Az egyórás, A Letter to Elia (Levél Eliának) című dokumentumfilmben Scorsese mint pályája ihletőjét mutatja be Kazant, elkötelezve magát annak gazdag érzelemvilágú, nyers, realista stílusa mellett. Mint felidézte, a Marlon Brandóval készült Rakparton és a James Deannel forgatott Édentől keletre című filmje gyakorolta rá a legmélyebb benyomást; ezek bemutatásakor, az ötvenes évek közepén még kamasz volt.
Scorsese Robert De Niróval együtt Kazan oldalára állt, amikor a rendező 1999-ben életművéért Oscar-díjat kapott. A díj átadását ugyanis nagy viták előzték meg: Hollywoodban sokan még ekkor sem tudták megbocsátani az évek során filmjeivel húsz Oscar-díjat elnyert rendezőnek, hogy 1952-ben, a McCarthy-éra idején nyolc kollégáját, mint a kommunista párt tagjait megnevezte az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt. Feladott kollégáival még a Group Színházban dolgozott együtt kezdő színészként.
Kazan egyébként 1934 és 1936 között maga is a párt tagja volt. A McCarthy-bizottság informálása miatt sok barátját veszítette el, nemcsak Hollywood, hanem az amerikai szellemi élet kiválóságai közül is. Sokan máig kárhoztatják, miért változtatta meg döntését, hogy nem tanúskodik, és miért adta ki mégis a nyolc nevet. “Hosszú évek óta gyűlöltem a kommunistákat és nem éreztem úgy, hogy fel kellene adnom a karrieremet az ő védelmükben” – fogalmazott visszaemlékezésében Kazan.
Scorsese dokumentumfilmjében Kazan maga is hosszan megszólal egy interjúban. Egyebek mellett azt mondja, “csak az elfogadhatóbbat választottam két lehetőség közül, amelyek mindegyike fájdalmas és rossz volt”. Szerinte egyébként ezt követően készültek legjobb filmjei, holott addigra már hírnevet szerzett a Broadwayn Az ügynök halála vagy A vágy villamosa című darab rendezőjeként, és megalapította az Actors’ Stúdiót.
