Fellélegezhet az Osztrák Néppárt (ÖVP) és a konzervatív pártot irányító ügyvezető kancellár, Karl Nehammer. Ez a véleménye Thomas Hofer politikai szakértőnek, akit a legtekintélyesebb bécsi lap, a Die Presse idéz. Hofer azután nyilatkozott, hogy az ÖVP vasárnap megnyerte a vorarlbergi tartományi választást. Jóllehet a párt történetének legrosszabb eredményét érte el Ausztria legnyugatabbi régiójában (mivel még sosem esett negyven százalék alá a támogatottsága ott), de így is tíz százalékponttal megelőzte fő riválisát, a radikális jobboldali Szabadságpártot (FPÖ).
Az ÖVP 38,3, az FPÖ pedig 28 százalékot kapott az egyik leggazdagabb osztrák tartományban. Ha az egyes választókörzeteket nézzük, akkor viszont döbbenetes az ÖVP fölénye: 96-ból 91-ben nyert.
A helyben és országosan is az ÖVP koalíciós partnereként induló Zöldek viszont Vorarlbergben is nagyot buktak (hat százalékpontot veszítettek, és 12,5 százalékra estek vissza), akárcsak egész Ausztriában. Ennek kapcsán Hofer arról beszélt, hogy a Zöldek az összes osztrák tartományban kikerülhetnek a helyi kabinetből és persze az országos kormányból is. A Die Presse megemlíti: egykor kilencből hat tartományban kormányoztak a környezetvédők, de most utolsó posztjaikat veszíthetik el, ugyanis a helyi győztes, Markus Wallner ÖVP-s tartományfőnök valószínűleg nem velük alakít majd új kabinetet.
A lap szerint a győzelemmel szusszanásnyi időt kapott Nehammer, aki 2021 óta irányította a néppárti–zöld koalíciót Bécsben. A kormányfő bő két héttel ezelőtt, szeptember 29-én, az országos választáson csak a második helyre hozta be a pártját a Szabadságpárt mögött. A két párt szavazati aránya 28,8:26,3 volt az FPÖ javára, országosan. Nehammer kormánya így beadta a lemondását Alexander van der Bellen államfőnek, és az ÖVP vezére azóta ügyvezető kancellárként irányítja Ausztriát.
Nehammernek komoly csapás lett volna ezek után, ha az ÖVP egyik régi bástyájának számító Vorarlberget is elveszítik. Markus Wallner, Vorarlberg tartományfőnöke azonban ügyes taktikát választott pártja megmentésére. Miután a két héttel korábbi általános választáson két százalékponttal kapott csak kevesebbet az FPÖ az ÖVP-nél Vorarlbergben, Wallner a helyi FPÖ-jelölttel szembeni személyes párbajként értelmezte a regionális voksolást. A szabadságpárti Christof Bitschivel szemben ezáltal mozgósítani tudta a nem feltétlenül a Néppártra szavazók táborát is.
Ennek ellenére Vorarlbergben is az FPÖ van erősödőben, hiszen a Szabadságpárt megduplázta a támogatottságát: 14-ről 28 százalékosra nőtt a rájuk leadott szavazatok aránya. Igaz, az ÖVP csak 5 százalékot veszített, nem úgy, mint országosan, ahol 11 pontot zuhant.
Wallner tehát várhatóan nem a Zöldekkel fogja folytatni az eddigi koalíciós kormányzást, mert a két pártnak együttvéve is mindössze egyetlen fős, nagyon törékeny többsége lenne a tartományi parlamentben. Megjegyzéseiből az osztrák elemzők arra következtetnek, hogy inkább a Szabadságpárttal fog össze, miután a választás után olyan prioritásokat fogalmazott meg az új tartományi vezetés számára (a migráció és a lakhatás ügyében), amelyeket a kampányban az FPÖ hangsúlyozott. Wallner azt is megemlítette: látja, hogy erős a változás iránti igény a régióban.
A két párt programja között amúgy számos tartalmi azonosság van, ráadásul az ÖVP–FPÖ-párosnak kétharmados többsége lenne a tartományi törvényhozásban. Az ennél bonyolultabb, kettőnél több pártból álló koalíciókat pedig eleve kizárta Wallner, így a Vorarlbergben gyenge szociáldemokraták (SPÖ) és liberálisok (Neos) aligha rúgnak labdába.
Ugyanakkor az, hogy tartományi szinten az ÖVP az FPÖ-vel fog majd össze, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez országosan is így történik. Vorarlberg így hiába lenne már a negyedik tartomány, ahol ÖVP–FPÖ koalíció alakul.
Az ORF szakértői szerint azért, mert az ÖVP minden tartományban, ahol összefogott a Szabadságpárttal, valójában a saját tartományfőnökének a pozícióját biztosította be. Azaz minden ilyen koalíció olyan konstellációban jött létre, ahol az ÖVP a nagyobb erő – ez történt Alsó- és Felső-Ausztriában is, korábban.
Országosan ez most nem így lenne, hiszen a Szabadságpárt a relatív nyertes, még ha csupán 2,5 százalékponttal is győzött az ÖVP előtt. A Néppárt azonban „történelmi okokból” nem valószínű, hogy belemenne egy FPÖ-s kancellár irányította koalícióba. Eddig ugyanis az a tapasztalat, hogy ha kisebbik partnerként lépett koalícióra az ÖVP, akkor a következő választáson katasztrofális eredményt ért el.
Ráadásul a szeptember 29-ei választáskor az FPÖ nem nyert és az ÖVP nem veszített annyit, hogy ne a Néppárt legyen döntő pozícióban. A Szabadságpárt ugyanis olyannyira szélsőséges, hogy az ÖVP-n kívül senki sem fogna össze vele. Ugyanakkor Nehammer elutasítja a szabadságpárti vezető, Herbert Kickl személyét – az FPÖ egészét azonban nem, ha koalícióra kerülne sor. Így csak akkor jöhet létre néppárti–szabadságpárti összefogás, ha Kickl magától visszalép a kormányzati pozícióktól vagy Nehammer megbukik az ÖVP élén. Ezért volt fontos Vorarlberg, mert a választás megerősítette Nehammer pozícióit a saját pártján belül.
Kickl így hiába mondja, hogy nem hajlandó visszalépni és továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a köztársasági elnök őt kérje fel a kormányalakításra. Ráadásul azt az államfőt próbálja most kapacitálni, akit tavaly még szenilisnek és múmiának nevezett egy rendezvényen. Van der Bellen példátlan módon egyelőre nem is kérte fel Kicklt a kormányalakításra. Sőt, a köztársasági elnök az elmúlt héten kiállt a nyilvánosság elé, és leszögezte: patthelyzet állt elő a választás után. Ezért felkérte a három legnagyobb pártot, az FPÖ-t, az ÖVP-t és a szociáldemokrata SPÖ-t, hogy kezdjenek egyeztetéseket egy stabil kormánykoalíció kialakításáról.
Így továbbra sem sürgeti semmi a kormányalakításkor minden ütőkártyával rendelkező második helyezettet, a Néppártot és annak kancellárját, Nehammert sem. Sőt, a vorarlbergi választás után az ÖVP második embere, Christian Stocker főtitkár is megerősítette: Kicklt nem hajlandók a kormányba beengedni.
Azt, hogy miért utasítják el Kicklt Ausztriában a politikai partnerek, korábban részletesen elemeztük. A Szabadságpárt vezére évekkel ezelőtt, belügyminiszterként nagy szerepet játszott abban, hogy az osztrák titkosszolgálatok egyikét végzetesen meggyengítették.
Másrészt Nehammer nemcsak az FPÖ mellett dönthet: országosan életképesnek látszik egy ÖVP–SPÖ–Neos-koalíció, azaz egy konzervatív-szociáldemokrata-liberális együttműködés is. A legtöbb osztrák szakértő egy ilyen koalíció megalakulását tartja valószínűbbnek, ugyanis ebben a felállásban a Néppárt és Nehammer megőrizné a kancellári posztot. Ekkor a választás második-harmadik-negyedik helyezettje foghatna össze, és így is biztos többséget szereznének a szövetségi parlamentben.
Az egyeztetések azonban egyelőre még nem tartanak ott, hogy a Neosszal is tárgyaljanak a felek. Kedden kezdődnek azok a megbeszélések, amelyek a három nagy párt részvételével zajlanak majd, a köztársasági elnök javaslatára. Itt az álláspontok aligha közelednek majd gyorsan: Kickl ragaszkodik a saját kormányzati szerepvállalásához, így egyelőre esélytelen a Szabadságpárt kormányra kerülése. Így tehát az a kérdés, hogy a szokásosnál balosabb arányítás alatt lévő SPÖ meg tud-e egyezni egy esetleges koalícióról a Néppárttal. A szocdemek balos vezére, Andreas Babler egyelőre hajlandónak látszik a tárgyalásra, de
