Nagyvilág

„A halálom után újra élni fogok” – búcsú Jimmy Cartertől, aki visszaadta a Szent Koronát és felszámolt egy trópusi betegséget

Diana Walker / Getty Images
Diana Walker / Getty Images
100 éves korában meghalt Jimmy Carter, halálhírét a fia jelentette be december 29-én. Egyetlen amerikai elnök sem élt még olyan sokáig, mint Carter, aki saját bevallása szerint jobb volt egykori elnöknek, mint hivatalban lévő államfőnek. Bár mindössze négy évig vezette az Egyesült Államokat, az élete végéig meghatározó humanitárius tevékenysége a legnagyobbak közé emelte.

Ha egy magyar turista véletlenül betéved Atlantában a Jimmy Carter elnöki könyvtár múzeumába, első látásra meglepő dolgot fedezhet fel a kiállított tárgyak között: a Szent Korona másolatát, amelyet 1998 tavaszán Göncz Árpád akkori magyar köztársasági elnök adományozott Carternek, aki nagy örömmel fogadta azt. A különleges ajándékozás előzménye, hogy Carter 1977-ben, amerikai elnökként arról döntött, hogy vissza kell adni a második világháború alatt külföldre vitt és azóta az USA-ban őrzött koronát Magyarországnak.

A budapesti amerikai nagykövetség felidézi, hogy ez ellentmondásos döntés volt, és politikai bátorságot kívánt a hidegháborús időszakban, de Carter úgy vélte, hogy mivel Magyarország a szovjet blokk többi országához képest toleránsabb a vallásokkal szemben, ráadásul az államhatalom relatíve engedékenyebb a vasfüggönyön kívüli kommunikációval és utazással szemben, ezért rászolgált erre a gesztusra. Carter úgy vélte, a visszaküldésnek azelőtt kell megtörténnie, hogy felnőne egy új generáció anélkül, hogy megértené a korona szimbolikáját.

A Szent Korona visszaadása az Egyesült Államok szempontjából nem volt olyan kiemelkedő esemény, amelyet évtizedek múltán is lépten-nyomon felidéznének, összességében azonban – főleg Magyarországról nézve – történelmi jelentőségűnek számít, miközben a magyarok jelentős része már nem is emlékszik rá. És ez tulajdonképpen Jimmy Carter egész életművére is igaz: úgy tett nagy dolgokat, hogy valójában nem is tudunk róla.

A földimogyoró-termesztők fia

Nem tagadom, jobb exelnök vagyok, mint amilyen elnök voltam,

jellemezte magát néhány évvel ezelőtt az 1924. október 1-jén a Georgia állambeli Plainsben ifjabb James Earl Carterként született egykori államfő. Carter volt az első amerikai elnök, aki kórházban született, akkor ugyanis még az volt a szokás, hogy az anyák otthon hozták világra a gyermeküket, Carter édesanyja azonban ápolónő volt, aki inkább a munkahelyét választotta erre a célra. A szülők földimogyoró-termesztéssel foglalkoztak, és Carter olyannyira szerette a szülővárosát, hogy egy atlantai kormányzói, valamint a washingtoni fehér házi kitérő kivételével szinte az egész életét ott élte le.

Getty Images Jimmy Carter és felesége, Rosalynn az otthonuk közelében.

Ahogy arról egy korábbi portrénkban írtunk, annak ellenére, hogy egy szegregált déli államban éltek, Carter szülei mélyen elítélték a rasszizmust, és fiuk is ezt vallotta. Miután 1971-ben megválasztották Georgia kormányzójának, az atlantai törvényhozás épületében három fekete polgárjogi harcos – Martin Luther King, Lucy Craft Laney és Henry McNeal Turner – képét tetette ki, amivel feldühítette a Ku Klux Klan tagjait. A Carter házaspár ugyanebben az időszakban egy afroamerikai nőt, Mary Prince-t fogadta fel nevelőnőnek a lányuk mellé, akit gyilkosság miatt ítéltek el. Prince, akiről később a bíróság is kimondta, hogy ártatlan volt, egy olyan programban vett részt, amelynek keretében „megbízható rabokat” külső munkára küldtek.

Az asszony a kormányzói hivatalban kezdett el dolgozni, majd Carter felesége, Rosalynn felvette nevelőnőnek, mert meg volt győződve arról, hogy Prince ártatlan, és csak a bőrszíne miatt került börtönbe. 1975-ben, amikor Carter kormányzói ideje letelt, Prince visszament a rácsok mögé, ám 1977-ben meghívták Carter elnöki beiktatására, és mivel maga az államfő kérvényezte, hogy ő legyen a felügyelőtisztje, Prince a következő négy évben a Fehér Házban élt és dolgozott.

Owen Franken / Corbis / Getty Image Rosalynn Carter a lánya haját fésüli 1976-ban.

Nem volt olyan rossz elnöknek sem

Hogy Cartert miért nem tartják sikeres elnöknek, azt a Virginai Egyetem professzora, Robert A. Strong a következőképpen foglalta össze:

  • a makacs függetlensége, amely a hátrányára vált;
  • nem volt hajlandó a Kongresszussal egyezkedni;
  • ragaszkodott az olimpia átgondolatlan bojkottjához;
  • az iráni krízis során nem tudott erőt felmutatni;
  • nem tudott rugalmasan koalíciót építeni sem a barátaival, sem az ellenfeleivel.

Strong azonban hozzáteszi, hogy Carter felélesztette azt a régóta szunnyadó gyakorlatot, miszerint a mindenkori amerikai elnök más nemzetek között közvetít, és ez példaként szolgált az utódainak is. Ezen felül Carter ragaszkodott ahhoz, hogy az Egyesült Államok vezető szerepet töltsön be az emberi jogok védelmében világszerte, amely aztán a diktatórikus rendszerek hatalmának felforgatásához és a 1980-as, 1990-es évek emberi jogi kezdeményezéseihez vezetett – véli Strong.

Noah Smith blogger és újságíró több, Carterrel kapcsolatos tévhitet is megpróbált eloszlatni. Mint írta, általános vélekedés volt, hogy a 70-es években Carter nagy, liberális kormánygépezete miatt elszabadult az infláció, majd jött Reagan, aki rendbe rakta a dolgokat, a deregulációval és az adócsökkentéssel pedig felpörgette a gazdaságot. Smith szerint azonban az infláció csökkentése nem Reagannek, hanem a Carter által az amerikai központi bank (Fed) élére kinevezett Paul Volckernek köszönhető. Sőt, Carter volt az, aki élen járt a deregulációban azzal, hogy egyszerűsítette a jogi környezetet többek között a légitársaságok és a vasutak számára, valamint az energia, a teherszállítás, a távközlés és a pénzügyek területén – mivel azonban ezek az intézkedések Carter hivatali idejének végén zajlottak, annak eredményeit már jobbára csak Reagan alatt érezhette a lakosság.

GENE FORTE and ARNOLD SACHS / CONSOLIDATED NEWS PICTURES / AFP Jimmy Carter, felesége, Rosalynn Carter, Ronald Reagan és felesége, Nancy Reagan

De Carter tevékenysége – elnökként és azután is – nagyobb, az amerikai politikán kívüli célokat is szolgált, és rendkívül fontos eredményeket ért el. Douglas Brinkley történész Theodore Roosevelthez és Franklin D. Roosevelthez hasonlította Cartert abban, hogy ezek az elnökök tették a legtöbbet a természet védelméért. A Fehér Házba érkezése után napelemeket szereltetett az épületre, majd néhány héttel azelőtt, hogy kiköltözött volna, több mint 40 millió hektárnyi területet nyilvánított védetté Alaszkában.

Vigyázz guineaféreg, itt jön Carter!

Az 1980-as, elbukott elnökválasztás sem jelentette azt, hogy Carter háttérbe vonul, épp ellenkezőleg: diplomataként rendszeresen részt vett a nemzetközi kapcsolatok elősegítésére irányuló találkozókon, élete utolsó időszakáig aktív segítője volt a rászorulóknak házakat építő Habitat for Humanity segélyszervezetnek,

a feleségével közösen alapított Carter Center segítségével pedig negyven év alatt gyakorlatilag eltűnt egy súlyos trópusi betegség.

A Carter Center 1986 óta vezető szerepet vállalt az úgynevezett guineaféreg kiirtásában, és ez alatt az időszak alatt elképesztő eredményeket ért el. Az 1980-as évek végén Afrikában és Ázsiában 3 millió embert érintett a parazita által terjesztett betegség (dracunculiasis), míg 2023 januárjában már csak mindössze 13 fertőzést regisztráltak.

A guineaféreg azokat az embereket támadja meg, akik isznak a lárvájával fertőzött vízből. Az élősködő által kiváltott betegség – és maga a parazita – két év alatt fejlődik ki a szervezetben, és akár hónapokra vagy évekre cselekvőképtelenné teheti a betegeket. Nincs ellene sem védőoltás, sem gyógyszer, a betegeken csak úgy lehet segíteni, ha magát a férget fokozatosan eltávolítják, azaz kihúzzák a testből, amely igen fájdalmas és akár hónapokig is eltarthat.

Az egyetlen hatékony módszer a fertőzés megelőzésére a tiszta ivóvíz biztosítása, és ez az a feladat, amelyet a Carter Center magára vállalt: adományozókat és cégeket vont be a programba, vízszűrőket osztottak ki és megtanították azok használatát. A projekt azért is számít különleges küldetésnek, mert a betegség közvetlenül nem érinti az amerikai állampolgárokat vagy más, gazdag ország lakóit. Egyes becslések szerint ezek a vízkezelési és megelőzési programok mintegy 90 millió fertőzést akadályoztak meg. A 2002-ben a diplomáciai munkájáért Nobel-békedíjjal kitüntetett Carter maga is igen fontosnak tartotta a projektet, 2019-ben például így beszélt egy nigériai útjáról:

Ahogy egy nagy gépkocsikísérettel utaztunk, az út mellett általános iskolás gyerekek feltartottak egy táblát, amelyen az állt: »Vigyázz, guineaféreg, itt jön Jimmy Carter«. Ez majdnem annyira jó érzés volt, mint egy Nobel-díj.

HUM Images / Universal Images Group / Getty Images Jimmy Carter nigériai látogatása során 1978-ban.

Túlélni a halált

Amikor 2015-ben kiderült, hogy a korábban diagnosztizált melanoma áttétet képzett az agyán, Carter azt mondta, szeretné megérni, hogy teljesen eltűnjön a guineaféreg. És bár az élősködő néhány országban még mindig jelen van, de Carter munkássága így is több millió ember szenvedését akadályozta meg.

Miután február 19-én bejelentették, hogy Jimmy Carter azt kérte, otthonában kapjon hospice-ellátást, az életrajzírója, Jonathan Alger úgy jellemezte: 98 évet élt (addig), ebből 77 évet boldog házasságban. Alger szerint Carter pont úgy fejezte be az életét, ahogy akarta: „Ő volt az első kórházban született amerikai elnök, de nem akart kórházban meghalni. Helyette hazament abba a házba, amelyet Rosalynn-nel építettek 1961-ben, és amelybe a bútorok nagy részét is ő készítette”.

Kai Bird, egy másik életrajzíró kijelentette: „Ez a férfi más volt, mint amilyennek gondoljuk. Kemény volt. Rendkívül ijesztő volt. Jimmy Carter valószínűleg a legintelligensebb, legszorgalmasabb és legrendesebb ember volt azok közül, akik a 20. században elfoglalhatták az ovális irodát.”

Bár élete utolsó éveiben is – amennyire csak lehetett – aktív maradt, és a nyolc évvel ezelőtti daganatos megbetegedést is legyőzte, Carter kénytelen volt szembesülni a halál gondolatával. Hívő keresztényként Istenhez fordult, amelyben megnyugvást talált:

Nem kértem Istent, hogy hagyjon élni, csak arra kértem, hogy adjon megfelelő hozzáállást a halálhoz. És azt tapasztaltam, hogy teljes mértékben nyugodt vagyok a halállal kapcsolatban. Nem igazán számít, hogy meghalok-e vagy életben maradok. Azóta teljesen biztos vagyok abban, hogy a keresztény hitemhez hozzátartozik a halál utáni életbe vetett teljes bizalom. Tehát a halálom után újra élni fogok, csak azt nem tudom, milyen formában.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik