Belgium. Egy hely, amit azért találtak ki, hogy Nagy-Britanniának és Németországnak legyen hol megoldania a nézetkülönbségeiket.
James May
A fenti idézet persze nem tökéletesen igaz, és kifejezetten britközpontú. Valójában ha Belgium országok nézetkülönbségeinek elrendezésére van „kitalálva”, akkor azok az országok Németország és Franciaország. Vagy Németország, Hollandia és Franciaország. Vagy Hollandia és Franciaország.
Belgium bonyolult hely. Annyira bonyolult, hogy Brüsszel valószínűleg máig tartja a világrekordot a városban működő parlamentek számában. Ott vannak az evidenciák, mint a NATO parlamentje és az Európai Parlament. Emellett Belgiumnak hat kormánya van. Az ország nemzetiségi és nyelvi alapon is különböző, nagy autonómiával rendelkező régiókra osztott. Eleve három nagy részből áll: Flandriából, Vallóniából és Brüsszelből. Ezeknek mind külön parlamentje van. Emellett nyelvi alapon is fel van osztva, franciául, flamandul és németül beszélő közösségekre, szintén önálló parlamentekkel. Ezek közül a német a legkisebb, az ország keleti részén, mely csupán a népesség egy százalékát teszi ki.
És persze van még a szövetségi parlament, ami az egész rendszert átfogja, és arról híres, hogy időnként nincs. Belgium tartja a rekordot, amely szerint a leghosszabb ideig, ötszáz napon át nem volt szövetségi kormánya. Már ebből, valamint az ország felépítéséből is kiderül, hogy itt nem lehet olyan domináns pártrendszert létrehozni, mint mondjuk Magyarországon.
Belgium részben pont azért alkalmas arra, hogy Európa központi ügyeit itt intézzék, mert az európai politikához hasonlóan állandó megegyezés- és koalíciókényszer van, nem lehet egyszerűen elnyomni a többieket, állandó tárgyalás kell ahhoz, hogy az ország valamit megoldjon.
A problémát most az okozza, hogy 2024. június 9-én az ország az EP-választás mellett a szövetségi és a régiós parlamenteket is újraválasztják. Beleértve ebbe Flandriát is, ahol a mostani mérések szerint a Vlaams Belang, vagyis Flamand Érdek nevű párt vezeti a népszerűségi listát. Ha ez így marad, annak komoly következményei lehetnek, ez a párt ugyanis a kezdetek óta le akarja választani Flandriát Belgiumról.
Belgium egy kikényszerített házasság. És ha az egyik fél válni akar, akkor le kell ülni, és megbeszélni, mint a felnőttek szokták. Mi rendezett döntésre jutottunk, ha nem akarnak velünk leülni megoldani, akkor egyoldalúan kell kezelnünk a dolgot
– mondta Tom Van Grieken, a párt elnöke a Politicónak.
Ez a harcos lendület az ország nagy részét meglepetésként éri, mert ugyan a flamand és vallon közösségek között komoly politikai csaták voltak korábban, az elmúlt években ezeket mintha rendezték volna. A vallon régió hagyományosan elnyomta a flamand régiót, annak ellenére, hogy az utóbbiban többen laknak, de az elmúlt évtizedek politikai küzdelmeinek hatása az az autonómia lett, ami a fent leírt bonyolult államszervezethez vezet. A flamand régió komoly önállóságot és nyelvi jogokat kapott, Brüsszel pedig kétnyelvű város lett, ahol hiába beszél az emberek túlnyomó többsége franciául, minden ki van írva flamandul is.
Mivel további jogokat nehezen lehetne kiharcolni, a politikai harc csak a szakítás felé mehet. A Vlaams Belang terve az, hogy megnyeri a választást, majd keres egy olyan koalíciós partnert, akivel ki tudják kiáltani Flandria függetlenségét. Számukra ideális esetben ez a másik nacionalista párt, az Új Flamand Szövetség (N-VA) lenne, ami hasonló célokért harcol.
Az N-VA ugyanakkor hagyományosabb, konzervatív párt, és a belga közéletben eddig tabu volt az, hogy valaki a szélsőjobbal kormányozzon. Ezért még az N-VA-n belül is vita abból, hogy ha a Flamand Érdek nyeri a választást, érdemes-e velük koalícióra lépni.
A Flamand Érdek tervének másik akadálya a belga kormány lehet, ha nem ül le velük tárgyalni. Ha pedig nincs tárgyalás a függetlenségről, akkor nehéz azt elérni, főleg saját haderő nélkül. Még ha az adott közösség politikai akarata meg is van, akkor is csak de facto független államot lehet létrehozni, amit semmilyen jog nem ismer el.
A probléma a központi kormányzat számára az, hogy nehéz kormányt alakítani, és a kormánytöbbséget megtartani is kifejezetten nehéz. Alexander De Croo miniszterelnöknek még a legutóbbi uniós csúcsról is ki kellett ugrania, hogy a szövetségi parlamentben külügyminisztere – és vele jó eséllyel a kormány – megbuktatása ellen szavazzon. Ha a következő választáson a mostani koalíciót alkotó pártok még jobban meggyengülnek, akkor lehet, hogy nem is lesz szövetségi kormány, ami leülhetne tárgyalni a Flamand Érdek képviselőivel.
A flamand területek gazdagabb földművesei kifejezetten migrációellenesek, ezt tartják a legkomolyabb problémának, ami ellen szerintük a központi kormányzat keveset tesz, így a Flamand Érdek uralja a migráció témáját. Ha valami, akkor leginkább ez juttathatja kormányra, de ennek ellenére a párt kifejezett célja a függetlenség.
