A díjra esélyes további két jelölt, Ferencz Győző Szakadás című verseskötete és Garaczi László Arc és hátraarc című regénye a RID Alapítvány elismerését, és a támogatók által felajánlott jutalmakat kapták.
A Szentek hárfája mellett a sokrétegű nyelvi igényesség, a cselekmény jól bonyolított szerkezete döntött, amely élvezhető olvasmányként egységbe tudta hozni a valóságos és a regényes elemeket, a különböző korok szociografikus leírását egy rejtélyes gyilkosság nyomozásával és művelődéstörténeti elemekkel.
Aregény révén új város került föl a magyar irodalom térképére: Békéscsaba – Haragos (Árpádharagos) néven. A város történetének időbeli metszetei egy bűnügyi történet „melléktermékeként” tárulnak fel, de bizonyos értelemben a bűnügy is csak ürügy, forma a haragosi világ gazdag tenyészetének bemutatására.
A történet kiindulópontja egy 1924 karácsonyán, a haragosi nagytemplomban a város szeme láttára lezajlott, érthetetlen és rendkívül teátrális gyilkosság, amelyben a gyilkos és az áldozat is rejtélyes módon tűnik el. A több lépcsős nyomozás krónikája a könyv.
Az esetet több szemtanú többször is elmeséli azoknak a profi és amatőr detektíveknek, akik időről-időre (1924 után 1928-ban, 1954-56-ban és 1989-ben) igyekeznek megfejteni a gyilkosság okát, körülményeit és értelmezni következményeit. Természetesen ahány idősík, ahány elbeszélő, annyi történet. A befejezés már az irracionalitásba hajlik, azt illusztrálva, hogy a történet az idő és a sok elmesélés által végül legendásodik, mitologizálódik, és eljutunk oda, ahol már minden lehetséges.
