Elöljáróban leszögeznénk: a két jelölt programjában közös, hogy az Egyesült Államok államadósságának további, drasztikus emelkedését ígéri. Mindeközben Donald Trump a legtöbb közvélemény-kutatás alapján egyértelmű előnyt élvez Kamala Harrisszel szemben a gazdaságpolitikai kompetenciák megítélése terén. A Trump-elnökség sokak szemében aranykorként sejlik fel a Covid-utáni inflációval sújtott Biden-ciklussal való összevetésben. Elemzésünkben áttekintjük, miként befolyásolják a gazdaságpolitikai kérdések az elnökválasztási kampányt, illetve összehasonlítjuk a ringbe lépő jelöltek vállalásait, egyúttal rámutatunk az abból kirajzolódó elméleti különbségekre is.
A Biden-örökség
Joe Biden elnökségének gazdasági értelemben meghatározó momentuma egyértelműen a Covid-válságból való kilábalás és az annak nyomában járó inflációs hullám volt. A Demokrata Párt által sokat hangoztatott érvekkel szemben az amerikai GDP az új elnök beiktatásának idejére (2021 első negyedéve) már meghaladta a járvány kitörése előtti értékét (2019 utolsó negyedéve), az Egyesült Államok túl volt a válság nehezén. Ez aligha független a Trump-elnökség alatt 2020 első felében elfogadott, mintegy 2200 milliárd dolláros CARES-csomagtól, majd annak decemberi, további 900 milliárd dolláros bővítésétől.
A munkanélküliségi ráta ekkorra meredeken csökkent, igaz, továbbra is közel három százalékponttal magasabb volt a 2019-es legalacsonyabb szintjénél. Ezzel együtt az USA egyértelműen nemzetközi összevetésben is kiemelkedő ütemben lábalt ki történetének egyik legsúlyosabb gazdasági visszaeséséből. Mindez azonban nem tántorította el a frissen hivatalba lépő demokrata adminisztrációt egy újabb, gigantikus méretű gazdaságélénkítő csomag, az 1900 milliárd dolláros Amerikai Mentőterv (American Rescue Plan) elfogadásától.
A Biden-adminisztrációhoz köthető, újabb mentőcsomag elfogadása éles kritikák tárgyát képezte a fiskális konzervatívok oldaláról, mondván: a gazdaság 2021 első felére – a szerénynek aligha mondható Trump-csomagok elfogadása nyomán – egyértelműen túl volt a Covid-válság nehezén. A beszállítói láncok járvány utáni lassú visszaépülése okozta kínálati problémákat keresleti oldalról a három lépésben elfogadott gigászi mentőcsomagok csak súlyosbították, így aligha meglepő, hogy az infláció már 2021 tavaszán meredeken emelkedett.
A GDP-arányos állami költségvetési deficit 2021-ben
- 12,1 százalék,
- 2022-ben 5,4 százalék,
- majd 2023-ban 6,2 százalék volt.
Ezen értékek mindegyike meghaladja Donald Trump járvány előtti elnökségének értékeit.
A kormányzati költekezés nyomán elburjánzó infláció 2022 júniusában mintegy 9,1 százalékon csúcsosodott, mostanra pedig három százalék körül stabilizálódott. Való igaz, hogy az áremelkedések üteme mára jelentősen csökkent, összességében a Biden-elnökség alatt a fogyasztóiár-index több mint húsz százalékkal emelkedett, így a további emelkedés ütemének csökkenése sovány vigasszal szolgál az amerikai választók számára.
Nem meglepő, hogy az infláció elszaladása Donald Trump egyik leggyakrabban hangoztatott kampányszlogenjévé vált, és Kamala Harris tartózkodik a Biden-féle, magas állami költekezésen alapuló gazdaságpolitika pozitív kontextusban való emlegetésétől.
Az árszínvonal elszaladásával együtt az Egyesült Államok kétségtelenül impozáns gazdasági növekedést produkált az elmúlt négy évben. A koronavírus-válságot követő visszapattanás nemzetközi összevetésben is kimagasló volt (a 2021-es növekedés mintegy 6,1 százalék lett), majd az azt követő két év átlagos 2,7 százalékos növekedése is jó eredménynek számít egy nagy, fejlett gazdaság esetében, ráadásul majdnem pontosan megegyezik a Trump-elnökség alatti „békeévek” adataival. Szintén kiemelt sikernek tekinthető, hogy az amerikai gazdaság minden jel szerint recesszió nélkül zárja az idei évet, ami az amerikai jegybank kamatemelési ciklusa nyomán egyáltalán nem volt magától értetődő (az elemzők „puha landolásként” emlegetik az éppen megvalósuló forgatókönyvet).
A Biden-adminisztráció sikereket ért el a munkahelyteremtés terén is, igaz, ennek mértéke éles viták tárgyát képezi. Az elnök hivatalba lépése óta a foglalkoztatottak száma mintegy 16 millió fővel növekedett, ugyanakkor az új munkahelyek többsége a járvány utáni gazdasági visszapattanás eredménye volt. Ha a 2020. februári adatokkal vetjük össze a jelenlegi foglalkoztatottságot, az új munkahelyek száma 7 millióra csökken. Mindehhez hozzátartozik, hogy a foglalkoztatottsági ráta (foglalkoztatottak aránya a teljes népesség körében) továbbra sem éri el a járvány előtti szintjét.
Mindezek árnyalják a Biden alatt megvalósuló „kiemelkedő” munkahelyteremtést hangsúlyozó érveket. Összehasonlításképp: Trump elnöksége alatt mintegy hétmillió fővel nőtt a foglalkoztatottság, igaz, az illegális bevándorlók száma is jóval kevesebb, mintegy kétmillió fő volt.
