Másfél hete azzal lépek ki az ajtón, minden ajtón, hogy már elfelejtettem, hogy ez az idő van odakint, meddig tart ez még, mikor múlik el, nem akarom kiásni a jégből az autót, de ha nem akarok még egy hétig tonhalkonzervet enni, vagy csúszós macskakövön hanyatt esni egy halom zellerrel, akkor egy bevásárláshoz lassan elkerülhetetlen lesz.
Az én fejemben ez úgy fog elmúlni, hogy egyszer csak arra kelünk, hogy varázsütésre a nem vízszintes utak is járhatók. A gyakorlatban úgy, hogy az érkező, egy hétig tartó mínusz tíz fokban először az is a kocsira fagy, ami eddig nem, és amikor olvadni kezd minden, napokig fogunk anyázni, hogy lépten-nyomon a nyakunkba csorog a hólé. Esetleg februárban még egyszer ugyanez elölről, aztán ha jól megy, lesz tavasz.
Ha valaki a hétvége hevében nekividámodik, a fenti sémát a közeli és a tág világra is nyugodtan alkalmazhatja: olyan nem lesz, hogy Magyar Péter április 13-án egy tenyérrel mindenkit a nirvánába emel, de egyébként olyan sem már, hogy marad a dermedt, idült, kerülgetni való NER, amilyennek jó ideje meg lehetett szokni.
Hólé.
Közben Irán némi tétovázás után elkezdte ölni a tüntetőket; Donald Trump egyértelművé tette, mellékes, milyen módon lesz az övé Grönland, és ahogy az nála mintaszerűen megfigyelhető, Irán ügyében elkezdett kitolatni a teljesen egyértelmű mondatokból; Kínában a csend alapján csak lesik, hogyan lehet ebből a felfordulásból előnyt kovácsolni. És hogy még mindig minden földrészek létező messze legjobbikán élünk, azt jelzi az EU külügyi főképviselője, az észtként alighanem amúgy is felborzolt idegrendszerű Kaja Kallas zárt ajtók mögötti, de fontos, józan mondata:
a világot elnézve akár el is lehetne kezdeni inni.
Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!
