Sötét felhők a szántóföldek felett. Tiraszpol előtt moldovai rendőrségi ellenőrzőpont. Fekete egyenruhában rendőr int, hogy haladjunk tovább. Letekerjük az ablakot.
– Maga szerint jó ötlet bemenni Transznisztriába?
– Nem igazán. Azért próbálják meg. Legfeljebb nem engedik be magukat, ha meg beengedik, akkor nem engedik el.
– Régebben gond nélkül be lehetett menni.
– Az régebben volt.
A Dnyeszter Menti Köztársaságot Oroszországon kívül egyetlen ország sem ismeri el szuverén államnak, bár 1992 óta létezik. Oroszország arra válaszul hozta létre, hogy megakadályozza Moldova kiszakadását az érdekszférájából, és az esetleges összeolvadását Romániával.
Moldovában a lakosság többségének anyanyelve a román. Európa legszegényebb állama ezer szállal kapcsolódik gazdaságilag, történelmileg és persze kulturálisan Romániához, a két állam uniójának gondolata tehát nem légből kapott.
Az ukrajnai Odessza alig száz kilométerre van a határtól. Az 1990-es években, Oroszország és Ukrajna katonai szövetségének idején Oroszország Ukrajnán keresztül látta el fegyverekkel és katonákkal a tiraszpoli vezetést, és mint mindenhol a volt Szovjetunió területén, itt is egy befagyott konfliktust hozott létre.
2020-ban az addig oroszbarát vezetést egy kifejezetten EU-párti kormányzat váltotta fel Moldovában, mely próbált semleges maradni a 2022-ben kitört ukrajnai háborúban. Az orosz vereségek Ukrajnában azonban hamar erodálták a Maia Sandu államfő nevével fémjelzett kormányoldal óvatosságát (Sandu előzőleg rövid ideig kormányfő és az Akció és Szolidaritás Pártja elnöke is volt, a jelenlegi, februárban beiktatott miniszterelnök, Dorin Recean pedig katonai és belbiztonsági tanácsadóként dolgozott az elnöknő mellett az elmúlt egy évben – a szerk.) A kabinet az elmúlt napokban rohamtempóban fogadott el új törvényeket, amelyek egyértelműen jelzik, hogy az új kormány egyszer és mindenkorra szakítani akar Moszkvával.
Visszaindulunk a főváros felé.
Chisinau (Kisinyov) belvárosában a feszültséget tapintani lehet. A parlament és a fontosabb minisztériumok előtt feketeruhás rendőrök állnak, és igazoltatnak bárkit, aki hosszabb időre megáll. Az utcákon villogó jelzőfényekkel rendőrautók járőröznek. A készenlét nem légből kapott:
Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke arra figyelmeztette Moldova miniszterelnökét, hogy Oroszország puccsot készít elő az országban, amit a brit külügy megerősített. A napokban pedig nyilvánosságra került Oroszország belső használatra készített forgatókönyve Moldovával kapcsolatban. Ez három eszközt sorol fel, mit tesz Oroszország, hogy megakadályozza Moldova közeledését a NATO-hoz és az EU-hoz:
- oroszbarát csoportok erősítése pénzzel és propagandával,
- az oroszbarát ortodox egyház felhasználása,
- zsarolás az energiahordozókkal.
A háború okozta infláció és az elszálló energiaárak miatt amúgy is sokat szenvedő lakosság jelentős részének eközben kifejezetten szimpatikusak az oroszbarát SOR Párt olyan populista szlogenjei, mint hogy a kormányzat fizesse ki a lakosság téli rezsijét.
A posztszovjet épületek tövében, az esőtől nehéz viharfelhők alatt az ember a gyomrában érzi, hogy a hibrid háború közepén sétál.
A kormányzat a múlt héten rohamtempóval fogadta el a nyelvtörvényt, amely a románt ismeri el Moldova hivatalos nyelveként, és ezzel párhuzamosan bejelentették, hogy 2030-ra Moldova csatlakozni kíván az Európai Unióhoz. Románia miniszterelnöke a jövő héten a moldáv fővárosba látogat.
Az országban zajló belpolitikai folyamatok miatt a világ Moldovára figyel. Európa legszegényebb országa – ahol az import a gazdaság kétharmadát teszi ki – a maga hárommillió lakosával és a posztszovjet térséget sújtó, mindent átható korrupcióval a világpolitika porondján önmagában nem lenne érdekes. Ami érdekessé teszi, hogy amennyiben a Sandu-féle vezetés keresztül tudja vinni az ország elszakadását Moszkvától, az láncreakciót indíthat a posztszovjet államok között. Ragadós lehet a példa.
– Amikor 2022 februárjában az oroszok lerohanták Ukrajnát, úgy gondoltuk, hogy mi leszünk a következők – mondja Oazu Nantoi szociáldemokrata képviselő a parlamenti irodájában. Nantoi a maga 75 évével Moldova egyik legöregebb politikusa, a kormányoldalon, az Akció és Szolidaritás Pártjában ül. Amikor nem politizál, a mai napig siklóernyőzik.
Ha sikerült volna Putyin terve, és működik a villámháborús elképzelés, nem álltak volna meg a moldáv-ukrán határon, hanem egészen Chisinauig jönnek, ezzel mindenki tisztában volt. Csakhogy az ukránok hősies ellenállásának köszönhetően az oroszok képtelenek voltak elfoglalni Ukrajnát.
A kormány 2022-ben, amikor még nem lehetett látni, hogyan alakul a háború Ukrajnában, próbált semleges maradni a konfliktusban. Nem engedte az ukránoknak, hogy használják Moldova repülőterét, és bár a direkt gázvásárlást az orosz Gazprommal felmondta, így az egyedül Transznisztriába megy, az ottani hőerőműben termelt energia legnagyobb felhasználója – kedvezményes áron – Moldova maradt.
A hibrid háború felfutása az országban, a gazdasági válság, de leginkább az orosz hadsereg rossz teljesítménye az ukrán fronton azonban erős lökést adott az EU-párti kormánynak.
Az új nyelvtörvény szimbolikus üzenet, mind Románia, mind Oroszország felé. Míg az egyik oldalon elismeri a kulturális azonosságot, úgy az orosz anyanyelvűeket (akik a lakosság 16 százalékát teszik ki), hátrányosan sújtja. A törvény elfogadása Oroszországot, mely a legtöbb háborúját, beleértve az ukrajnait is, „az orosz kisebbség védelmére” hivatkozva kezdte, lépéskényszerbe helyezi.
Jó lenne tisztáznunk, hogy Moldovában az oroszul beszélő legnagyobb kisebbség nem az orosz, hanem az ukrán. Nekik a világon semmi bajuk nincs a nyelvtörvénnyel, és nem szeretnék, ha Putyin megvédené őket, mert tudják, hogy ez mit jelent. Én a Szovjetunió területén születtem, jobban beszélek oroszul, mint Vlagyimir Vlagyimirovics, tehát elvileg én is azok közé tartozom, akit Oroszország meg akar menteni. Mégis úgy gondolom, hogy a Putyin-kormányzatnál fasisztább jelenleg nincs a világon, én pedig nem kérek belőle
– mondja Nantoi.
Oroszországnak katonai opciói nem nagyon vannak. Transznisztria, bár hangosan oroszbarát, már az ukrajnai háború kitörésekor is igyekezett kimaradni a fegyveres konfliktusból. Hiába toboroztak az orosz cégek a köztársaságban, nem igazán voltak eredményesek. Transznisztria orosz segítség nélkül nem tudja elfoglalni Kisinyovot, és ha megpróbálná, Ukrajna örömmel sietne a moldáv kormány segítségére. Ennek a rémképe szinte minden orosz propagandaplatformon elhangzott már.
Megkérdezem, hogy a jelenlegi helyzetben amikor Ukrajna és Románia felől zárt a szárazföldi átjáró és a légtér is, Ukrajna pedig háborúban áll Moszkvával, elképzelhető-e, hogy Moldova erővel és – ukrán segítséggel – visszaszerzi az elfoglalt Dnyeszteren túli területet, Nantoi úgy válaszol: ez a gondolat főleg forrófejű ukrán politikusokban fogalmazódik meg.
– Mi abban hiszünk, hogy lassan, lépésről lépésre, békésen integráljuk Transznisztriát. Az embereknek rokonaik vannak mindkét oldalon, szabad az átjárás.
A reformokkal, az EU-tagsággal mindenki a bőrén fogja érezni, hogy van jobb a Szovjetuniónál. Az emberek élni, enni, gyarapodni szeretnének. Oroszország jelenleg csak befagyott konfliktusokat, olcsó gázt és nyakig érő korrupciót tud kínálni. Ebből már mindenkinek elege van, különösen a fiatal moldovaiaknak, akiben egy szemernyi sincs az öregeket jellemző birodalmi nosztalgiából.
Kisinyovban este tele vannak az éttermek, az utcákon fiatalok zenélnek. A hotelekben rengeteg külföldi van, különbözi nyugati emberjogi szervezetek munkatársai, EU-s tanácsadók és persze nyugati hírszerzők minden mennyiségben. Az asztaloknál arról zajlik a vita, Oroszország el tudja-e foglalni valahogyan Chisinau repülőterét, hogy ugyanazt tegye, mint a Krím-félszigeten 2014-ben, amikor felségjelzés nélküli kommandósokat küldött be elfoglalni a félsziget stratégiai pontjait. Erre azonban most mind az ukránok, mind a románok árgus szemmel figyelnek.
