A vasárnapi szerbiai általános választáson nagy sikert aratott a hatalmon lévő, tizenegy éve kormányzó politikai tömörülés, az Aleksandar Vucic államfő nevével fémjelzett Szerb Haladó Párt (SNS). Vucicék abszolút többséget szereznek az előzetes eredmények alapján a belgrádi szkupstinában. A 250 tagú parlamentben 126–128 mandátuma lehet az SNS-nek (a végleges eredmények csak napok múlva várhatók), ami több, mint az előző választáson szerzett 120 mandátum. Ezúttal ugyanis az SNS a szavazatok majdnem 47 százalékát kapta, míg a baloldali-zöld pártokat tömörítő ellenzék csak 23 százalék környékéig jutott.
Egy szerb elemző a Danas című belgrádi lapnak arról nyilatkozott, hogy az ellenzék gyakorlatilag önként és dalolva sétált be Vucic politikai guillotine-ja alá. Dragomir Andelkovic megállapította, hogy a közpénzeket választási célra használta fel a szerb kormány, számos törvénytelenséget követett el a szavazáskor, továbbá óriási médiafölényben volt, amivel Vucic és pártja bebiztosította a győzelmet. Vagyis az elemző szerint az ellenzék olyan versengésbe szállt be, amelyben nem győzhetett.
Mindez kínálja a párhuzamokat a hazai helyzettel. Két fontos különbség azonban van Orbán Viktor és Vucic rendszere között.
- Egyfelől Magyarországon nincs utcai erőszak, Szerbiában azonban ez is bekövetkezett a mostani választások alatt és után egyaránt.
- Másrészt nálunk 2022-ben nem voltak olyan választási csalások, mint amilyeneket most Andelkovic emlegetett. És nemcsak ő: láncszavazás, pénzzel megvásárolt szavazatok, a választási ellenőrök kiebrudalása a busszal beutaztatott boszniai szerbek összeterelésére felhasznált „Arenából” – ez csak néhány epizód, amit az ellenzék, a nemzetközi megfigyelők és a sajtó észlelt a vasárnapi választásokkal kapcsolatban.
Ezeket a módszereket ugyan sokan bírálják, ám láthatóan nem sok eredménnyel:
Déli szomszédunkban egyszerre tartottak előrehozott általános parlamenti választást, a Vajdaságban tartományi választást, valamint számos városban önkormányzati voksolást. Gyakorlatilag az összeset az eddig hatalmon lévő Szerb Haladó Párt nyerte.
Ám amíg országosan fölényes volt az autoriter rendszert kiépítő Vucic győzelme, addig Belgrádban, az ottani önkormányzati szavazáson szoros lett az eredmény (21 ezer szavazat volt a különbség), ráadásul az ellenzék számos szabálytalanságot vetett a hatalom szemére.
Ezért vált jelentőssé a szintén tízezres nagyságrendben Bosznia-Hercegovinából beutaztatott szerbek szerepe. Ez a becslések szerint negyvenezer fősre becsült boszniai kontingens a szerb fővárosban szavazott, ráadásul a helyi választásokon, ahol a szerb kormánypárt és az ellenzék nagyjából hasonlóan erősnek látszik.
Amikor később erről kérdezték, sem Ana Brnabic szerb kormányfő, sem Vucic nem látott ebben törvénytelenséget. A köztársasági elnök ráadásul azt mondta: a boszniai szerbeknek ehhez joguk volt, és erről nem is a Szerb Haladó Párt, hanem a korábban hatalmon lévő politikai erők döntöttek – még sok évvel ezelőtt.
Emiatt a baloldali és zöld pártokat tömörítő ellenzék, amely Szerbia az Erőszak Ellen néven indított pártlistát országosan, hétfő estére tüntetést szervezett az országos választási bizottság székháza elé. Az ellenzék vezetői a szavazatok megsemmisítését és új belgrádi helyhatósági választásokat követeltek, majd bementek az épületbe, és a többi között a boszniai szerbek szerepét próbálták kivizsgáltatni a testülettel. Nem sok sikerrel jártak, ezért Miroslav Aleksic és Marinika Tepic bejelentette, hogy éhségsztrájkba kezdenek.
Közben azonban az utcán gyülekező ellenzéki tömeg tojással dobálta a választási bizottság épületet, majd egyesek fellökték az épületnél a szerb statisztikai hivatal igazgatóját, illetve megtámadták az épületből távozni próbáló választási bizottsági tagokat. Emiatt a rendőrség őrizetbe vett két embert, akiket garázdasággal gyanúsított meg.
Az előzetes választási eredmények kihirdetése után Orbán Viktor sietve gratulált egy „Szerbia nem állhat meg” idézettel Vucicnak, akinek Novák Katalin köztársasági elnök is jókívánságait fejezte ki. Vlagyimir Putyin orosz elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov szintén örömét fejezte ki az eredmények láttán.
Ezzel szemben Berlin dühösen reagált, a német külügyminisztérium közleménye például azt emelte ki, hogy olyan szabálytalanságok fordultak elő a szerbiai választásokon, amelyek nem méltók egy EU-tagjelölti státuszt élvező országhoz. A horvát lapok szembeállították az orosz és a német reakciókat, kiemelve, hogy az USA semleges álláspontot foglalt el. A Financial Times ennek kapcsán azt írja, hogy a Nyugat valójában számolt Vucic győzelmével,
Az egységes baloldali-zöld ellenzéki listát az államfő ellenfelei, Miroslav Aleksic, a Szerbia Népi Mozgalma és a pancsovai, vajdasági román családba született Marinika Tepic, a Szabadság és Igazságosság Párt politikusai vezették. Ők kezdtek éhségsztrájkba a belgrádi önkormányzati választás miatti szabálytalanságok kivizsgálása érdekében. Az összefogásban rajtuk kívül részt vettek még a Zöld-Baloldali Front, a Környezetvédelmi Felkelés, a Demokrata Párt, a Szabad Polgárok Mozgalma és az Együtt párt, továbbá a Szerbia Új Arca mozgalom képviselői is.
Nagyot bukott, de a Vucic-féle klientúra részeként várhatóan megőrzi a kormányban való részvételi lehetőségét a harmadik helyre befutó Szerbiai Szocialista Párt (SPS), amelyet még Ivica Dacic vezet, de ő meglebegtette a kudarc miatt a lemondását. A 2006 óta Dacic által vezetett, 2012 után általában 10–15 százalék körüli eredményt elérő SPS most mindössze 6,6 százalékig jutott, így csak 18 mandátumot szerezhet a szkupstinában, pedig az előző választáson még 32 képviselőt küldhetett a törvényhozásba.
A szélsőjobboldali, nacionalista és konzervatív erőket tömörítő, királypárti és monarchista pártokat is tömörítő koalíció, a Remény (NADA) 5 százalékon végzett, így a negyedik helyre futott be.
A választások egyik legnagyobb meglepetését ugyanakkor Branimir Nestorovic orvos-professzor pártoktól független listája (Mi – Egy Hang a Népből) okozta, ők az ötödik helyen végeztek 4,7 százalékkal, és így bekerülhetnek a parlamentbe.
A Danas utánajárt a lista más jelöltjeinek is, és boszniai szerb, háborús bűnösként ismert tábornokokhoz közelálló személyt is talált közöttük.
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) is a vártnál jobban szerepelt. A kisebbségeket segítő rendszernek köszönhetően a korábbinál eggyel több is lehet a mandátumainak száma – azaz hat képviselőt küldhet majd a magyar párt a szerb parlamentbe. A VMSZ korábbi vezetője, Pásztor István nem sokkal a választás előtt hunyt el, így fia, Pásztor Bálint vezette a szövetség kampányát a decemberi voksolás előtt.
A VMSZ most 5–6 mandátumával erősítheti Vucic uralmát a szerb parlamentben, és esélye van arra, hogy továbbra is kapjon kormányzati pozíciókat, hiszen Vucic ugyanúgy beemelheti őket újra a hatalomba, mint ahogyan az a leszerepelt szocialistákkal is megtörténhet. Várhatóan Ana Brnabic kormányfő is megőrzi a posztját, és a jelenlegi koalíció, amelyet az SNS irányít, továbbra is koalíciós partnerként tekint a szocialistákra és a VMSZ-re.
Ami a hivatalos álláspontot illeti, a 2014 óta a kormánykoalíció részeként tevékenykedő VMSZ a következő időszakban is ilyen szerepre számít, és a kormányzati munkában államtitkári szinten kíván részt venni.
Ha a szerbiai választások tanulságait akarjuk levonni, akkor a bevezetőben említett szakértő, Andelkovic mellett idézhetjük az osztrák Der Standard című lap délszláv tudósítójának, Adelheid Wölflnek a cikkét is. Az osztrák újságírónő szerint Vucic még jobban megerősítheti a hatalmát, még szilárdabbá teheti a politikai rendszerét, amelyet Wölfl autoriternek, tekintélyelvűnek minősít. A bécsi politológus, Vedran Dzihic, az Osztrák Nemzetközi Politikai Intézet munkatársa ennek kapcsán megállapította: a választások sem szabadnak, sem fairnek nem nevezhetők, és ebben az értelemben az ellenzék esélyei csak relatívan ítélhetők meg. Dzihic szerint a Vucic-rendszer négy pilléren nyugszik.
- Ezek egyike az anyagi „ösztönzők” rendszere. A párt hívei és tagjai, azok rokonai, ismerősei komoly anyagi juttatásokban részesülnek. Dzihic szerint 700 ezer tagja van a Szerb Haladó Pártnak, ami jelentős bázis már önmagában is. Ezek az emberek az SNS-től függenek, és persze abból profitálnak.
- A rendszer másik tartóköve a represszió, az elnyomás: a média és a rendszer kritikusai állandó nyomás alatt állnak Dzihic szerint. Nincs szó már szabad sajtóról ebben az országban. Időnként a tüntetőket a rendőrök verik, az ellenzéket pedig lejárató kampányokkal félemlítik meg.
- A harmadik támpillér a domináns narratíva, amit Vucicék elsősorban a Szerbiát sújtó igazságtalanságokra építenek fel. Itt elsősorban Koszovóról van szó, amelynek függetlenségét Belgrád nem ismeri el, és emiatt a szerbek úgymond „szabadságharcra kényszerülnek”.
- A negyedik támasza a rendszernek a geopolitikai helyzet. Dzihic úgy véli, Vucic a rendkívül kiélezett balkáni környezetben az Ukrajna elleni orosz támadás után is ügyesen lavírozott. Egyszerre képes az USA-val és Oroszországgal is együttműködni. Nyugaton nem látnak más alternatívát Vucic helyett – összegezhető a bécsi szakértő véleménye, aki szerint a szerbiai rendszer most még inkább autoriter irányba mozdulhat el.
