Az önkormányzati választások általában minden országban lehetőséget adnak arra, hogy ellenzék és kormánypárt is ünnepelje a saját sikereit. Nem történt ez másképp Lengyelországban sem vasárnap. A jobboldali-nacionalista PiS, azaz Jaroslaw Kaczynski „szuverenista” Jog és Igazságosság nevű, tavaly év végén ellenzékbe szorult pártja kapta országosan a legtöbb szavazatot, ha az egyes politikai erőket külön-külön nézzük. Ezért is jegyezte meg Kaczynski – Mark Twaint idézve –, hogy „jelentősen eltúlzottak voltak a halálomról szóló hírek.”
Majd a választási exit pollok láttán Kaczynski azt is hozzátette:
ez még nem a vég számunkra.
S valóban, nemcsak az exit pollokat nyerte meg, hanem magát a voksolást is relatív győztesként zárta a PiS. A mostani választási eredménnyel, a 34,3 százalékos szavazati aránnyal a Jog és Igazságosság elkerülte a már-már fenyegető összeomlást, s ily módon a pártvezér is megerősítheti a szervezeten belüli helyzetét. Sőt, a pártszakadás réme sem fenyeget – írja az egyik legnagyobb lengyel internetes újság, az Onet.
A választási összeomlást az jelentette volna a PiS számára, ha az „össznépi” szavazatoknak a 30 százalékát sem kapja meg a 2023-ig kormányzó párt, s az sem volt kizárt egyes – a jelek szerint nem túlzottan hozzáértő – szakértők szerint, hogy csak egyetlen egy vajdaságban lesz képes megőrizni a hatalmát az illiberális jobboldali párt.
Végül 3,7 százalékpontnyi különbséggel nyert a PiS a KO-val, azaz a nyugatos, centrista irányzatú Polgári Koalícióval szemben (30,6 százalék). A KO Donald Tusk miniszterelnök politikai tömörülése, amely szintén sikert ért el, hiszen harminc százalék fölé került, és a vajdaságok többségében is fölénybe került. Ám mégsem akkora ez az eredmény, mint amekkorát sokan várták.A 24.hu olvasói nem feltétlenül lepődhettek meg ezen. Egy Lengyelország-szakértő, Zeöld Zsombor már a voksolás előtt felhívta a figyelmet cikkünkben, hogy a nyugati médiában elterjedt közvélemény-kutatási adatokkal szemben – amelyek a KO egyértelmű fölényét mutatták – a lengyelországi felmérések minimális PiS-előnyt jeleztek. Azt is megjósoltuk egyébként, hogy a KO a PiS-hez hasonló nagyságrendet érhet el a választásokon.
Ráadásul ehhez a 30 százalék fölötti eredményhez most nem kellett a KO-nak szövetségeseket sem keresnie, mint a tavaly őszi általános választásokon.
Ha pedig a kormányzó KO másik két koalíciós partnerét is beleszámítjuk az eredményekbe, akkor
A Tuskék vezette Polgári Platform, a baloldali Lewica és a centrista Harmadik Út összesen 50 százalék fölötti együttes eredményt ért el, bár ezek a pártok most egymás ellen indultak a helyhatósági (városi önkormányzati és vajdasági-régiós) választásokon. A két másik koalíciós tömörülés közül a Harmadik Út 14,3 százalékig jutott, míg a Lewica a szavazatok 6,3 százalékát kapta.Így a nagyvárosokban gyakorlatilag mindenütt koalíciós siker született, vagy hamarosan az születhet, miután van, ahol második fordulóra kényszerülnek. Egyébként előfordul az is, hogy azért kell második kört tartani, mert a koalíciós pártok, illetve az általuk támogatott független jelöltek egymás ellen indultak. Vannak lengyel elemzők, akik szerint ez hiba is volt, mert például a KO és a Lewica (a baloldali koalíciós társ) jobban is koordinálhatta volna a mostani választásokon való indulását.
Mindeközben vidéken és keleten a PiS hét vajdaságban (a magyar megyéknél nagyobb közigazgatási egységekben) aratott győzelmet. A KO kilenc vajdaságban győzött, nyugaton és északon, de
(2018-ban épp fordított volt a választási eredmény: a PiS akkor kilenc vajdaságot nyert meg, míg a KO hétben szerzett relatív többséget.A választási részvétel rendkívül alacsony volt vasárnap. Látható, hogy a kormánypártok most kevésbé tudták mozgósítani azokat a tömegeket, amelyeket a tavaly őszi „nagy” választásokon, a parlamentről döntő szavazáson sikerült az urnákhoz csalogatniuk. Tavaly gyakorlatilag a választók háromnegyede voksolt (egészen pontosan: 74,38 százalék), most pedig alig több, mint a felük, azaz 52 százalékuk, ami még a 2018-as utolsó helyhatósági szavazás 55 százalékos részvételétől is elmaradt.
Ez a túlélésért küzdő jobboldalnak számított igazán, és feltehetően nekik is kedvezett az alacsony részvétel, mert Kaczynski hívei erősebben kötődnek a PiS-hez, mint a Tusk által irányított koalíció hívei a – radikális és mérsékelt baloldali, környezetvédő, centrista, mérsékelt jobboldali és néppárti, parasztpárti, illetve harmadikutas irányzatokat képviselő – kormánypártokhoz. Vagyis míg a jobboldalon az ideológiai egység (nacionalizmus, szuverenista álláspont, illiberalizmus) érvényesül, addig a kormánypártok oldalán valóságos ideológiai káoszt láthatunk.
A PiS mostani 34 százalékos eredménye azért volt fontos a párt és Kaczynski számára, mert a 2015 és 2023 között Lengyelországot illiberális állammá alakító (vagy legalábbis ezzel próbálkozó) tömörülés a fennmaradásáért küzdött. Ám Kaczynski szerint most megmutatták, hogy a köztévé nélküli is képesek megnyerni egy választást – a közmédiában a Tusk vezette kormány radikális intézkedésekkel ebrudalta ki a PiS-hez kötődő vezetést tavaly év végén. Ezt természetesen maga Kaczynski hangsúlyozta az eredmények láttán.
Ráadásul ha az egyedi pártok ranglistáját nézzük, akkor 2014 óta a PiS immár kilencedszer végzett az első helyen, ha a parlamenti, önkormányzati, államfői és európai parlamenti szavazásokat vesszük alapul. Ám
Ezzel szemben a KO a 20 százalékos tartományból kilépve, 30,6 százalékot ért el, de Tusk még emiatt is kénytelen volt szinte elnézést kérni. Az Onet szerint azt nyilatkozta: mindig lehet jobb eredményt elérni. Mondta ezt a miniszterelnök annak ellenére, hogy 2018-ban Tuskék még csak 27 százalékig jutottak. Mindazonáltal a Bloomberg hírügynökség is csak „keserédesnek” nevezte Tuskék koalíciós szintű választási győzelmét.
A nagyvárosok döntő többségét „természetesen” a KO és koalíciós társai nyerték. A legnagyobb sikert Varsóban érte el a KO és jelöltje, a hivatalban lévő Rafal Trzaskowski. Mintegy 60 százalékos többséget mutathatott fel riválisaival szemben. Krakkóban viszont második fordulóra kényszerül a KO által támogatott jelölt.
A főváros környékét, a mazóviai vajdaságot enyhe többséggel a PiS nyerte, akárcsak Lublin környékét, a lengyel „Kárpátalját” (az ország délkeleti csücskét) vagy Kis-Lengyelországot, azaz a Krakkót környező vidéket. Egyedül a kárpátaljai vajdaságban (Województwo podkarpackie) szerzett egyébként abszolút többséget Kaczynski pártja.
Mindazonáltal két régióban a kormánypártok összeállhatnak, és magukhoz ragadhatják az irányítást. Például a már említett Mazóviában, tehát Varsó környékén hiába relatív győztes a PiS, a kormányzó három tömörülés együttesen abszolút többséget szerzett. Hasonló a helyzet Lódz környékén is.
A vajdaságok közül a három sziléziait a KO nyerte, akárcsak a nyugati régiókban és a Balti-tenger partvidékén is sikereket aratott Tusk pártja, amely a nagy kikötővárosban, Gdanskban is megőrizte a polgármesterséget, legalábbis az általa támogatott független jelölt révén.
A PiS a legnagyobb száz lengyel városban egyetlen egyben sem tudott nyerni Donald Tusk szerint, és összesen tizenhat nagyobb településen sikerült csupán második fordulót kikényszerítenie Kaczynskiéknak – írja a Notes from Poland.
A választási eredmény Tusknak sem jön rosszul végeredményben. a kormánypártok közül egyértelműen a KO erősödött meg, így a belső egyeztetések során alighanem kedvezőbb pozícióból folytathatja a koalíció működtetését.
A mostani eredmények nagyjából megfelelnek a vasárnapi exit pollok által jelzett erőviszonyoknak, de a PiS egy kicsit jobban szerepelt, mint amit a közvélemény-kutatók jeleztek előre, a Tusk-féle KO viszont minimálisan rosszabb eredményt ért el. Mindez biztató lehet a PiS számára a nyári európai parlamenti választások előtt is, hiszen a mostani eredmény szerint továbbra is az ország legerősebb egyedi pártjáról van szó, amely Lengyelország keleti részén képes a választók többségét maga mellé állítani.