Az elmúlt év egyik legváratlanabb világpolitikai eseménye volt, amikor május közepén hét emberrel a fedélzetén – a rossz idő és feltehetően emberi mulasztás miatt – hegynek csapódott Emrahim Raiszi iráni elnök helikoptere. A balesetet a gépen ülők közül senki sem élte túl. Izrael már a baleset másnapján igyekezett rögzíteni, hogy nincs köze a legveszélyesebbnek tartott ellenfele halálához. Benjamin Netanjahu kormánya ekkor már a hetedik hónapja folytatta háborúját az Irán által támogatott iszlamista fegyveresekkel, így a feszült nemzetközi helyzetben nem lehetett kizárni, hogy szabotázs történt. Az iráni fegyveres erők vezérkara végül augusztusban adott ki egy jelentést, amely
Az elnök halálát az tette még tragikusabbá, hogy az iráni elit szinte kész ténynek vette, hogy Ebrahim Raiszi lesz a 85 esztendős legfelső vallási vezető, Ali Hámenei utóda. Sok minden tette őt alkalmassá erre: a hatalom szempontjából jól beágyazott politikus volt, a vallási képzettsége is megfelelt a tisztségre, személyes kapcsolata a legfelső vezetővel közismert volt, korábban legfőbb ügyészként és az igazságszolgáltatás vezetőjeként is tevékenykedett, ráadásul éppen abból a nagyvárosból, Meshedből származott, ahol Ali Hámenei is született. Utóbbi egyébként szintén államelnökként funkcionált közvetlenül a legfelső vallási vezetővé választása előtt. Raiszi elnöki működésére tehát sokan tekintettek úgy, mint egy főpróbára, mielőtt átveszi az ország spirituális vezetését. Ezeket a reményeket zúzta szét a május 19-i helikopter-szerencsétlenség, amely után hamar találgatások kaptak szárnyra arról: ki tudná majd helyettesíteni a tökéletesnek tűnő jelöltet.
Miért olyan fontos a legfelső vezető személye?
Irán az egyike annak a négy országnak, amelyek évtizedek óta azon vetélkednek, hogy a Közel-Keleten valódi regionális hegemóniát építsenek ki. A perzsa állam mellett erre a szerepre pályázik még Szaúd-Arábia, Törökország és Izrael is. Irán a befolyása kiterjesztése érdekében az elmúlt évtizedekben lassan létrehozta az „ellenállás tengelyének” nevezett hálózatot, amely iszlamista szervezetek és milíciák támogatásán keresztül igyekszik gátat szabni Izrael és a nyugati szereplők közel-keleti terjeszkedésének.
Az Irán által támogatott entitások között szereplenek olyan – széles körben terrorszervezetnek tekintett – entitások, mint a libanoni Hezbollah, a Gázai övezetben évtizedek óta vezető szerepet betöltő Hamász, vagy épp a jemeni húszik, akik a 2023. október 7-i, Izraelt ért terrortámadás óta a Vörös-tenger térségében igyekeznek megnehezíteni a nyugati kereskedelmi hajók dolgát.
A december elején Szíriában megbukott egyik utolsó klasszikus arab nacionalista uralkodó, Bassár el-Aszad hatalmának fenntartásában Irán szintén kulcsszerepet játszott. A szíriai diktátor bukásának egyik oka elemzések szerint részben az volt, hogy az Izraellel folytatott háborúban a Szíriában is aktív Hezbollah jelentősen meggyengült. Mindezek fényében egyáltalán nem mindegy tehát, hogy ki vezeti a régió vitathatatlan tekintélyű nagyhatalmát, Iránt.
