Ahhoz képest, hogy mennyire nincs értelme Donald Trump vámháborújának, az amerikai kormányzat profin érte el a céljait. Trump addig fenyegette gigantikus vámokkal a világ legtöbb országát, amíg végül megkönnyebbülésként értékelték azokat a 10–15 százalékos vámmegállapodásokat, amelyekre a kormányra kerülése előtt még legyintettek, hogy az amerikaiak úgysem fogják megcsinálni.
Az Egyesült Államok Nagy-Britannia és Japán után most az Európai Unióval kötött vámmegállapodást. Ez önmagában jó hír is lehetne, hiszen egy amerikai–európai vámmegállapodás régóta célja volt a bizottságnak, ám többször sem lett belőle semmi. De a Trump második ciklusa előtti világban
A mostani vámmegállapodásban az szerepel, hogy az Európai Unióból érkező árukra az Egyesült Államok egységesen 15 százalékos vámot vet ki. Vannak olyan termékek, amelyeknél ezt kölcsönösen nullára viszik le, mint a repülőgép-alkatrészek, néhány gyógyszer és a félvezetők. Az alapvető, 15 százalékos vám az uniós export 70 százalékára lesz érvényes.
Trump a vámháború kezdetén egységes, tízszázalékos minimumvámot vetett ki a világ országainak nagy részére. Ehhez jött még egy általános, kiegészítő 4,8 százalékos vám az EU-ra. A mostani megállapodással tehát azt sikerült elérni, hogy minden marad úgy, ahogy az elmúlt hónapokban volt, az általános vámteher nagyjából 15 százalék lesz.
Az Európai Bizottságot máris rengeteg kritika érte a vámmegállapodásért. A magyar kormány pehelysúlyúnak nevezte a bizottság elnökét, akit Trump megevett reggelire. De a legtöbb vélemény szerint a vámháborúban Amerika lenyomta Európát, az lett, amit Trump akart. Többször elhangzott érvként, hogy Nagy-Britannia jobb megállapodást kötött az Egyesült Államokkal, mint az EU. Ha csak a vámokat nézzük, ez igaz is: a britek általános tíz százalékos vámot kaptak, plusz az autókra még tíz százalékot, az acélra és alumíniumra pedig még 25 százalékot.
