A brit Mike Leigh és a mexikói Alejandro Gonzalez Iñarritu filmjei vezetik a népszerűségi listát az újságírók körében a félidejéhez érkezett 63. cannes-i filmfesztiválon, valamint két francia rendező, Bertrand Tavernier és Xavier Beauvois versenyfilmjei is nagyon pozitív kritikákat kaptak. A japán Kitano Takeshi kegyetlen műve viszont nagy csalódást keltett. A hivatalos versenyprogramba 19 filmet, köztük Mundruczó Kornél szombaton vetítendő Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv című alkotását válogatták be a világ legrangosabb filmfesztiváljára. Az Arany Pálmáért versengő művek közül eddig tízet láthatott a fesztiválközönség.
A Le Monde című francia napilap szerda délután megjelent számában azt hangsúlyozta, hogy eddig mindennap bemutattak legalább egy Arany Pálma-esélyes alkotást, de a kritikusok egyöntetű rajongását még egyetlen filmnek sem sikerült kivívnia. A kulisszatitkokról egyelőre több szó esik a médiában, mint a filmekről. Példaként említi a francia újság a Polanski-ügy fejleményeit, illetve azokat az írásokat, amelyek azt firtatják, hogy Jean-Luc Godard vajon miért nem jelent meg filmje cannes-i bemutatóján.
Az eddig látott filmek közül a szaklapok, a Film Français és a Screen International listájának élén a Titkok és hazugságok című alkotásával 1996-ban Arany Pálmát nyert Mike Leigh legújabb filmje, az Another Year (Egy újabb év) áll. A brit film egy család és barátainak történetén keresztül életük végén járó emberek portréját rajzolja fel.
A legelismerőbb kritikákat eddig azonban – a Le Monde kivételével – a mexikói versenyfilmről írták, amelyet a díszbemutató közönsége állva, ovációval jutalmazott. A fesztiválközönség körében is eddig ez az egyik legtöbb kommentárt kiváltó film.
Alejandro Gonzalez Iñarritu előző három filmjének labirintusszerű forgatókönyveit Guillermo Arriagával írta. A Biutiful történetét – amely ezúttal egyetlen helyszínen játszódik – azonban egyedül jegyzi: a szinte felismerhetetlen Barcelonában forgatott film a képeslapokról ismert napsütötte mediterrán világ helyett egy európai nagyváros nyomorúságos oldalát, piszkos és lerobbant negyedeinek durva világát tárja fel. Háttérben a rendőrség által üldözött afrikai bevándorlókkal, illegálisan foglalkoztatott kínaiakkal. Javier Bardem alakítja a prosztatarákban szenvedő főhőst, Uxbalt, aki gyermekeit egyszerre próbálja megvédeni saját, közelgő halálától és ideggyengeségben szenvedő anyjuktól. A filmben nyújtott játékáért az Oscar-díjas spanyol színészt tartják sokan a legesélyesebbnek a legjobb férfi alakításért járó elismerésre is.
A Screen International pontozásos rendszerében viszont az utolsó előtti helyre szorult a mexikói film, amelynek melodramatikusságát kifogásolta a Le Monde.
“Eddig valamennyi film élvezetet okozott, leszámítva Kitano Takeshi alkotását (Autoreidzsi – Gyalázat)” – írta az amerikai lap, s ezt a véleményt erősítik a francia kritikák is.
A Le Monde ritkaságnak tartja, hogy a három francia versenyfilm nem váltott ki polémiát Franciaországban, s mindegyiküket pozitívan fogadta a francia szaksajtó.
Mathieu Amalric Turné című – amerikai sztriptíztáncosnők franciaországi fellépéssorozatáról szóló – komédiája mellett Bertrand Tavernier La Princesse de Montpensier (Montpensier hercegnője) című kosztümös szerelmi filmje után a nemzetközi sajtót elsősorban Xavier Beauvois Des hommes et des dieux (Emberek és istenek) című filmjével hódította meg. Az alkotás az 1996-ban Algériában meggyilkolt francia szerzetesek történetéről szól, a főszerepben Lambert Wilsonnal.
A Screen International listáján Mike Leigh filmje után ez az alkotás került a második helyre, Tavernier filmjét megelőzve.
Az iráni Abbas Kierostami Olaszországban forgatott Copie conforme (Hiteles másolat) című filmje a virtuóz párbeszédek ellenére megosztotta a fesztivált. A francia Juliette Binoche által alakított galériatulajdonos és az írót játszó brit operaénekes William Shimell találkozása egyszerre értelmezhető egy valóságos párkapcsolat és egy a szereplők által elképzelt viszony elemzéseként.
