Óriási fordulat megy végbe a nemzetközi diplomáciában azóta, hogy május 29-én a koszovói Zvecanban huszonhét magyar és tizenegy olasz katonát sebesítettek meg feldühödött koszovói – és feltehetően szerbiai – szerb tüntetők. A koszovói albán miniszterelnök, Albin Kurti június 2-án azt állította a pristinai parlament rendkívüli ülésén, hogy a Crvena Zvezda fanatikusai is részt vettek az akciókban. (A hírek szerint amúgy egy szerbiai szerb rendőr és Kurti szerint egy koszovói szerb rendőr is részt vett a szerb sajtó szerint eredetileg „békés” szerb demonstráción.)
Paradox módon azonban a Nyugat most nem a békefenntartókat verő, rájuk Molotov-koktélokat és köveket dobáló szerbekre gyakorol elsősorban nyomást, hanem azokra a koszovói albánokra, akik nem tartják be a korábbi megállapodásokat, és nem garantálnak legalább valamiféle „félautonómiát” az ottani szerb többségű önkormányzatoknak.
Mindez valóban fordulat, hiszen az elmúlt évtizedekben a szerbek szempontjait a nemzetközi közösség jelentős része nem fogadta el, miután etnikai tisztogatásnak minősítették a szerb, illetve a kis-jugoszláv hadsereg fellépését Koszovóban. 1999-ben a NATO bombázta is Szerbiát, pontosabban Kis-Jugoszláviát, majd a koszovói albánok által 2008-ban kikiáltott függetlenséget a Nyugat jelentős része elismerte. Az EU-n belül azonban ezt a szuverenitást Spanyolország, Románia, Görögország, Ciprus és Szlovákia sem fogadja el.
Az USA akkor az elsők között ismerte el a koszovói függetlenséget, és az ottani albánok fő támogatójának számított eddig. Két amerikai elnökről, a Belgrádot bombáztató Bill Clintonról és a függetlenségüket elismerő George W. Bushról nem véletlenül vannak elnevezve közterületek Pristinában, Koszovó fővárosában. Nem valószínű, hogy ilyen megtiszteltetés érné azonban Joe Biden elnököt vagy külügyminiszterét, Antony Blinkent.
Koszovó nem vehet részt a Defender 23 hadgyakorlaton, amit az amerikaiak szerveznek, és ez is jelzi, hogy most túlmentek egy határon. Az amerikaiak egyes hírek szerint immár nem túl lelkesek Koszovó esetleges NATO- és EU-tagságát illetően sem. (Ebből természetesen nagyobb ráhatása a NATO-ra van Washingtonnak.)
Az USA-nak láthatóan fontos ugyanis, hogy Koszovóban nyugalom legyen, hiszen Washington aligha akar egy „második frontot” az Európai Unió határvidékén. A Nyugat számára bőven elégnek tűnik az ukrajnai háború.
A koszovói albánok azonban a nyugati érdekekkel szemben az utóbbi időszakban fokozták a feszültséget azzal, kierőszakoltak egy önkormányzati választást egy döntően szerbek lakta régióban. Az észak-koszovói településeken a szerbek bojkottálták is a választásokat, így az új albán polgármestereket a szavazásra jogosultaknak mindössze 3,5 százaléka választotta meg.
Mint ismeretes, a szerb-albán összecsapások akkor kezdődtek, amikor ezeket a rendkívül alacsony támogatottságú, albán nemzetiségű polgármestereket megpróbálták a koszovói albán hatóságok erőszakkal bejuttatni a hivatalukba. Ezek után a Koszovó fölött „őrködő” öt nyugati hatalom – USA, Franciaország, Olaszország, Németország, Egyesült Királyság – nagykövete közös közleményben ítélte el a koszovói albánok erőszakos törekvését a négy polgármester hivatalba helyezésére, bár mind az öten aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy Szerbia megemelte a hadserege készültségi szintjét, és a határra vezényelt egységeket.
A koszovói miniszterelnököt, a nacionalista Albin Kurtit azonban ezt nem hatotta meg, bírálni kezdte a kormányát kritizáló, őt pedig a feszültség szításával vádoló amerikai és más nagyhatalmi nyilatkozatokat, amelyek szerinte „ártalmasak”. Ugyanakkor Kurti sem zárkózik el teljesen a tárgyalásoktól. Állítólag megbeszéléseket fog folytatni Aleksandar Vucic szerb elnökkel, a helyzet „deeszkalációjára” (lecsillapítására). A találkozót az Európai Unió szervezi, az EU külpolitikai vezetőjének, Joseph Borellnek a kezdeményezésére. Egyelőre azonban még nem tudni, hogy mikor találkozik egymással a két politikus.
Vucic csütörtökön Moldovában volt, ahol már tárgyalt a koszovói elnökkel, Vjosa Osmanival, aki állítólag hajlandó lenne arra, hogy új önkormányzati választásokat tartsanak a szerbek lakta észak-koszovói településeken.
Borell nem az egyetlen, aki a rendezést igyekszik elérni Koszovóban. Antony Blinken amerikai külügyminiszter immár sokadszor hívta fel Koszovót és Szerbiát, hogy csökkentsék a feszültséget. Németország és Franciaország pedig már eleve azt szerette volna, hogy tartsanak új önkormányzati választásokat Észak-Koszovóban, tehát az albánokra komoly nyomás nehezedik az utóbbi napokban.
A NATO közben bejelentette, hogy 700 újabb katonát küld a térségbe, a KFOR (koszovói békefenntartó erők) kötelékébe. Ez amúgy egybeesik a pristinai vezetés követeléseivel is, Kurti ugyanis már régebben szerette volna elérni a NATO nagyobb létszámú katonai jelenlétét az országban. Ezt az ukrajnai háború kezdete óta szorgalmazta, mivel amiatt aggódott, hogy Moszkva kihasználhatja erős szerb kapcsolatait a rendbontásra egy „másik európai fronton”.
Kurti persze most is ügyeskedik: egyrészt arról beszél, hogy az USA fontos szövetségesük, barátjuk és partnerük, és örökké hálásak a felszabadításukért és függetlenségükért, a fejlődését és demokráciáért. Ugyanakkor szerinte
most itt az ideje annak is, hogy a demokratikus igazságunkat kimondjuk a hatalmon lévő autoritereknek is.
Ezzel nyilvánvalóan Szerbiára célzott a koszovói albán miniszterelnök a Washington Post (WP) szerint. Kurti szeret arra hivatkozni, hogy Koszovóban demokrácia és többpártrendszer van, míg Szerbiában gyakorlatilag Vucic pártja megkerülhetetlen, és kvázi-egypártrendszer van Belgrádban.
Kurti ugyanakkor hiába hangsúlyozza demokratikus elkötelezettségét, ha a „demokratikus” – valójában: albán nacionalista – törekvéseit rendőri erőszakkal akarja kikényszeríteni a többségi szerb településeken. A kormányfő arra hivatkozik, hogy ha „szélsőjobboldaliakkal, ultranacionalistákkal és nagyon veszélyes autoriter rendszerekkel” van dolguk, akkor a békére felszólító nyilatkozatok az „autoriter figurákat” erősíti meg. Koszovó azzal vádolja Szerbiát, hogy „erőszakos csőcseléket” biztatott fel a polgármesterek hivatalba helyezése ellen.
Vucic szerb elnök az albán „állítólagos” polgármesterek lemondását követeli. Erről Moldovában beszélt egy biztonsági csúcson – ez volt az az esemény, ahol találkozott a koszovói elnökkel is – , ahol Orbán Viktorral is „összefutott”.
Kurti is elismerte, hogy a négy helyi vezető mindössze „kis p-vel nevezhető polgármesternek”, de lemondatásukat olyan engedménynek tartaná a „fasiszta milíciával” szemben, amibe ő nem menne bele. „Nem adhatják meg magukat” – jelentette ki, hozzátéve, egy újabb választás esetén a szerbek részéről újabb bojkottra számít.
Párizs és Berlin megnövelt autonómiát szeretne Észak-Koszovóban a szerbeknek, amibe tíz éve elvben belementek az albánok is, de azóta semmit sem tettek ezért. A szerbek részben ezért bojkottálták az önkormányzati választásokat is a Washington Post szerint. Emmanuel Macron francia elnök szerint egy hét múlva újra tanácskozni fognak a helyzetről, amikor mindkét fél (a szerbek és a koszovi albánok is) kiértékeli a nyugati javaslatokat.
Ezt Kurti egyébként „alkotmányellenesnek” tartja, de azért kifejezte hajlandóságát, hogy „megfelelő szintű önigazgatás” legyen Észak-Koszovóban. Ugyanakkor nem akarja kivonni a koszovói rendőrséget (amelyből a szerbek tavaly kiléptek) az észak-koszovói helyszínekről, amíg a tüntetések zajlanak az albán polgármesterek ellen. Kurti a Politico szerint arról is beszélt, hogy a konfliktus tovább eszkalálódhat, de persze szerinte ez nem rajta, hanem a szerbeken múlik.
Közben a szerb ellenzéki Danas című újság egy albán lapot idéz, ahol gyakorlatilag Az Albanian Post többek között azt javasolja a szerb-albán feszültségek csökkentésére, hogy
- váltsák le a négy albán polgármestert,
- hívják vissza Észak-Koszovóból a különleges (albán) rendőri erőket,
- a szerbek térjenek vissza a koszovói állam intézményeibe,
- vonják vissza a szerb hadsereget a koszovói határról.
- A speciális rendőrség szerepét normál, „reguláris” rendfenntartók vennék át, kiegészülve az EULEX és a KFOR nemzetközi erőivel
– a programpontok szerint.
A szerbek ugyanis tavaly kivonultak a közfunkcióikból, polgármestereik lemondtak, rendőreik elhagyták posztjukat, ezzel kifejezve, hogy nem ismerik el a koszovói állam működését.
Az albán lapban közölt deeszkalációs programpontok a Danas szerint azután jelentek meg, hogy Borell európai külügyi vezető, Emmanuel Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár külön-külön tárgyalt a szerb elnökkel és a koszovói elnökkel Moldovában. A Danas szerint a nyugati hatalmak választásokat követelnek Észak-Koszovóban, különben Koszovó kénytelen lesz számolni a következményekkel.
Mindeközben Magyarországon a Szijjártó Péter vezette magyar diplomácia rendkívül nehéz helyzetbe került – ezt keddi cikkünkben már részletesen elemeztük. Május 26-án – három nappal a magyar katonákat is sújtó támadás előtt – az Orbán-kormány külügyminisztere ugyanis még buzdító beszédet mondott az Aleksandar Vucic szerb elnök támogatására rendezett belgrádi nagygyűlésen.
A helyzet abszurditását mutatja, hogy – amint azt a hvg.hu észrevette – a szerbek egyes pillanatokban Orbán Viktort éltették (egy Youtube-videón 3 perc 57 másodperctől hallható az „Ajmo orbane” kiáltás, ami nagyjából a „Hajrá Orbán!”-nak felel meg), aminek a magyarázatát máig találgatják az elemzők. Elképzelhető, hogy gúnyos skandálásba kezdtek a szerbek, látva a KFOR-katonák magyar „felségjelzését”, mások viszont nem tartják kizártnak, hogy Orbán politikáját támogatják a NATO-ellenes demonstrálók.
Feltűnő az is, hogy a zvecani összecsapásokat az olasz miniszterelnök, Giorgia Meloni azonnal élesen elítélte, hiszen 11 NATO-katonájuk sérült meg. A magyar miniszterelnök viszont egyelőre nem szólalt meg az ügyben, pedig csütörtökön Moldovában is „összefutott” a szerb elnökkel, amint ezt egy a Facebook-oldalán közzétett videó és egy fotósorozat is mutatja.
