Brüsszel orwelli világot teremt a szemünk előtt. Fegyvereket vásárolnak és szállítanak az Európai Békekereten keresztül, közben pedig az európai médiatörvényen keresztül akarják irányítani a médiát. Nem azért harcoltunk a kommunisták ellen, hogy 1984-ben végezzük!
– írta Orbán Viktor magyar miniszterelnök az X-en az Európai Unió új médiaszabadság-törvényének (EMFA) elfogadása után. Orbán több kommunikációs támadást is indított a médiaszabályozás ellen. Érdemes megnézni, mi zavarhatja a magyar kormányt a szövegben.
#Brussels is creating an Orwellian world in front of our eyes. They buy and supply weapons through the #EuropeanPeaceFacility . They want to control the media through the #MediaFreedomAct . We didn’t fight the communists to end up in 1984!
— Orbán Viktor (@PM_ViktorOrban) October 5, 2023
A média eleve egy érdekes terület az EU-n belül. Nem uniós kompetencia, az alapszerződés nem is említi, így nehéz lenne uniós szinten szabályozni a tagállamok médiapiacát. Ezt sokáig az EU is így látta, de több tagországban annyit romlott a médiaszabadság és a pluralitás helyzete, hogy az unió vezetése úgy látta, valamit kénytelen kezdeni a helyzettel.
Mivel a pluralitást megemlíti az Európai Unióról szóló szerződés második, az unió alapértékeit leíró pontja, akár ezzel is kezdhettek volna valamit, de az unió mindig akkor volt a leghatékonyabb, amikor piacokat próbált szabályozni, ezért most is erre mentek tovább. A médiapiac ugyanis ma már országhatárokon átívelő, komoly iparág, és ennek a versenyjogi részét igyekezhet az EU szabályozni.
Az EMFA kidolgozását Vera Jourova cseh biztos vállalta magára. Jourova nincs baráti viszonyban az Orbán-kormánnyal, pedig pont a korábbi cseh kormány vezetője, az Orbán Viktorral közösen kampányoló Andrej Babis jelölte a biztosi posztra.
Görögországban, Máltán és Szlovákiában például gyakoribbak az újságírók ellen elkövetett erőszakos támadások, és sok helyen rendszerszinten használják az úgynevezett SLAPP-pereket. Ezeknek az a célja, hogy pénzügyi nyomást helyezzenek a médiára: egyszerűen nagyon drága, hogy folyton jogi eljárásokat kell finanszírozniuk.
A benyújtott törvénytervezetben viszont nem is sok olyan rész található, amely alkalmas lehet a magyar média befolyásolására, ezeket az alkotmányjogi szaktekintélynek számító Verfassungsblog elemezte. Az egyik alapvető probléma pont a szabályozás struktúrájával van. Az EMFA lényege az lenne, hogy az EU a nemzeti médiahatóságokat koordinálja egyetlen szervezetté, de nem sok eszköze van arra, hogy ezekre a médiahatóságokra bármilyen nyomást gyakoroljon, ha a kormány az irányítása alá vonta őket. Márpedig az EU-ban gyakran emlegetett ügyek között is van egy, amelynél felmerül ennek a gyanúja: a Klubrádió frekvenciahosszabbításának ügye, ami sokszor kerül elő Brüsszelben.
A tervezet hetedik pontja ugyan kimondja, hogy a tagállami médiahatóságoknak függetlenül, politikai ráhatás nélkül kell működniük, de ennek elérésére csak korábban is létező szabályozási kereteket hoz fel, nem teremt olyan új eszközt, amellyel ezt el is lehetne érni. Márpedig az eddigi szabályozás nyilvánvalóan nem volt elég ahhoz, hogy például a magyar médiahatóság teljesen megszabaduljon a politikai kontrolltól.
A tagállami médiaszabályozó hatóságok delegáltjaiból felállítandó a Médiaszolgáltatásokat Felügyelő Európai Testületnek valójában egyetlen jogköre van:
A tervezet ötödik pontja a független közmédiáról szól, és előírja, hogy a tagállami kormányoknak új eljárásokat kell elfogadniuk a közmédia felügyelőbizottsági tagjainak kijelölésére, amely biztosítja, hogy azok a politikától független személyek legyenek. Ahogyan azt is, hogy a közmédia vezetőit nagyon nehéz legyen kirúgni. A kinevezett vezetők megbízásának időtartama a tervezet szerint fix, és nagyon meg kell indokolni azt, ha a tagállamok kormányai leváltják őket.
A 24. pont ennél egy fokkal érdekesebb, és ez az, aminek érdemi hatása is lehet a magyar médiapiacra. A szabályozás tervezete előírná, hogy az állam és minden állami tulajdonban lévő cég, valamint az egymillió lakosnál nagyobb önkormányzatok nyíltan és átláthatóan közöljék a médiaköltéseiket, valamint azt, hogy ezekről miként döntöttek.
A dologban egyetlen bökkenő van csupán: az egymillió lakosnál kisebb önkormányzatokra nem terjed ki a szabályozás (vagyis idehaza Budapesten kívül egyik városra sem), így könnyedén megkerülhető lesz, ha az állam tényleg titokban szeretné támogatni a sajtót. Nem kell sok fantázia ahhoz, hogy belátható legyen: már azzal meg lehet kerülni az előírást, ha az állam városi önkormányzatokon keresztül juttat pénzt a számára kedves sajtótermékeknek. Ráadásul a Fidesz-kormány ennél bonyolultabb uniós csapdákat is kikerült már ilyen-olyan jogi, illetve politikai területen.
A 20. pont azt írja elő, hogy a kormányoknak előre fel kell mérniük, milyen hatása lesz a médiapiacra a lépéseiknek, és ezt a felmérést nyilvánosan is közölniük kell, majd lehetőséget kell adniuk a médiának arra, hogy jogi képviseletet keressen, ha negatívan érintik a változások.
A 21. pontban az szerepel, hogy a tagállami hatóságoknak kötelezően értesíteniük kell az uniós médiahatóságot, ha olyan lépést látnak, amely veszélyeztetné a média pluralitását. Ha ezt az uniós médiahatóság is így látja, a bizottság iránymutatást dolgozhat ki, amely segít elkerülni a média túlzott koncentrációját. Ez a hazai KESMA esetében elég elkésett szabályozás, de elvileg pont az a célja, hogy a jövőben máshol ne történhessen meg ilyesmi. Az persze kérdés, hogyan értelmezné a szabályozást a nemzetgazdasági szempontból kiemelten fontos ügyekben a kormányzat.
