Amikor Finnország miniszterelnöke, Petteri Orpo bejelentette, hogy december 14-én megnyitnak két átkelőhelyet az állam keleti, Oroszországgal közös határán, az komoly elmozdulás volt – december elején ugyanis a helsinki kabinet lezárta az összes szárazföldi átkelőt az orosz határon. A nyitás után ismét megindult a menekültek beáramlása az északi országba, egyetlen nap alatt 96 menedékkérő érkezett, ami messze meghaladja a menedékkérők átlagos napi számát, ami nulla és tíz között szokott mozogni. Novemberben – amikor rekordot döntött a kérelmek száma – összesen 900 menedékes lépte át a határt.
Ezért a finn kormány – amelynek a konzervatív-liberális Nemzeti Koalíció mellett a bevándorlásellenes Finnek Pártja is a tagja – úgy döntött, ismét lezárja a két határátkelőt, Vaalimáát és Niiralát. A lezárás – amelyet Mari Rantanen belügyminiszter, a radikálisan jobboldali Finnek Pártja politikusa jelentett be – január 14-éig tart majd.
A múlt csütörtökön érkezett migránsok
- Szomáliából,
- Szíriából
- és Indiából származnak,
tehát repülőn vagy több országon át utaztak Oroszországba. A finn kormány szerint túl gyorsan következett be ugyanaz a jelenség, ami miatt két héttel ezelőtt is lezárták a határt. A kabinet már a december eleji lezáráskor is arra hivatkozott, hogy Moszkva eszközként használja fel a bevándorlókat.
Helsinki szerint a Kreml „hibrid műveletet” hajt végre ellenük, Elina Valtonen finn külügyminiszter úgy látja, az orosz vezetés „könyörtelenül, fegyverként használ fel embereket”.
Új katonai körzetet létesít Putyin a finn határ közelében
Az oroszok cáfolják, hogy ők rendezték volna a válságot, és „destruktív ötletnek tartják” a határok lezárását. Ám a Kreml érvelését gyengíti, hogy éppen az alatt a két hét alatt, amíg Helsinki teljesen lezárta a „végeket”, megszűntek a határsértések. Ha igazuk lenne az oroszoknak, és spontán jelenség lett volna a migránsáradat, akkor azt a hivatalos határátkelőhelyek lezárása aligha befolyásolta volna az 1300 kilométeres határon.
A konfliktus valódi oka azonban nem a menekültek vándorlása, hanem az, hogy áprilisban Finnország csatlakozott a NATO-hoz, miután Oroszország tavaly megtámadta Ukrajnát. Nyilvánvalóan ezért szólalt meg a hét végén maga az orosz elnök is. Vlagyimir Putyin egy interjúban kijelentette: Finnországot a nyugat „vonszolta” be a NATO-ba. A Szabad Európa szerint ez nem igaz, hanem a finn közhangulat gyors változáson ment át a Kijev elleni orosz invázió nyomán, s a finnek döntő többsége immár támogatja a NATO-tagságot (korábban ez nem volt így).
„Volt velük bármilyen vitánk korábban? Minden vitát, beleértve a XX. század közepi területieket is, már rég megoldottuk, nem volt ott probléma. Most viszont lesz” – mondta az orosz elnök, közölve, hogy létrehozzák a Leningrádi Katonai Övezetet, ami lehetővé teszi a haderő létszámának növelését a finn határ közelében.
Salami-taktika Oroszországban
Közben Valtonen cáfolta az Al Jazeerának, hogy Finnország a migráció korlátozásával a nemzetközi jogot, illetve az emberi jogokat megsértené. A finn kormány más illetékesei pedig rámutattak arra, hogy kizárólag a szárazföldi határátkelőhelyeket zárták le (a vízi és a légi útvonalakat nem).
A Guardian megszólaltatott két Finnországba átjutott arab migránst is, akik még a december eleji lezárás előtt, kerékpárral jutottak át a határon. A biciklisek határátlépését már korábban megtiltották a finnek, miután rájöttek, hogy Moszkva azért látja el a migránsokat ilyen eszközökkel, mert így megkerülhetik azt az orosz előírást, miszerint gyalogosan nem lehet megközelíteni a határt. (A német Deutsche Welle szerint ugyanakkor kerékpárral sem lehetne átlépni a határt.)
A Guardiannak nyilatkozó szír migráns, a jogász végzettségű Moayad Salami irigykedett jemeni barátjára. Ugyanis Salami úgy érezte, hogy igencsak átverték az embercsempészek, amikor háromezer dollárt kértek tőle, miközben újdonsült jemeni barátja Oroszországon át minden „illegális” segítség nélkül érkezett. Végül pedig
Először eltaxiztak egy katonai ellenőrzőpontig, majd onnan egy másik járművel továbbszállították őket egy rendőrőrsig. Ott állítólag katonai személyzettel találkoztak, és ekkor vásárolhatták meg a bicikliket 250–300 dollárért. Onnan pedig civil járművel vitték a határ közelébe őket. Közben az orosz hatóságok kikérdezték, lefényképezték őket, ujjlenyomatot vettek tőlük, és ekkor adták vissza nekik az előzőleg elvett papírjaikat, dokumentumaikat. Ezután már csak 5 kilométert kellett Finnországba tekerniük.
Az oroszok fenyegetésnek tekintik a NATO-infrastruktúra megjelenését Finnországban
Mindez mutatja, hogy erős geopolitikai érdekek metszéspontjába került az elmúlt másfél évben Finnország. A NATO legújabb tagjaként, Finnországban éppen a csütörtökön kiújuló migránsválsággal egy időben hozták nyilvánosságra azt a védelmi együttműködésről szóló szerződéstervezetet (DCA), amelyet Helsinki és Washington kötne meg egymással december 18-án, Valtonen finn külügyminiszter amerikai látogatásakor. A szerződést persze a finn parlamentnek is jóvá kell hagynia.
(például egy haditengerészeti támaszponthoz), ahol akár állandóan is állomásoztathatna haderőt, de nem létesítenek állandó amerikai katonai bázisokat Finnország területén.
Antti Häkkänen védelmi miniszter ennek kapcsán kijelentette: az ország „jól védett”, és képes is magát megvédeni. Moszkva pedig azonnal vette is az üzenetet: a Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov kifejtette, ha NATO-csapatok érkeznek Finnországba, az „feszültségekhez vezethet”, majd sajnálkozását fejezte ki a DCA-egyezmény miatt. Szerinte eddig jó volt a kapcsolat Finnországgal, de a NATO-infrastruktúra ottani megjelenése fenyegetést jelent számukra.
A legújabb NATO-tagként Finnország tehát erősíti az USA-val a katonai együttműködést. Ám Stockholmot még mindig várakoztatja Orbán Viktor és Recep Tayyip Erdogan, a legkülönfélébb okokra hivatkozva gátolják Svédország NATO-tagságát. Svédország egyébként épp a múlt héten kötött kétoldalú védelmi szerződést az USA-val, éppen olyat, amilyet a finnek terveznek aláírni a jövő héten. Márpedig a svéd csatlakozás Finnország számára kulcsfontosságú lenne, mert így nemcsak az Északi-sarkkörön túli norvég-finn határon érintkezne az észak-atlanti szövetséggel, hanem bekerülne a védelmi együttműködésbe az erős haditengerészettel és légierővel rendelkező Stockholm is.
Finn-orosz viták és konfliktusok
Magyarország és Törökország tíz hónapig húzta a finn NATO-csatlakozást is egy rendkívül kiélezett helyzetben, amit nem mindenki felejt el könnyen Helsinkiben. Ez idő alatt ugyanis Oroszország egyre fenyegetőbben lépett fel vele szemben, viszont a NATO védelmi ernyője még nem terjedt ki az északi államra.
Amióta tavaly tavasszal Finnország kérte felvételét a NATO-ba, az Oroszországgal való viszonya egyre feszültebb lett. A finn hírszerzés szerint Moszkva a NATO-tagság óta ellenséges államként kezeli Finnországot. A Kreml bezáratta például a szentpétervári finn konzulátust, s az oroszok katonai létesítményeket kezdtek építeni a finn határon. Közben pedig Helsinki kerítést épít a több mint 1300 kilométeres keleti határának egyes részein. A finnek megakadályozták egyes egyedi esetekben orosz állampolgárok földvásárlását a határ finn oldalán, és már korábban megtiltották az orosz rendszámú gépkocsik behajtását az északi országba.
Az orosz gázszállítás tavalyi megszakadásáról sok hír szólt, idén viszont LNG, azaz cseppfolyósított gáz érkezik keletről: júliusban például a finn Gasum cég újra vásárolt LNG-t az orosz Kryogaztól, amely a szintén orosz Novatek leányvállalata. Finnország egyre inkább a cseppfolyósított földgázra áll át, amelyet egy „úszó LNG-terminálon” fogadnak, így nem függenek a vezetékektől. A lakosság ellátása pedig eleve nem a földgáztól függ csupán: az import hatvan százalékát az ipar igényli, csak tíz százaléka megy háztartási célokra, ami tavaly ráadásul 3 százalékra csökkent, mivel a lakásokat alternatív módon kezdték fűteni.
Mini-NATO a légtérben, egy rejtélyes kínai hajó és brit segítség a „tenger alatt”
Így nem bénította meg Finnország energiapiacát az sem, hogy a Balticconnector nevű, az északi államot és Észtországot összekötő gázvezetéket pár hónappal ezelőtt megrongálták. Az észtek októberben azt mondták, hogy nem tudják, ki tette ezt, de biztosan szándékos akció eredményezte a sérülést. A finnek viszont november-decemberben arra jutottak, hogy talán egy kínai hajó horgonya okozhatta a Balticconnector (és még két távközlési vezeték) sérülését a tenger mélyén. Helsinki ugyanakkor szándékosságról nem beszél, inkább vizsgálatot szeretne arról, hogy mi is történt a kínai – pontosabban hongkongi – hajóval, amíg a Balti-tengeren haladt. Kína elvileg „teljes együttműködéséről” biztosította Helsinkit és Tallinnt, de konkrétan semmi sem történt az ügyben, mivel a Politico szerint Peking aggódik Észtország és Tajvan diplomáciai közeledése miatt.
A pekingi hatóságok tehát nem túl lelkesek, már ami a kínai hajó átvizsgálását illeti. E szempontból érdekes a finn hadügyminiszter, Antti Häkkänen nyilatkozata, aki szerint az európai országok számára hosszú távú és komoly fenyegetést jelent Oroszország, Kína, Észak-Korea és Irán együttműködése.
Egyes értelmezések szerint Finnország gazdasága Oroszországtól nem függ ugyan, de a kínai kapcsolatok romlása már komolyan érintené őket. Ezért Helsinki óvatossággal kezeli Pekinget. Häkkänen sem beszélt konkrétan a sérült gázvezetékről, és arról sem, hogy a Balticconnector esetében bármiféle orosz-kínai együttműködésről lett volna szó. Kifejtette viszont, hogy amit mostanában Oroszország a szövetségeseivel együtt csinál, az „hosszú távon komoly kilátásokkal” járhat.
A finn-észt vezetékben feltehetően kárt okozó hatalmas horgonyt a Guardian szerint időközben megtalálták a finn hatóságok a sérült gázcsőnél. Az, hogy ez a horgony a kínai hajóé volt-e, még további vizsgálatok hivatottak tisztázni. Az eset miatt decemberben egy brit hadihajó, az HMS Richmond érkezett Észtországba, amelynek feladata, hogy a kritikus víz alatti infrastruktúra őrzését gyakorolja a finn és az észt haditengerészettel együtt a Balti-tengeren.
Ami tehát a védelmet illeti, Helsinki a szárazföldön az Egyesült Államok hadseregével működik együtt, vízen Nagy-Britanniával, a levegőben pedig a közeli skandináv államokkal.
Ez a „mini-NATO” a norvég légierő parancsnoka szerint hosszú távon amerikai-kanadai közös koordinációval is kiegészülhetne.
A finn elnökjelölteket is foglalkoztatja Magyarország magatartása
A balti térségben Finnország elsősorban a NATO-ra alapozza a védelmét, de már említettük, hogy ezt akadályozza Magyarország és Törökország időhúzása a svéd NATO-csatlakozás jóváhagyásakor. Ez Helsinkiben nagy visszhangot váltott ki. Januárban elnökválasztást tartanak Finnországban, ahol az államfőnek nagy a súlya a külpolitika formálásában. A Finn-Magyar Társaság lapja mindeközben körkérdést intézett a finn elnökjelöltekhez, amelyben többek között arról érdeklődtek, miként ítélik meg a politikusok az Orbán-kormányt.
A körkérdésre adott válaszokat egy országos lap, az Iltalehti is összegezte. Cikkcímében az országos lap a svéd NATO-tagság magyar blokkolását „káros és olcsó” dolognak minősítette, a finn radikális jobboldali elnökjelöltet, a Finnek Pártjának főideológusát, Jussi Halla-ahót idézve. Azt is kiemelte a nyilatkozatokból, hogy
A felmérések szerint az elnöki posztra legesélyesebb politikus, Alexander Stubb, a Nemzeti Koalíció (NK) államfőjelöltje pedig felidézte 2019-es brüsszeli találkozóját Orbán Viktorral. Ekkor Stubb udvariasan megkérdezte, hogy van Orbán, amire a magyar kormányfő – akit már akkor is sok bírálat ért az EU-ban – azt felelte: „Valószínűleg jobban, mint azt megérdemlem.”
A magyar rokonsággal is rendelkező Stubbnak nem tetszett, ahogyan Magyarország kezelte a NATO-tagságok ratifikálását. Stubb leszögezte: itt egy szövetséges ország és az egész szövetség biztonságáról van szó, nincs helye politikai játszmáknak. „Remélem, hogy Magyarország a lehető leggyorsabban ratifikálni fogja Svédország NATO-tagságát. Itt az ideje ennek” – tette hozzá a volt miniszterelnök.
Pekka Haavisto, a Zöldek jelöltje, aki 2019 és 2023 között külügyminiszter is volt, és aki második helyen áll a felmérések szerint az elnökjelölti versengésben, azt mondta Magyarországról, hogy károsan érintette Magyarország reputációját, hogy elhúzta Finnország és Svédország NATO-csatlakozását. Ugyanakkor ő nem állt túlzottan kritikusan Budapesthez. Szerinte a két országnak kulturális és történelmi téren is számos közös ügye van. Szijjártó Péterrel beszélve például felidézte az ‘56-os forradalom során a magyaroknak adott finn segítséget. Haavisto szerint ilyen dolgokra és közös tapasztalatokra szükség a bizalom kiépítéséhez.
Finnországban sem a szélsőjobb, sem a szélsőbal nem oroszpárti
A Centrumpárt jelöltje, a nem túlzottan sok eséllyel induló Olli Rehn – korábbi EU-biztos és a Finn Nemzeti Bank elnöke –, aki Magyarországhoz nem áll általában negatívan, és egy kicsit magyarul is tud a Wikipedia szerint, most nem tudta dicsérni a magyar kormány teljesítményét. Rehn úgy gondolja, hogy „Orbán vonala” nem áll sem Magyarország, sem egész Európa érdekében. A mai Magyarország aláássa az európai egységet, és nem teszi hitelessé az országot. A NATO-tagság ratifikálása pedig negatív hatással járt (Magyarországra nézve) szerinte.
Az elnökválasztási kampányban jelenleg úgy tűnik, hogy a harmadik helyre futhat be a Finnek Pártjának jelöltje, a korábbi pártelnök, Jussi Halla-aho. Róla tudni kell, hogy tudósként, nyelvészként szlavisztikával foglalkozott, s nemrégiben az ukrán parlamentben is felszólalt, ráadásul ukránul. A finn radikális, illetve szélsőjobboldal – eltérően Európa más hasonló pártjaitól – nem oroszbarát, hanem Ukrajnát támogatja. Halla-aho ennek megfelelően kijelentette: azzal, hogy Magyarország halogatta a NATO-ratifikációkat, vesztett hitelességéből, és tulajdonképpen Törökország „egyfajta nyúlványaként” (meghosszabbított karjaként) viselkedett.
A finn radikális jobboldali politikus, aki a Finnek Pártja főideológusának is tekinthető, ugyanakkor nem áll teljesen negatívan Orbán politikájához: szerinte az tiszteletreméltó, ahogyan a saját népének az érdekeit hangsúlyozza a magyar miniszterelnök. Így például a 2015-2016-os migránsválságban tanúsított magyar irányvonalat pozitívan értékelte.
A 24.hu megszerezte az eredeti, a Suomi-Unkari egyesületi lapnak adott válaszokat, és ebből kiderül, hogy
Ugyanakkor Halla-aho megjegyezte: Budapesten vannak problémák a jogállamisággal és a korrupcióval, de ez ilyen bajok más EU-tagállamokban is előfordulnak.
A finn kormánykoalícióban szintén résztvevő kereszténydemokraták elnökjelöltje, az esélytelenek nyugalmával kampányoló Sari Essayah, a hivatalban lévő agrárminiszter úgy gondolja, hogy a magyar külpolitikát az Oroszországtól való energiafüggőség motiválja. Szerinte Magyarország Oroszország-politikája azon alapul, hogy a saját energiaipari érdekeit követi, ami azonban sajnos felemészti az EU egységét az Ukrajnával kapcsolatos politikában. (Essayah még azelőtt nyilatkozott erről, hogy Orbán Viktor kivonult volna az EU kormányfőinek tanácskozásáról, így lehetővé téve, hogy nélküle döntsenek Ukrajna és Moldova csatlakozási folyamatának megindításáról.)
Essayah szerint Magyarország Oroszország-politikája joggal kritizálható, hiszen Budapest nem áll be a sorba, és nem támogatja Kijevet. Felbosszantotta Essayahot az is, hogy Magyarország elhúzta a NATO-tagságok ratifikálását is. A kereszténydemokrata politikus ugyanakkor kifejezetten pozitívan áll a magyar családpolitikához, amiről szeretne többet megtudni, így a családok támogatása és a magyar népesedéspolitika iránt is érdeklődik.
Mika Aaltola, a Finn Külpolitikai Intézet függetlenként induló igazgatója is mutat némi megértést a magyar álláspont iránt. Szerinte ugyanis Magyarország relatíve gyorsan fogadta el Finnország NATO-tagságát. Az ellenzéki baloldali párt elnökjelöltje, Li Andersson viszont azt hangsúlyozta, hogy Magyarország megbontja az unió egységét, miközben Ukrajna segítségre szorul. Sajnálkozott amiatt is, hogy Orbán Vlagyimir Putyinnal barátkozik.
