„Döner macht schöner”, a döner szebbé tesz – hangzik el a 2004-es német slágerdalban. A Törökországból származó ételre egész ipar épült ki Európában: éves szinten nagyjából 3,5 millió eurót profitálnak eladásával a vállalkozások, amelynek nagy részét a németországi bevételek teszik ki. A nyugat-európai országban az eladott napi adagok számát kétmillióra becsülik. Népszerűségét nemcsak a számok támasztják alá, hanem az is, hogy a németek körében mára hétvégi programmá vált, hogy elmennek dönerezni egyet. Amíg korábban az inflációt a fagylalt és sör árában mérték, ma már azt számolják, mennyit kell dolgozni egy kebab áráért.
A döner kebab útja Németországba
Németországban 2022-es adatok szerint országszerte körülbelül 40 ezer kebabot árusító étterem működött, a legtöbbet, mintegy négyezret Berlinben nyitottak meg, mely így még a legnépesebb török várost, Isztambult is leelőzte. A főváros után München, Frankfurt, Hamburg és Stuttgart következett a sorban.
Németországba az 1970-es években érkezett meg a döner kebab. Az étel első forgalmazójának Kadir Nurman (1933-2013) török vendéglőst tartják, aki 1960-ban emigrált Németországba, éttermét 1972-ben Nyugat-Berlinben nyitotta meg. Szintén elsők között kezdte el a döner kebabot árusítani Mehmet Aygün, aki az 1970-es években érkezett az országba.
A második világháború után Európában évtizedekig tartó súlyos munkaerőhiányt alakult ki, beleértve Németországot is. A kormány az 1950-es és 1960-as években számos munkaerő-toborzási megállapodást írt alá más országokkal, köztük Törökországgal, 1961. október 30-án. Az egyezményben eredetileg az szerepelt, hogy a vendégmunkások rotációs jelleggel, egy-két évre érkeznek – akkor még sem a munkavállalók, sem Németország nem gondolta, hogy nem térnek haza. A kétéves korlátozást végül 1964-ben eltörölték, ám a rendszer alapvető formái megmaradtak: a törököket nem tanították németül, és az integrálódásra se nagyon buzdították őket, gyakran olyan szálláshelyeken éltek, ahol alig találkoztak németekkel. A megállapodás keretében
Akik pedig maradtak, a családegyesítési vízum segítségével a hozzátartozóikat is magukkal hozták. Statisztikai adatok szerint az európai országok közül Németországban él a legtöbb török: tavaly az 1,5 milliót is meghaladta a létszámuk, ezzel az ország közel 14 milliós külföldi lakosságának mintegy 11 százalékát tették ki.
A németországi törökök számára tehát meglehetősen korlátozottak voltak a megélhetési lehetőségek, például az adminisztratív feladatok zöméhez a mai napig elengedhetetlen a német nyelvtudás. A bevándorlók így a saját közösségüktől kezdtek függeni, és megnyitották első éttermeiket: a vendéglátás jó lehetőség volt számukra, hiszen német nyelvtudás nélkül tudtak vállalkozásba kezdeni, ráadásul a helyiek körében hamar népszerűvé váltak az olyan nemzeti ételek, mint a döner kebab. Amellett, hogy az étel ízvilágban sem áll távol az európai ételektől, már az 1970-es években is olcsónak számított.
Árstop a kebabra?
Az ukrajnai háború kitörését követően a döner kebab átvette az uralmat a német közvéleményben, és némileg a belpolitikában is. „Beszéljen Putyinnal, négy eurót akarok fizetni egy kebabért!” – kiabálta még 2022-ben egy németországi tüntető Olaf Scholz szövetségi kancellárnak, tiltakozva az ellen, hogy a döner kebab ára már a nyolc eurót (3200 forint) is elérte. A „Dönerpreisbremse” nevű kampányhoz a Baloldali Párt (Die Linke) is csatlakozott, amely árstop bevezetését javasolta, politikusai szerint 4,90 euróban kellene maximalizálni az étel árát. Egyébként még az idén nyáron is érződött az infláció, átlagosan továbbra is 7 euró (2800 forint) körüli árat kérnek egy kebabért.
Az étel körüli vitákra Scholz is reagált, az év elején „figyelemreméltónak” nevezte, hogy amerre jár, a fiatalok érdeklődnek az iránt, hogy bevezeti-e az árstopot a kebabra. A kancellár viszont vonakodik maximalizálni az árat, arra számít ugyanis, hogy az infláció csökkenésével a döner kebab ára is alacsonyabb lesz. Statisztikai adatok azt jelzik, júniusban már csupán 2,2 százalékos volt az infláció mértéke Németországban, szemben az egy évvel ezelőtti 6,2 százalékkal.
Berlin és Ankara között pattog a labda
A hatalmas népszerűségre Ankara is felfigyelt, nem véletlen, hiszen már Koppenhágában és Londonban is elkezdték a döner kebab nevét Németországhoz kötni. Egyre több étkezde kezdte el reklámozni, hogy náluk „német dönert” lehet kapni.
Törökország azt akarja elérni, hogy a döner kifejezést kizárólag olyan vendéglátók használhassák, akik török módszerrel és hagyományos alapanyagokból készítik el az ételt: például marha-, bárány- vagy csirkehúsból, amit a Törökországban elterjedt módon, joghurt vagy tej felhasználásával pácolnak be. A feltételek között szerepel az is, hogy a marhahúsnak legalább 16 hónapos szarvasmarhából kell származnia, a hússzeleteket pedig 3–5 milliméter vastagságúra kell szeletelni; a csirkehús esetében 1–2 centimétert határoztak meg.
A kérvényt az uniós tagállamok a benyújtást követő három hónapban kifogásolhatják. Az első kritikák Németországtól érkeztek, mégpedig a Szövetségi Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Minisztérium részéről. A tárca azzal érvelt, hogy a döner kebab Németország gasztronómiájának része, az ország sokszínűségét tükrözi, és ezt szeretnék is megőrizni. „A kebab Németországé. Itt mindenki maga döntse el, hogyan készíti és fogyasztja. Nincs szükség Ankarából származó iránymutatásokra” – közölte válaszát Cem Özdemir német miniszter. A szövetségi kormány továbbá amiatt is aggódik, hogy Ankara feltételei miatt sok vállalkozó elesne a dönereladástól, így minden bizonnyal drágább lenne a kebab, aminek aligha örülne a lakosság.
Még hónapjai vannak a két országnak, hogy kompromisszumot kössenek, ellenkező esetben az Európai Bizottság dönt a dönerkérdésben.
A német államfő és egy hatalmas nyárs hús
Mivel nemzeti ételről van szó, a diplomáciában is jelen van a döner kebab. Megválasztása óta az idén először látogatott Frank-Walter Steinmeier német államfő Törökországba, török kollégája, Recep Tayyip Erdogan április 24-én fogadta Ankarában. Berlinből azonban nem üres kézzel érkezett a német elnök: egy hatalmas nyárs húst vitt, melyet a vizit első estéjén, egy isztambuli fogadáson maga Steinmeier szolgált fel annak hagyományos módján, egy hosszú, éles késsel. A delegációval tartott egy híres berlini kebabszakács is, Arif Keles, akinek jelenlétével a német elnök azt igyekezett hangsúlyozni, hogy a török bevándorlók Németország történelmének részét képezik. A Keles család vállalkozását Arif nagyapja nyitotta meg 1986-ban, előtte éveken át egy gyárban dolgozott.
A döner kebabra a németországi törökök továbbra is befektetésként tekintenek, ami lehetőséget teremt számukra, még öt évtizeddel később is. Az első Nyugat-Európába érkező török bevándorlók beírták nevüket a történelemkönyvekbe, a diaszpóra vendéglátói úgy tekintenek Kadir Nurmanra és Aygün Mehmetre, mint akik egy egész iparág alapjait fektették le.
A szerző, Dócza Edith Krisztina a Migrációkutató Intézet vezető elemzője
