Orbán Viktor – bár október elején a könyvét Budapesten bemutató Angela Merkel volt kancellárt is szívélyesen fogadta – demonstratívan kiáll Alice Weidel mellett. És viszont, amikor az AfD vezetője itt jár, sorra készülnek a kölcsönös PR-interjúk a kormányzati propagandasajtóban. Júliusban például Weidel a Patrióta csatornáján tartott kampánybeszédet Orbán mellett. A november 1-jén publikált Mandiner-interjúban aztán azon kesergett, hogy a legerősebb ellenzéki párt frakcióvezetőjeként nem vagy alig hívják be a köztévébe, kifejteni az álláspontját. Tekintve, hogy a hazai ellenzéknek a köztévébe jó ideje csak lejárató anyagok formájában van lehetősége bekerülni, magyar füllel elég ironikus ezt a panaszt a kormány egyik platformján hallgatni.
Ahogy az volt az Origo beszámolója Weidel októberi budapesti beszédéről, miszerint fontosnak nevezte a bíróságok és a média függetlenségét, valamint rögzítette: vissza kell állítani a fékek és egyensúlyok érvényesülését. „Az AfD víziója szerint nem gyámkodna a kormány a polgárok felett, nem hozna létre neo-feudális rendszereket és nem befolyásolná ideológiailag a családi életet. […] Alice Weidel kitért a teljesítményorientált és világnézetileg semleges oktatásügy, valamint a korrekt és egyenrangú külpolitikai kapcsolatok fontosságára is. Úgy folytatta: a szabadságvágy és a jogállamiság tisztelete összeköti a magyar és a német nemzetet.” Majd arról beszélt, hogy Magyarország évek óta a szabadság „világítótornya” Európában.
Orbán rossz lóra tett?
Az európai mainstream liberális pártok felől nézve Orbán kiállása a német szélsőjobboldali párt mellett egyrészt a magyar kormányfő nemzetközi izolálódásának, másrészt a demokratikus normákkal való szakításának bizonyítéka. Az AfD szélsőséges megnyilvánulásaira és ígéreteire számos példát lehet hozni, a Fidesz pedig politikafelfogásában már régóta egy követ fúj az AfD-vel.
Ezzel az értelmezéssel két probléma van.
