A Hamász október 7-i támadását követően a terroristák 1400 embert öltek meg, és legalább 222 embert ejtettek túszul, a legfiatalabb csak 9 hónapos, a legidősebb 85 éves. A foglyok közül négy túsznak vannak magyar gyökerei. Pénteken Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter azt közölte:
Kedden két magyar állampolgársággal rendelkező személyről, szerdán egy magyar állampolgársággal rendelkező személyről, tegnap pedig egy újabb magyar származású személyről kaptunk információt. Szóval négy magyar érintettségű túszról van tudomásunk, közülük kettő gyermek, ezekről a túszokról tehát kedden, szerdán és csütörtökön értesítettek minket, részben az izraeli hatóságok, részben pedig maguk a családok.
A négy túsz közül kettőnek került nyilvánosságra a neve: két, magyar-izraeli kettős állampolgárságú lányról van szó, a nyolcéves Elláról és a 15 éves Dafnáról.
Az azonosított túszokon túl mintegy 80-an embert tartanak nyilván eltűntként, továbbá eddig nem minden halottat tudtak azonosítani, mivel a terroristák sok áldozatuk holttestét elégették. A túszul ejtettek között izraelieken kívül németek, mexikóiak, amerikaiak, thaiföldiek, brazilok is vannak, közülük sokan kettős állampolgárok. A hírek szerint a Hamász fegyveresei több holttestet is magukkal vittek, ezen felül más terrorszervezetek és bűnözői csoportok is átkeltek a gázai határon október 7-én, majd saját túszokat ejtettek.
A jelenlegi információk szerint több mint 20 túsz 18 év alatti, tíz–húsz között lehet a 60 év fölöttiek száma, és tízen amerikai állampolgárok, derült ki Antony Blinken amerikai külügyminiszter szavaiból.
A Hamász eddig négy nőt engedett szabadon, két amerikai-izraeli kettős állampolgárt és két idős izraeli nőt. A 79 éves Nurit Coopert és barátnőjét, a 85 éves Jocheved Lipshitzet „nyomós humanitárius” okokra hivatkozva engedték szabadon hétfőn. Előtte három nappal az amerikai-izraeli Judith Raanant és tizenéves lányát, Natalie-t engedték szabadon. A Lipshitz-cel és Cooperrel együtt egyidejűleg a Nir Óz-i kibucból – a 400 fős lakosságú telep mintegy negyedét ölték meg a támadásban – elrabolt férjeik továbbra a túszok között vannak, ahogy Raananéknak is nyolc hozzátartozója. Egyelőre nem tudni, miért éppen erre a négy emberre esett a terroristák választása.
A Hamász eredetileg azt állította, addig nem engedik szabadon a túszokat, míg Izrael le nem állítja a Gázai övezet támadását.
Lipshitz a Tel Aviv-i kórház előtt adott meglehetősen részletes nyilatkozatot a vele történtekről. Azt mondta,
olyan poklon mentem keresztül, amit korábban elképzelni sem tudtam.
Motorral rabolták el, majd több kilométert kényszerítették gyalogolni a föld alatt, ami fájdalmas volt, közben botokkal verték, így számos zúzódást szerzett. Gázában egy hatalmas, „pókhálószerű” alagútrendszerbe vezették őket, ahol az őrök azt ígérték nekik a Koránra hivatkozva, hogy nem esik bántódásuk. Előbb 25 fogollyal együtt volt egy szobában, majd egy másik helyiségbe került át, ahol a kibucából voltak vele együtt öten, és ahol tiszta matrac várta a földön, ugyanazt az ételt kapták, mint az őreik (uborkát és sajtot), valamint rendszeres orvosi felügyeletet, sőt, a gyógyszereiket is megkapták.
Nagyon vigyáztak a higiéniára, hogy ne legyünk betegek. Nagylelkűek és nagyon kedvesek voltak. Minden részletre odafigyeltek. Nagyon sok nő van, és tudnak a női higiéniáról, mindenről gondoskodnak
– fordította szavait a fogvatartójával elengedésekor kezet rázó nő lánya, Sharone Lipshitz.
Izraeli elégedetlenség
Ugyanakkor nem sok vigaszt jelenthet ez azoknak az izraeli családoknak, amelyek legfeljebb a Hamász által a kezdeti szakaszban közzétett videókban látták a foglyul ejtett, gyakran véres gyerekeiket, rokonaikat – erről nyilatkozott a két elrabolt magyar lány anyja, Majan Zin is a Heteknek és a Foreign Policynek.
Aggodalmukat az izraeli kormány sem enyhíti: megkereséseikre nem kapnak választ sem a kabinettől, sem a hadseregtől, sem az elrabolt és eltűnt izraeliekért felelős koordinátortól. Utóbbi, Gal Hirs a katonaság parancsnoka volt, mikor 2006-ban a libanoni háborúban őt ért kritikák miatt lemondásra kényszerítették.
Az amerikai állampolgársággal (is) rendelkező családtagok azt mondják, ők jobban jártak, velük már személyesen vagy videóchaten konzultált az amerikai elnök, a külügyminiszter és szenátorok egy csoportja is. Joe Biden elnök videós találkozója 15 percre volt tervezve – emlékeztette is erre egyik tanácsadója –, végül 90 percig tartott, mert mindenkit végig akart hallgatni. Az USA külön is tárgyal a Hamász katari támogatóin keresztül.
A túszok családtagjai létrehoztak egy külön szervezetet, a Túszok és Eltűntek Családjainak Fórumát, valamint több száz önkéntes dolgozik az elraboltak hazahozataláért, egyúttal segítik a családtagokat, média-megjelenéseket szerveznek a hazai és a külföldi sajtónak, hogy véletlenül se feledkezzen meg senki a túszul ejtett áldozatokról. A csapatnak több korábbi diplomata is dolgozik, így például a nevükben tárgyal egy volt kémfőnök is, akinek szerteágazó kapcsolatai vannnak az arab világban.
A túszul ejtett emberek családjai elvárják Izraeltől, tárgyaljon arról – akár nemzetközi partnerek bevonásával is –, hogy engedjenek szabadon túszokat a víz- és az elektromos hálózat újraindítása, valamint gyógyszerek és élelmiszer biztosítása fejében. Egyes hírek szerint a Hamász 36, izraeli börtönökben fogvatartott nőért és tinédzserért cserébe már felajánlotta két tucat nő és gyerek szabadon engedését, de ezt az izraeli kormány visszautasította.
Kettős szorításban van a Hamász
Izrael eredetileg azonnal meg akarta indítani a földi inváziót, ám ezt végül részben a foglyok miatt elhalasztották, mert egyrészt a kormány közlése szerint „top prioritást” jelentenek, másrészt erre kéri a zsidó államot az Egyesült Államok és több európai ország is.
Izraelnek viszont azt is szem előtt kell tartania, hogy valós fenyegetés maradjon a szárazföldi invázió, mert akár csak pár hét késlekedés is a Hamász szárazföldi invázióra való felkészülését, ezzel pedig a túlélését segítené.
Ezekkel az apró túszelengedésekkel a Hamász időt nyer, és az Izraelnek nyújtott kezdeti nemzetközi támogatást erodálja, ahogy a meredeken növekvő palesztin civil áldozatok száma is
– nyilatkozta a Wall Street Journalnek Tariq Kenney-Shawa, az al-Shabaka kaliforniai székhelyű palesztin agytröszt munkatársa.
Lipshitz beszámolójából Ken Grey, a New Haven-i Egyetem büntető-igazságszolgáltatás professzora, az FBI egykori ügynöke két következtetést vont le. Egyrészt, ha kisebb csoportokra osztják a túszokat a Hamásznál, az megnehezíti a – már a gázai lakossághoz is segítségért forduló – izraeli hírszerzés feladatait, illetve a jövendőbeli kimentésüket. Másrészt pedig
azt az információt akarják közvetíteni, hogy nagyon jól bánnak a túszokkal, azt akarják mutatni, hogy emberségesek velük.
Mindezzel pedig a várható szárazföldi hadművelet pusztítását kívánják ellenpontozni.
Intenzív tárgyalások
Addig is zajlanak a tárgyalások a túszok elengedéséről – az Egyesült Államok, Egyiptom és Katar részt vesz a felek közötti közvetítésben. Utóbbi a tárgyalások fő alakítója a hírek szerint, az amerikaiak kiszabadítását is ők tárgyalhatták le – az izraeliekét pedig állítólag Egyiptom, igaz, ezt a Hamász nem ismeri el.
A Hamászt sürgeti az idő, hogy egy nagyobb, úgy 50 fős csoportot szabadon engedjen, mivel a szárazföldi akció pár napon belül elindulhat, ám egy ilyen lépés elodázhatná az izraeli offenzívát. Ugyanakkor számos nehezítő körülménnyel is szembe kell nézniük.
A Hamász a foglyokért cserébe több humanitárius segélyt, a légicsapások intenzitásának csökkentését és – a kórházaknak és a lakosságnak szánt – üzemanyagot akar, de utóbbiról egyelőre tárgyalni sem hajlandó az izraeli kormány, mert attól tart, hogy azt rakéták kilövéséhez használná fel a Hamász. „Akkor sem szállítanánk üzemanyagot Gázába, ha az összes túszt elengednék” – nyilatkozta hétfőn Benjamin Netanjahu miniszterelnök vezető tanácsadója, Mark Regev, bár ezt már másnap cáfolta az izraeli vezérkari főnök. Herci Halevi szerint ugyanis a humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében lehet szó üzemanyag átengedéséről, ha meg lehet akadályozni, hogy az a Hamász kezébe kerüljön.
Kezdetben a Hamász azt követelte, hogy a gyerekekért és a nőkért cserébe izraeli börtönben ülő gyerekeket és nőket engedjenek szabadon, erről már letettek, a civil túszokat pedig nem is tervezik hónapokig a felügyeletük alatt tartani – állítja a Hamász egy, a tárgyalásokban részt vevő vezető tisztviselője. Merthogy ezek a feltételek csak a civilekre vonatkoznak, a Hamász katonákat is túszul ejtett, őket viszont csak az Izraelben bebörtönzött 6000 palesztin rabért cserébe engednék szabadon.
További probléma, hogyha létre is jönne egy megállapodás, miként valósítanák meg a gyakorlatban a kimenekítést. Jelenleg az izraeli hadsereg folyamatosan tűz alatt tartja Gázát – eddig több mint 6500 áldozatot szedve –, félő, hogy átadáskor a túszok élet is veszélybe kerülne. Tűzszünetet egyelőre az izraeli kormány nem tart lehetségesnek, de Joe Biden is úgy nyilatkozott: tűzszünetről csak azután lehetne beszélni, hogy a túszokat már szabadon engedték.
Az komplikálja a helyzetet, hogy a túszok a sok kilométeres, szerteágazó, szinte feltérképezhetetlen alagútrendszer több pontján lehetnek szétszórva, hogy ezzel is akadályozzák az izraeli műveleteket. Izrael ugyanakkor állítja, vannak hírszerzési információik arról, pontosan merre vannak a túszok.
Harmadrészt az is kérdés, a Hamász kit tart katonának, és kit nem, hiszen Izraelben minden férfinak és nőnek sorkatonai szolgálatot kell teljesítenie. Ez azért is kérdés, mert ha a civil túszokat elengedné a terrorszervezet, akkor valószínűleg azonnal megkezdené a szárazföldi offenzívát Izrael, a foglyul ejtett katonákat pedig különleges egységek bevetésével próbálnák kiszabadítani. Ezt a megoldást valószínűsíti az Intelligencernek adott interjújában Gershon Baskin is, aki tető alá hozta Gilád Salit túszcseréjét.
A háborúnak nincs vége, az enyémnek sincs, míg vissza nem tér mindenki
– nyilatkozta az anyja üdvözlésre tartott sajtótájékoztatón az apját még hazaváró Sharone Lipshitz.
