Arszon, Péce, Dnyipro, Mihájlovics és a parancsnok, Gyid.
Megfontolt mozdulatokkal és halk szavakkal kerülgetik egymást meg a földön heverő, három méter hosszú rakétákból emelt halmokat a garázsban. A teret tovább szűkíti három pick-up terepjáró, a platójukon háromféle rakétakilövő állomás. A szovjet GRAD rakéta-sorozatvetők mintájára házilag barkácsolt konstrukciók negyven helyett csak három rakétát tudnak kilőni, de a nyugdíjas alakulat esküszik: annyival pontosabbak, mint a sörétes puskákhoz képest a mesterlövészek.
Különben nem is kapnánk feladatot a hadseregtől
– mondja Gyid, azaz „Nagyapa”, az alakulat parancsnoka és alapítója, ATO-veterán (a 2014-ben kezdődő és négy évig tartó kelet-ukrajnai harcokat hívják ATO-nak), aki 2022-ig egy civil védelmi kört vezetett, amelyben a hozzá hasonló veteránokat és érdeklődő civileket látták el a legfrissebb katonai ismeretekkkel.
A háború kitörése után nem minden jelentkezőt tudott azonnal felszívni a hadkiegészítés, sokan az ő egyesületük tagjai közül is vadászpuskákkal vették fel a harcot a „világ második hadserege” ellen.
Végül az egyletből mindenki – akiket a fegyveres erők vagy a Nemzeti Gárda a koruk alapján be tudott hívni – harcolni ment.
Csak a pionírek maradtak – inkább így hívjuk magunkat, mintsem nyugdíjasoknak
– magyarázza Gyid.
Az ellenállás a vérében van.
