A Bassár el-Aszad szíriai rezsimje elleni invázió fő erejét az iszlamista Hajat Tahrír al-Sám (HTS – Szíria Felszabadításának Szervezete) adta: az általuk évek óta ellenőrzött Idlibből kiindulva elfoglalták Aleppót, Homszot, majd Hamát is. Erre szinte az összes lázadócsoport aktivizálta magát. Délen például az Egyesült Államok által támogatott felkelők és más milíciák irányításuk alá vonták a fővárost, Damaszkuszt. Még az ország északkeleti részét ellenőrzésük alatt tartó kurdok is előre nyomultak, akikkel azonban nem sokkal később a török kormány által protezsált erők csaptak össze. Mindebből látszik, hogy a helyzet nem egyszerű és nem egyértelmű.
Damaszkusz december 8-ai elestének hírére a kormánycsapatok meglepő gyorsasággal omlottak össze, ahogyan a kormány is. Aszad Moszkvába menekült, ezzel véget ért az Aszad-klán több mint 50 éves uralma Szíriában. Az ország legnagyobb területét a HTS tartja uralma alatt, amely más ellenzéki erőkkel együttműködve ideiglenes kormányt állított fel. Napokkal a rezsim bukása után miniszterelnököt neveztek ki, Mohamed el-Basír személyében. Nem világos, mely felkelőcsoportok ismerik el ezt a kormányt, de az bizonyos, hogy ők rendelkeznek a legnagyobb katonai erővel. Ez pedig egy polgárháborús országban döntő lehet.
- Szíria déli részét az Új Szír Hadsereg ellenőrzi. Őket az Egyesült Államok támogatja, ráadásul az USA al-Tanfban katonai támaszpontot is fenntart.
- Északon, a török határ mentén több területet is a török haderő és az általuk támogatott Szír Nemzeti Hadsereg foglalt el.
- Északkeletet a kurdok uralják.
- Emellett az Aszad-rezsim törzsterületének számító Latakia egyes részein a megdöntött kormány hívei,
- a keleti sivatagos részen pedig a rettegett Iszlám Állam maradványai is jelen vannak, igaz területeket ezek a csoportok nem ellenőriznek.
- A tartuszi kikötőt és egy légibázist pedig Oroszország tart megszállás alatt.
Jelenleg nem látható előre, mi fog történni a közel-keleti országban, hiszen a lázadó csoportok aktívan rivalizálnak egymással, sőt már olyan hírek is érkeztek, hogy egyes milíciák egymásra is támadtak. Recep Tayyip Erdogan török elnök nem tűri, hogy a kurdok a török-szír határt ellenőrizhessék. Török csapatok ezért már össze is csaptak kurdokkal, méghozzá Szíria északi határvidékén, igaz, azóta fegyverszünetet kötöttek. A Golán-fennsíknál pedig Izrael tört be szír területre. Csak idő kérdése, hogy az ellentétek ennél is nyíltabban a felszínre kerüljenek.
Egykori ISIS-terroristákból jött létre a Szíria Felszabadításának Szervezete
A legnagyobb és legerősebb lázadó szervezet a Hajat Tahrír al-Sám, azaz a HTS. A milícia sorsa összefonódik alapítójáéval, Abu Mohamed al-Dzsúlánival. A szaúdi állampolgárságú, de szíriai származású Dzsúlani – ez egy álnév, melyet a Golán-fennsíkről elmenekülő nagyapja tiszteletére vett fel – 2003-ban érkezett Irakba, azzal a céllal, hogy az amerikai megszállók ellen küzdjön. Egy ellenőrzésen azonban fennakadt, az amerikaiak pedig bebörtönözték mint terroristagyanús elemet. Évek múltán szabadult, csatlakozott az Iszlám Államhoz, ám 2013-ban, az al-Káida égisze alatt önállósította magát a maga köré gyűjtött szír és külföldi dzsihadista fegyveresek támogatásával. Ekkor jött létre az al-Nuszra Front néven ismert felkelő milícia.
2016-ban aztán az al-Káidával is megszakították a kapcsolatot, hogy HTS néven a szíriai hadszíntérre koncentráljanak. Ekkoriban az ideológiájuk a szalafista dzsihadizmustól az iszlamista nacionalizmus felé tolódott. A HTS Szíriát már nem a „hitetlenek” elleni globális háború egy harcterének tekintette, hanem önmagáért való célnak. Tehát az Aszad-rezsim megdöntése és
Innentől az al-Káida vagy az ISIS helyett inkább a tálibokra és a Hamászra kezdtek hasonlítani.
