Krízishelyzet. Lemondott a frakcióvezető, nyár közepén sebtiben újat kellett találni.
Nemcsak a Fidesznek volt nehéz a múlt hét. A német CDU/CSU sem a legdicsőségesebb napjait éli.
A jobbközép pártszövetség 15 hónapja kormányoz együtt a szociáldemokrata SPD-vel, vagyis inkább bukdácsolnak, ahogy decemberben írtam, azóta mi sem változott. Egy interjúban maga Friedrich Merz kancellár fogalmazta meg önkritikusan: „nem volt jó az elvárásmenedzsmentünk”. Az évtizedek alatt felhalmozódott és a gazdaság, az infrastruktúra és a jóléti állam szerkezetét illető problémákra nem léteznek egyszerű és gyorsan érezhető válaszok, a kampányígéretek, illetve az első hetek és hónapok kormányzati kommunikációja mégis ezt sugallta: „már 2025 nyarán érezni fogják az állampolgárok a változást”, „jön a reformok ősze” stb.
Ezt tovább nehezíti, hogy a nagykoalíció pártjainak eltérőek a diagnózisai és ennek megfelelően a közpolitikai gyógyírei is. Ebből az is következik, hogy állandóak a minden részletszabályozásra kiterjedő egyeztetések és a világos irányt nehezen megmutató kompromisszumok. Ezt Merz maga így fogalmazza meg:
Hiányzik annak a bizonyítéka, hogy valóban képesek vagyunk nagy reformokat véghez vinni. És hiányzik a saját, látható meggyőződésünk is arról, hogy ezek a reformok helyesek. Ha három koalíciós partner kínlódó arccal küzd a közös álláspontokért, és a választók látják, mennyire erőlködünk, akkor nem várhatjuk el, hogy lelkesedjenek értünk. Nekünk kell biztosnak lenni magunkban, és ezt a meggyőződést kifelé is közvetítenünk kell.
Amikor a koalíciós partnerek épp nem lennének egymásnak elég csapás, akkor emlékezteti őket az ellenzék, hogy úgyis rosszul csinálják: nyomás éri őket balról (Zöldek és Balpárt) és jobbról (AfD). (Nehéz dolog a pártpluralizmus, egyszer talán mi is újra megismerkedhetünk vele.)
Mindeközben a szélsőjobboldali AfD támogatottsága országszerte erősödik, két tartományi választást szeptemberben pedig jó eséllyel utcahosszal fognak megnyerni.
A napi csörtékből és szakpolitikai döntésekből kizoomolva kicsit olyan, mintha minden reformszándék ellenére Németország megállíthatatlanul sodródna egy AfD-kormány nevű örvény felé.
