Albánia engedélyt ad Olaszországnak, hogy a területén két, összesen 3 000 személy befogadására alkalmas befogadóközpontot építsen. A két táborban évente összesen 36 000 irreguláris migráns eljárását folytatnák le. A tervek szerint a Shengjin kikötője melletti központban zajlanak majd le az azonosítási és határátlépési eljárások, míg a Gjader település közelében lévő létesítményben a menedékkérelemre nem jogosult migránsokat szállásolják el. Működtetésükért, illetve biztonságukért az olasz hatóságok felelnek, a vonatkozó olasz és európai jogszabályok figyelembe vétele mellett.
Az olasz hatóságok és a központokban elhelyezett migránsok közti vitás kérdésekben az olasz jog dönt. Az olasz fél felelős a migránsok létesítményekbe való, és azokból történő kiszállításáért is. Az albán hatóságok feladata az országba való beutazás engedélyezése, illetve a központok környékének biztosítása. A migránsok csakis a fogvatartás ideje alatt tartózkodhatnak Albánia területén, ezt követően az olasz hatóságok – saját költségükön – elszállítják őket az ország területéről. A védelemhez való jog biztosítása érdekében a táborokba ügyvédek és segítőik, valamint az Európai Unió és más érintett nemzetközi szervezetek és ügynökségek is bejárást kapnak.
Az első, 16,5 millió eurós részletet 3 hónappal a megállapodás ratifikálását követően kell folyósítani. Ezt követően Olaszország 100 millió euró hitelt is biztosít Albánia számára.
A megállapodás, rövid időn belül mindkét országban belpolitikai viták tárgyává vált. Matteo Mauri az olasz ellenzéki Demokrata Párt politikusa, korábbi belügyminiszter-helyettes a tervet pénzkidobásnak nevezte. Ricardo Magi a Piu Europa politikusa azzal vádolta a Meloni-kormányt, hogy „olasz Guantanamot” hoz létre, ahol a fogvatartottak helyzete nem ellenőrizhető. Az olasz Episzkopális Konferencia szerint a megállapodás azt bizonyítja, hogy a kormány képtelen kezelni a migráció kihívásait. A megállapodást végül az alsóház 155-115 arányban, a felsőház pedig 93-61 arányban fogadta el.
Albánia korábbi elnöke és miniszterelnöke, Sali Berisha az ügyet a jelenlegi miniszterelnök, Edi Rama elleni támadásra használta fel. A Berisha által vezetett Demokrata Párt frakciójának 28 képviselője a megállapodást az albán alkotmánybírósághoz küldte előzetes normakontrollra. A képviselők szerint ugyanis az egyezmény ellentétes az albán alkotmánnyal és a nemzetközi joggal. A tiranai bírák végül 2024. január 29-én 5:4-es többséggel kimondták, hogy a megállapodás megfelel az alkotmánynak.
2023 novemberében 29 albán civil szervezet nyílt levélben kérte a kormányt, hogy lépjen vissza a megállapodástól, mivel az véleményük szerint sérti az emberi jogokat és jogtalan bebörtönzésekhez vezetne. Belind Kellici a Demokrata Párt alelnöke rámutatott: Tunézia a közelmúltban utasított vissza egy hasonló olasz ajánlatot, az, hogy a kormány elfogadta azt,
árulás Albániával szemben.
A tervezetet több NGO is kritikákkal illette. Az Orvosok Határok Nélkül véleménye szerint az növeli a szenvedést. „A cél már nem csupán az, hogy elrettentsenek a kiutazástól, hanem az, hogy aktívan megakadályozzák, hogy a menekülő és a tengeren megmentett emberek gyorsan és biztonságosan eljussanak Európa területére, megkerülve ezzel a nemzetközi jog és az európai egyezmények által szentesített védelmi és mentési kötelezettségeket” – fogalmaz a szervezet nyilatkozata. Az Amnesty International elemzésében rámutat, hogy a megállapodás „ellentétes az EU jogi szabályozásaival”. Emellett korábbi eseteket megemlítve az albán hatóságokat túlzott erőszak alkalmazásával és illegális visszakísérések végrehajtásával vádolja.
Volker Türk az ENSZ Emberi jogi főképviselője központokban élők életkörülményeit, illetve a menekültügyi eljáráshoz való hozzáférésnek a hiányát emelte ki fő problémaforrásként. Az Európai Bizottság kezdetben tartózkodott az állásfoglalástól, később azonban Ylva Johansson svéd belügyi biztos kijelentette, a megállapodás az EU joganyagán kívül esik. Ursula von der Leyen támogatólag nyilatkozott a tervezetről évértékelő beszédében. Juan Fernando Lopez Aguilar spanyol EP-képviselő és belügyi szakpolitikus ellenben a megállapodást elfogadhatatlannak nevezte. A vezető európai politikusok közül Olaf Scholz nyitottságát fejezte ki a megállapodással kapcsolatban.
A menekültügyi eljárások kiszervezésével már több európai ország próbálkozott, ám eddig különböző okokból mindegyik terv meghiúsult. Az Egyesült Királyság és Dánia Ruandába szerette volna szállítani a menedékkérőket, de a hazai bíróságok és a nemzetközi szervezetek aggályai miatt ezt nem tudták megvalósítani. Ausztria, szintén a „Ruanda-tervben” gondolkodott, ám azt az Európai Bizottság „nem megvalósíthatónak” ítélte. Németországban az SPD nyitott lenne a menedékkérők egy nem megnevezett afrikai országba szállítására, a CDU-CSU pártszövetség pedig előzetes programjában is foglalkozik a kérdéssel, a gyakorlati megvalósításról azonban még nem ismertek a tervek.
Amennyiben az albán parlament megszavazza a megállapodást, Olaszország nagy úttörő lehet. Persze az egyezmény nem jelent önmagában megoldást a közép-mediterrán migrációs útvonal jelentette kihívásokra, ráadásul annak az NGO-k kritikája nyomán további európai uniós és nemzetközi jogi kitételeknek is meg kell felelnie. Amennyiben viszont megkezdődik a végrehajtás, a megállapodás mintául szolgálhat mind az EU tagállamai, mind pedig intézményei számára.
Albánia diplomáciailag is profitálhat a megállapodásból. Korábban az Egyesült-Királyságba illegálisan érkező albán állampolgárok kérdésének megoldásával, majd az Európai Politikai Közösség granadai csúcstalálkozóján elfogadott megállapodással Edi Rama kormánya már bizonyította, hogy képes megbízható partnerként fellépni a migráció ügyében. Ez ismét megtörtént. Emellett Tirana megerősítette kétoldalú kapcsolatait Olaszországgal, amely amellett, hogy az egyik legfontosabb gazdasági partnere, az EU nyugat-balkáni bővítésében is kulcsszerepet játszhat.
Párducz Árpád, a Migrációkutató Intézet munkatársa.
