2025. május 26-án a székelyföldi Sóvidék kistájon a heves esőzések hatására a Korond-patak vízhozama a százszorosára duzzadt, áttörte a felszínére erősített védőfóliát, és a medre alatt 2,7 kilométer mélyen és 1,4 kilométer hosszan elterülő parajdi sótömb bányájába elkezdett beömleni az addig csak szivárgó víz. Másnap az utolsó civil is elhagyta a román állami Országos Sóipari Társaság (Salrom) tulajdonát képező egészségügyi, turisztikai és bányaipari komplexumot, valamivel több mint negyvennyolc óra elteltével pedig a másodpercenként körülbelül 50–60 köbméternyi alázúduló víztől megteltek a bánya tárnái.

Egy héttel később Erdély felé vettük az irányt, ahol az aktív víznyelők helyén a bánya dolinákkal tarkított látványa tárult elénk. Hogy mit látunk ugyanitt egy év múlva, azt kevesen tudnák most megmondani, és ők is csak tippelnének.

„Minden nappal közelebb vagyunk a következő nagy árvízhez”

Amikor szerda alkonyatkor megérkeztünk Sóhátra, csak drónnal repülhettünk a régi József-akna fölé, ugyanis a telket, ahonnét a legegyszerűbb gyalogosan megközelíteni és belátni a területet, hatósági szalaggal elkerítették. Tíz perccel később leparkolt az utcában néhány autó, és azokból egy tucat ember sietett a lezárt helyszínre, köztük a magyar vízügy munkatársai. A kapuban a ház tulajdonosát sikerült utolérnünk, de minket nem engedhetett be, habár az ezt megelőző napokban kénytelen volt tűrni, hogy a telken, amely évtizedek óta a családja birtokában áll, politikusok, újságírók, helyiek és kíváncsi turisták szaladgáljanak ki-be, akár kamerákkal a kezükben.

Ugyanezen a napon lehetett számítani annak a két magyar geológusból és két mérnökből, valamint német, spanyol és holland szakemberekből álló nyolcfős csapatnak a megérkezésére is, akiket az Európai Bizottság delegált, miután a román hatóságok aktiválták az európai katasztrófavédelmi mechanizmust. Velük nem találkoztunk, viszont a vízügy munkatársai, miután visszasétáltak a Sóhát egyik dombjáról, válaszoltak néhány kérdésünkre.

Laurinyecz Pál vízépítő mérnök, a Magyarországról érkezett csapat vezetője elmondta, megtekintették a helyszínt, a következő néhány napban pedig azt mérik fel, milyen műszaki, technikai vagy tárgyi eszközzel nyújthatnak segítséget a helyieknek.

„A román szervek már elkezdtek dolgozni a csatornarendszer kiépítésén, mely a patak vizét elvezeti, és reményeink szerint megakadályozza a tárnák jövőbeli elöntését. Azt hiszem, már az Európai Bizottság által delegált szakértői csapat is megérkezett, így hamarosan geológus és polgári védelemben jártas kollegákkal is felvesszük a kapcsolatot, hiszen mi kizárólag a víz mennyiségi, nem pedig a minőségi oldalát vizsgáljuk” – válaszolta Laurinyecz, akit pár nappal később felhívtunk, és akkor azt a tájékoztatást adta, hogy a Korond-patak mellékvízfolyásainak víztározási lehetőségeit mérték fel abból a célból, hogy árvízcsúcs-csökkentő tárolók létrehozásával a helyi szervek a jövőben megakadályozhassák a hasonló méretű árhullámok pusztítását.

És hogy erre mekkora az esély?