Hosszas küzdelem után Nagy-Britannia törvényhozása a hét elején elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely alapján a vízi úton, vízum nélkül érkező menedékkérőket Ruandába szállítják át. A Rishi Sunak miniszterelnök vezette Konzervatív Párt már két éve azt tervezte, hogy átverik a törvényt a parlamenten annak ellenére is, hogy jogsértő – legalábbis a legfelsőbb bíróság ítélete szerint. Ráadásul működésképtelen – vélik a bevándorlással foglalkozó szakemberek.
Az első repülőgépek 10–12 hét múlva, júliusban indulhatnak Ruandába – állítja Sunak, ehhez már készenlétbe helyeztek egy repülőteret, kereskedelmi chartergépeket foglaltak le, és rendelkezésre áll 500 kiképzett kísérő is. A kormányfő elmondása szerint „elővigyázatosságból” már 2200 helyet foglaltak le a „deportálási börtönökben”, valamint 25 tárgyalóterem áll rendelkezésre a jogi kifogások elbírálására. Ezzel azonban csak akkor élhetnek az érintettek, ha döntő erejű bizonyítékot tudnak szolgáltatni a kitoloncolás kockázatáról.
A kormányfő célja az, hogy véget vessenek a La Manche-csatornán keresztül érkező migrációnak, egyúttal megoldást találjanak az eddigi, működésképtelen menekültügyi rendszer kudarcára. Jelenleg évente sokezer ember próbál meg Franciaországból indulva tengeri úton – sokszor tengeri használatra alkalmatlan csónakokon – Nagy-Britanniába jutni, ahol aztán menedékjogot kérnek, és azt sokan meg is kapják.
Az idén mostanáig mintegy 2500 hajó kelt át a csatornán, a fedélzetükön körülbelül 6250 emberrel, utóbbi 25 százalékos növekedés 2023 azonos időszakához képest.
A mostantól felálló új rendszer szerint ezeken a kis hajókon – vagy bármilyen más „irreguláris úton” – érkező emberek soha nem kaphatnak menedékjogot Nagy-Britanniában. Sőt, letartóztatnák és Ruandába küldenék őket, hogy ott bírálják el a menedékkérelmüket. Még ha menedékjogot is kapnak végül, akkor is Ruandában kell maradniuk, csak ott telepedhetnek le.
„A menedékkérelmek feldolgozását kihelyező megoldások kérdéseket vetnek fel emberi jogi szempontból, de politikai és pénzügyi következményei is vannak. (…) A jogi alapjai meglehetősen ingatagok, és ezidáig nem jelentettek valódi megoldást, miközben sok költséggel járnak” – nyilatkozta még az év elején az Al Jazeerának Camille Le Coz, a Migration Policy Institute Európáért felelős igazgatója.
Sunak a jogszabályt a csempészbandák megfékezése és a menedékkérőkre költött költségek csökkentése mellett „erős elrettentő eszköznek” is szánja, szerinte ezek után „a kiszolgáltatott migránsok” nem tartják majd jó ötletnek, hogy akár az életüket is kockáztatva elinduljanak Nagy-Britanniába.
Ha illegálisan érkezel ide, nem maradhatsz
– szól a kormányfő üzenete a migránsoknak. Azt ígéri, addig küldik a repülőket Ruandába, amíg le nem áll a migránshajók érkezése.
A szakértőknek azonban kétségeik vannak. Egyrészt úgy látják: azokra, akik már így is az életüket kockáztatják, nem lesz elrettentő hatással az új törvény, emellett lehetséges, hogy csak néhány embert lehet majd így Ruandába szállítani, ráadásul a rendszer működtetése több száz millió fontjába kerülhet az adófizetőknek – miközben komoly csorbát szenvedhet Nagy-Britannia nemzetközi megítélése.
Történeti háttér
Bár ezt a megoldást Rishi Sunak már két éve meghirdette, a toryk jóval korábban is igyekeztek szigorúbb bevándorlási szabályokat bevezetni.
A konzervatívok immár közel 14 éve vannak hatalmon Nagy-Britanniában, így volt ez akkor is, amikor megígérték, hogy kivezetik az országot az EU-ból egyebek mellett azért, hogy visszavegyék a határaik feletti ellenőrzést. A 2016-os brexit-népszavazás után 2020-ban búcsút is intettek az uniónak a britek, 2021 elején az akkori kormányfő, Boris Johnson beszélt először egy lehetséges harmadik országba való átszállításról – bár akkor még olyan lehetőségek is szóba jöttek, mint
- a migránsok lakatlan szigetre,
- elhagyatott olajfúrótornyokra való szállítása,
- vagy az, hogy hatalmas hullámgerjesztő gépekkel rettentik el a hajók elindulását a brit partok felé.
Egy évre rá vezették be az „irreguláris módon” történő belépés tilalmát, és ekkor állapodtak meg Ruandával, hogy az afrikai ország több száz millió font fejlesztési pénzért cserébe befogadja a menedékkérőket. Jogi problémák és az Emberi Jogok Európai Bírósága ideiglenes határozata miatt az első, 2022-re tervezett repülést végül az utolsó pillanatban leállították.
A brit kormány 2023-ban ismét megpróbálta megvalósítani a tervet, ehhez egy új törvényt is hoztak, amely szinte az összes menedékkérő haza- vagy harmadik országba történő kitoloncolását írta elő, valamint azt, hogy – függetlenül a kérelmük elbírálásától – nem lesz joguk belépni Nagy-Britanniába, sem letelepedni ott, és állampolgárságot kapni.
Ennek a döntésnek a felülírására adott válasz a mostani új, „Ruanda biztonságáról szóló törvény”, valamint az afrikai állammal az év elején kötött szerződés, amely Ruandát biztonságos harmadik országnak nyilvánítja, egyúttal utasítja a bírákat és a bevándorlásügyieket, hogy mostantól ehhez igazodjanak.
Miért éppen Ruanda?
A brit kormány szerint mintegy 52 ezer menedékkérőt érinthet a területét tekintve Magyarországnak egyharmadát kitevő kelet-afrikai országba történő átszállítás.
Éppen 30 éve , hogy 500–800 ezer ember halt meg, és mintegy 250–500 ezer nőt erőszakoltak meg a ruandai népirtásban. Az ország azóta elvileg demokratikus köztársaság, ám valójában nem létezik ellenzéke a Ruandai Hazafias Frontnak, illetve a polgárháború után 2000-ig de facto, majd azóta ténylegesen is elnök Paul Kagame elnöknek.
A Freedom House országjelentése szerint nem egy szabad országról beszélünk, a lehetséges száz pontból mindössze 23 pontot kapott Ruanda, Nagy-Britannia viszont 91-et. Nemcsak a politikai jogokkal van gond: megfigyelők
- bírósági eljárás nélküli gyilkosságokról,
- a kormány által eltüntetett emberekről,
- a másként gondolkodók kínzásáról számolnak be.
A Human Rights Watch „az ellenvélemény intoleranciájának kultúrájáról” ír az országgal kapcsolatban, a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-indexén a 180 országból a 131. helyen áll Ruanda.
Gazdasága tulajdonképpen az önellátó mezőgazdaságon alapul, az országnak nincsenek igazán természeti kincsei. Ebből a szempontból viszont Kagame javára lehet írni, hogy alig létezik korrupció Ruandában, a gazdaság relatíve sokat fejlődött: a Világbank adatai szerint 2000 és 2020 között 142 százalékot emelkedett a GDP, a szegénységi küszöb alatt élők száma pedig 52 százalékra esett vissza 2016–2017-re. Vállalkozni szabadon lehet Ruandában, csakhogy kevés a képzett munkaerő, továbbá a tengerpart hiánya és a magas energiaárak miatt kevés a magánberuházás az országban.
Ruandában jelenleg is 135 ezer menekült tartózkodik, ők főként a szomszédos Burundiból és Kongóból érkeztek. Nem kényszerítik őket arra, hogy táborban éljenek, mint sok más országban,
- szabadon mozoghatnak,
- vállalhatnak munkát,
- birtokolhatnak ingatlant,
- indíthatnak vállalkozást,
- nyithatnak bankszámlát.
Nem Nagy-Britannia az egyetlen ország, ahonnan megállapodás alapján fogadnak be menekülteket. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával (UNHCR) való partnerség keretében Líbia fogolytáboraiból, valamint Izrael elutasított menedékkérői közül is fogadnak be külföldieket.
A kigali kormány azzal magyarázza ezt, hogy a történelmükből megtanulták, mit jelent menekülni, a lakóhelyüket kényszerűen elhagyni. Ugyanakkor Toni Haastrup világpolitikai szakértő szerint egy másik cél is felsejlik a háttérben:
Ez az egyik útja annak, hogy Ruandát legitimálják a nemzetközi közösségen belül. Senki sem fogja szidni Ruandát a világban, ha a nevükben befogadja ezeket a menekülteket
– mondta a DW-nek.
Jogi problémák
Tavaly a brit Legfelsőbb Bíróság törvénytelennek minősítette a menedékkérők Ruandába küldését, mert szerintük a menedékkérőket „valós bántalmazás veszélye fenyegeti”, így nem számít biztonságos országnak. A testület az ENSZ menekültügyi ügynökségének jelentéseire és korábbi brit információkra hivatkozva gyilkosságokra, őrizetben történt halálesetekre, kínzásokra, valamint a konfliktusövezetekből, például Szíriából származó menedékjog iránti kérelmek magas szintű elutasítására alapozta a döntését.
De emberi jogi szakemberek és szervezetek is úgy látják, ha a britek végrehajtják az új törvényt, azzal megsértik a nemzetközi jogot és az ENSZ 1951-es menekültügyi egyezményét (más néven a genfi konvenciót) is.
A UNHCR úgy véli, a britek a nemzetközi együttműködést ássák alá azzal, hogy „áthelyezik a menekültekkel kapcsolatos felelősségüket”. Michael O’Flaherty, az Európa Tanács emberi jogi biztosa a menedékkérők jogainak csorbítása mellett még egy szempontot kiemelt: szerinte a törvényjavaslat komoly problémákat vet fel „általánosságban a jogállamisággal kapcsolatban” is, mert a bírói függetlenséget sérti, hogy a jogszabály alapján kötelező biztonságos országnak tekinteniük Ruandát.
Az aggályok miatt több mint 250 brit jogvédő szervezet levelet intézett Sunakhoz, melyben ígéretet tettek arra, hogy az európai és a brit bíróságokon küzdenek az intézkedések ellen.
Kevés embert érintő, drága próbálkozás
Yvette Cooper, az ellenzéki Munkáspárt belpolitikáért felelős árnyékminisztere „drága választási trükknek” nevezte a tervet. A National Audit Office (NAO) független közkiadásokat felügyelő szervezet március elején közölt számítása szerint
Nagy-Britannia minden elküldött személy után további 20 ezer font (9,2 millió forint) fejlesztési díjat, valamint fejenként 150 874 font (70 millió forint) működési költséget fizet Ruandának. Az első 300 ember átszállítása után után Nagy-Britannia további 120 millió fontot (55 milliárd forintot) küld.
Ám az is vita tárgya, hogy a brit államnak hány ember után kell majd fizetnie.
„Stop the boats” („Állítsuk meg a hajókat”) – ez volt a törvénytervezet kampányszövege, holott nem a csatornán érkező kishajók jelentik a legfőbb problémát a brit menekültügyi rendszernek. Az Oxfordi Egyetem Migrációs Obszervatóriuma szerint 2022-ben a kishajókkal érkezők száma 45 744 volt. Ugyanebben az évben a nettó migráció a kormány adatai szerint 745 000 fő volt – idézi a CNN.
A kormány alig várja, hogy „üdvözölje a Ruandába áttelepülteket” – nyilatkozta a törvény elfogadása után a kigali kabinet szóvivője, Yolande Makolo, ám azt nem tudni, hogy országa hány embert képes fogadni Nagy-Britanniából. Jelenleg nagyjából ezer ember átvételéről lehet szó egy ötéves intervallumban. Nemcsak azért, mert mindössze egyetlen komplexum áll rendelkezésre a menedékkérők befogadására, hanem azért is, mert Ruanda nem képes annyi kérelem elbírálására, mint Nagy-Britannia. 2020-ban például Ruandában 228 kérelmet dolgoztak fel, miközben a briteknél 19 ezret.
A korlátozott befogadóképességre reagálva a brit kormány jelezte: ígéretes tárgyalásokat folytatnak több másik országgal – Örményországgal, Costa Ricával, Elefántcsontparttal, Botswanával és a déli félteke más államaival – is.
Cél: a választási kudarc mérséklése
Sunak nemcsak annak örülhet, hogy végre sikerült elfogadtatnia azt a javaslatot, amit a kormányzása kezdetén megígért, hanem mert ez jókor jött neki. Saját maga és a Konzervatív Párt támogatottsága is rekordmélységben van, miközben a következő hónapban helyhatósági, az év végéig pedig parlamenti választást is tartanak. A toryk abban reménykednek, hogy a törvény elfogadása segít mérsékelni a várható választási vereséget. Hogy nyerjenek is, ahhoz csodára lenne szükség, a Munkáspárt jelenleg mintegy 20 százalékponttal előzi meg őket a közvélemény-kutatásokban.
Ugyanakkor komoly pofont jelentene – újabb jelét adná a kormány inkompetenciájának –, ha a jogvédőknek vagy a menedékkérőknek sikerül bírósági úton megakadályozni a repülőgépek elindulását. Ellenzéki kampánystratégák nem zárják ki, hogy Sunak még a nyárra, akár júniusra is előre hozná a parlamenti választást, hogy meglovagolhassák az intézkedés népszerűségét.
Ez a politika nem lesz elrettentő hatással. Sunak azt gondolhatja, jobb választást tartani még azelőtt, hogy az emberek rájönnek erre
– nyilatkozta a Financial Timesnak a Munkáspárt vezetőjének, Keir Starmernek egy szövetségese.
A kitoloncolások megakadályozásával kapcsolatban egyébként Sunak úgy fogalmazott: ha ez megtörténne, figyelmen kívül hagynák.
Ezúttal nem lesz hasonló. Semmi sem állhat az utunkba.
A következő hetekben kiderül, tényleg így lesz-e, mindenesetre a köztisztviselők szakszervezete vizsgálja, lehetséges-e, hogy a miniszterelnök a jogszabályok megsértésére szólította fel a köztisztviselőket.
A bíróságok mellett az érintett légitársaságok is a kerékkötői lehetnek a terv megvalósításának, már ha tényleg léteznek, ahogy Sunak mondja. Az ENSZ három különmegbízottja ugyanis figyelmeztette a légitársaságokat: „bűntársnak” tekinthetik őket, ha segítenek Nagy-Britanniának megszegni a nemzetközi jogot.
Game changer, nemzetközi precedens
Az ENSZ menekültügyi szervezetének vezetője, Filippo Grandi és Volker Türk, az ENSZ emberi jogi főbiztosa a terv törvénytelenségét hangoztatva kijelentették, a jogszabály „aggasztó globális precedenst teremthet.” Sunak is úgy gondolja, ezzel Nagy-Britannia a bevándorláspolitika úttörőjévé válik, a törvény alapvető változást hoz a globális migrációs politikában – fogalmazott büszkén a brit miniszterelnök.
Például Dániában, ahol a kormány már szintén megállapodott Ruandával, egyelőre azonban nem indították el a programot. Érdekli a megoldás Ausztria vezetését is, ott szintén elég nagy bajban van az Osztrák Néppárt vezette kormányzat, amelyre még csak nem is a baloldali SPÖ jelenti a legnagyobb veszélyt, bár a közvélemény-kutatásokban ők is megelőzik, hanem a szélsőjobbos FPÖ, vagyis a Szabadságpárt.
Sunak első útja a döntés után Németországba vezet, ahol valószínűleg szóba is kerül a téma, mivel Olaf Scholz kancellár novemberben a tartományok miniszterelnökeivel való találkozóján megígérte, megvizsgálja a harmadik országokban lefolytatott menedékjogi eljárások lehetőségét, júniusban a következő konferenciájukon be is kell számolnia az első tapasztalatairól.
A fő ellenzéki frakció, a felmérések szerint jelenleg legnépszerűbb, jobboldali CDU/CSU pártszövetség még az alapprogramjába is beleírta, szívesen látna a Ruanda-modellt Németország esetében is. A kormánykoalíció pártjai – főként a Zöldek – inkább ellenkezik. A szövetségi belügyminiszter, a szociáldemokrata Nany Faeser nemrég a Süddeutsche Zeitungnak nem volt hajlandó elárulni, mérlegelnek-e egy a brit modellhez hasonló megoldást, mindössze annyit árult el:
Nincs problémám a kérdés pragmatikus megoldásaival mindaddig, amíg azok megfelelnek az emberi jogi normáknak.
Hogy a baloldali-zöld-liberális vezetésű Németország esetében Ruanda megfelelő lenne mint biztonságos ország, az erősen kérdéses.
Olaszország Giorgia Meloni miniszterelnök vezetésével például Albániába küldené a migránsokat, és építene ott olasz joghatóság alá tartozó menekültközpontokat.
Bár a menedékkérelmek elbírálásának egy harmadik, biztonságos országba való áthelyezését több ország is vizsgálja, addig kevesen mentek el, hogy a menedékjogot megkapók sem léphetnek be az országba. Már csak azért sem, mert Európa bizonyos gazdasági ágazataiban nagyon komoly munkaerőhiány van, így Nagy-Britanniában is.
Az sem zárható ki, hogy a brit módszert, Sunakék megoldását annyira „bemocskolják”, hogy azzal mindenkinek elveszik a kedvét egy ehhez hasonló modell bevezetéséhez.
Az ügy hátterében azonban egy alapvető kérdés áll, amire választ kell találnia a nyugati világnak.
Bonyolult vitát kell arról folytatni, hogy a második világháború után aláírt egyezmények még mindig megfelelnek-e a céljaiknak. Az a probléma, hogy a nyugati országok kedvesnek, nagylelkűnek és humanitáriusnak akarják mutatni magukat, miközben távol akarják tartani maguktól a máshonnan érkező embereket
– mondta Anand Menon, a londoni King’s College munkatársa a New York Timesnak.
Mindenesetre a nemzetközi közvélemény várhatóan nem sokáig követheti majd a brit modell alakulását, mert a Munkáspárt már bejelentette: hatalomra kerülése esetén eltörli a most meghozott törvényt. Igaz, utána nekik kell majd kezdeniük valamit az évente érkező több tízezer migránssal.
