A hatpárti ellenzéki szövetség egy veterán politikust, a Köztársasági Néppárt (CHP) elnökét, a 74 éves Kemal Kilicdaroglut nevezte meg elnökjelöltjének a nagyjából két hónap múlva esedékes, május 14-ére tervezett török választásra, így ő lesz a legesélyesebb kihívója a 20 éve hatalmon levő Recep Tayyip Erdogannak.
Ez a választás – pontosabban kettő, mert elnöki és parlamenti is – lesz az idén az egyik legfontosabb a világon, hiszen Törökország a világ húsz legnagyobb gazdaságának egyike, NATO-tag, amin sok múlik az ukrajnai – és nem mellesleg a szír – háborúval kapcsolatban is, és ami komoly gazdasági és diplomáciai kapcsolatokkal rendelkezik Európában, Afrikában, Ázsiában és a Közel-Keleten is.
Ezúttal a korábbiaknál szorosabb verseny lehet az elnöki posztért (az elnöki rendszerű Törökországban a legfőbb politikai pozícióért), kevésbé az ellenzék erősödése, mint inkább Erdogan tekintélyelvű politikájának elutasítása, illetve a gazdasági nehézségek miatt – így aztán veszélybe került az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) 20 éves kormányzása.
Az ország komoly gazdasági válságban van, tavaly 85 százalék körül alakult az infláció, a török líra is durván leértékelődött, három éve egy dollár még csak 6 líra volt, jelenleg már 19, mindezt tetézte a február eleji törökországi és szíriai földrengés. A szabálytalan építkezéseknek amnesztiát adó kormányzat, valamint az ehhez kapcsolódó korrupció, továbbá a természeti katasztrófára túl lassan reagáló katasztrófavédelem miatt Törökországban eddig 46 ezer halálos áldozatot azonosítottak, és több százezren váltak hajléktalanná.
Kilicdaroglu a támogatói körében Ankarában azt mondta:
Konzultációval és konszenzussal fogjuk irányítani Törökországot. Legfőbb célunk, hogy termékeny, békés és vidám napokat hozzunk hazánknak.
Az ellenzéknek nehezített pályán kell megszereznie a hatalmat, hiszen Erdogan regnálása alatt több ellenzéki és civil szervezetnek a vezetőjét, valamint számos újságírót tartóztattak le, ráadásul a kormánypárt az állam forrásait és a saját médiatúlsúlyát is felhasználja a kampányához. Erdogan pártja szervezett, jól áll pénzügyileg, és az egész országot lefedi.
A hatpárti ellenzéki összefogásnak nem tagja a befolyásos, kurd vezetésű Népek Demokratikus Pártja (HDP), a Jó (IYI) Párttal való szembenállásuk miatt – az utóbbi szerint túl közeli kapcsolatot ápolnak a betiltott, az EU-ban és az USA-ban is terrorszervezetként nyilvántartott Kurdisztáni Munkáspárttal –, márpedig ennek a pártnak kulcsszerepe lehetne egy kormányváltásban. Ugyanakkor a jelenlegi parlament harmadik legnagyobb pártja hajlandó lenne arra, hogy nem indít jelöltet, és Kilicdaroglut támogatja – jelentette be Mithat Sancar, a HDP társelnöke. Ez viszont a nacionalista, konzervatív választókat bizonytalaníthatja el.
Kilicdarogluéknak ráadásul meg kell küzdeniük saját magukkal is, hiszen a hivatalosan Nemzetszövetségnek, nem hivatalosan a „hatok asztalának” nevezett tömörülésben korántsem gördülékeny az együttműködés, ami azzal függ össze, hogy találni közöttük jobboldali nacionalistákat, politikai iszlamistákat ugyanúgy, mint hithű szekularistákat, de megosztja őket az eltérő taktikai szemlélet is. Tulajdonképpen egy dologban egyeznek meg, az Erdogan-ellenességben.
A múlt héten a koalíciójuk majdnem összeomlott, a második legnagyobb tag, a jobbközép-nacionalista Jó Párt ugyanis kilépett, mert nem értettek egyet Kilicdaroglu jelölésével. Meral Aksener, a párt vezetője kijelentette: egy választás Erdogan és Kilicdaroglu között olyan, mint
a halál és a malária közül választani,
és a koalíció így már „nem képviseli többé a népakaratot”. Nem enged a nyomásnak, és az ország két legnagyobb városa, Ankara és Isztambul polgármestereihez – Mansur Yavashoz és a nemrég nem jogerősen két év börtönre ítélt Ekrem Imamogluhoz – fordul, hogy induljanak el Erdogan ellen.
Aksenernek lehet némi igazsága, hiszen a közvélemény-kutatások szerint e városok vezetői – akik mindketten Kilicdaroglu pártjának tagjai – népszerűbbek a pártelnöknél. A két polgármester azonban visszautasította a korábbi belügyminiszter kérését, a párton belüli puccsot, ami oda vezetett, hogy a pártok hétvégén újra találkoztak, majd hétfőn bejelentették Kilicdaroglu jelöltségét. Aksener végül engedett a nyomásnak.
Erdogan persze azzal kampányol, hogy amíg az ellenfelei egymással vannak elfoglalva, addig ő a problémákat oldja meg, és vezeti az országát a „második évszázadba”, amivel arra utal, hogy 2023-ban lesz száz éve az Oszmán Birodalom összeomlásának, egyúttal a modern Törökország megalapításának.
Ki az a Gandhi Kemal?
Kemal Kilicdaroglu az elnöke az első törökországi politikai pártként 1923-ban alapított Köztársasági Néppártnak, amely 1950-ig egypártrendszerben kormányzott, viszont 1977-ben nyert legutóbb választást. Első vezetőjük, Mustafa Kemal Atatürk a Török Köztársaság megalapítója és első elnöke volt.
A szociáldemokrata párt mostani vezetőjét, Kilicdaroglut széles körben elismerik az ország demokráciájának visszaállításáért tett fáradozásaiért, ugyanakkor nem a legerősebb kihívója az Atatürk utáni Törökország legbefolyásosabb vezetőjének, Erdogannak, mert nem egy karizmatikus személyiség, erre pedig szüksége lenne egy olyan populista ellenfeleként, mint a jelenlegi elnök. Kritikusai alázatos bürokratának állítják be a karrierjét egykor adótisztviselőként kezdő Kilicdaroglut. A támogatói körében – Mahátma Gandhi után – Gandhi Kemalnak nevezett politikus a jellemzések szerint visszafogott, és inkább hosszú távú elképzelésekben gondolkozik.
Kilicdaroglu a kelet-anatóliai Tunceli tartományból származik, hivatalnok apja és háziasszony anyja, valamint hat testvére körében nőtt fel, és az alevita vallási kisebbséghez (az iszlám síita ágának egy alágához) tartozik. Ez szintén nem az ő malmára hajtja a vizet egy többségében szunnita országban. Ankarában szerzett közgazdasági diplomát, majd a közszférában töltött be kulcspozíciókat, egyebek mellett a pénzügyminisztériumban és a társadalombiztosítási hivatalban. Tanított az ankarai Hacettepe Egyetemen, valamint az ország legnagyobb magánbankjának, az Isbanknak az igazgatótanácsi tagja is volt.
2010 óta vezeti a balközép pártot, ami alatt négy parlamenti és két elnökválasztáson is vereséget szenvedtek Erdogantól, és ezt az ellenfelei gyakran fel is róják neki. Ugyanakkor 2019-ben sikerült bevenniük a hat legnagyobb tartományból ötöt, valamint a két legnagyobb várost, Ankarát és Isztambult is, ezekben ők adják a főpolgármestert.
Támogatja országa európai uniós csatlakozását, menekültkérdésben nacionalista irányvonalat képvisel.
Tervek
Az ellenzék kampánya magától értődően a gazdasági nehézségekre és a földrengés félrekezelésére koncentrál.
Nem ültethetünk egy régészt a központi bank élére. Nem lehet nagykövetté kinevezni azt, aki hagyta magát megvesztegetni. És nem lehet megbízni egy teológust a földrengés által okozott károk felmérésével
– mondta a Spiegelnek adott, tavaly év végi interjújában Kilicdaroglu arra utalva, hogy ezeket Erdogan mind megtette.
Az ellenzéki jelölt hétfőn Ankarában ígéretet tett arra, hogyha nyer, mind az öt másik párt vezetője alelnök lesz (ez egy kísérlet az ellenzéki tömörülés egyben tartására), ahogy Yavas és Imamoglu is (egy kísérlet Aksener megnyugtatására, a szavazatmaximalizálásra). Ígéretet tett a politikai foglyok szabadon bocsátására, valamint arra, hogy visszaállítja az olyan intézmények függetlenségét, mint a központi bank.
Közben Erdogan már megkezdte a saját kampányát, amibe az elmúlt hónapokban csak úgy ömlött a közpénz: olcsó hiteleket, energiaár-támogatásokat, adókedvezményeket és a nyugdíjkorhatár csökkentését ígérte, az utóbbi több mint kétmillió embernek jelentene korengedményes nyugdíjat.
A Törökország-szakértő Galip Dalay szerint – függetlenül a jelölt személyétől – az ellenzéki tömörülés képes lehet győzni, amennyiben együtt tud működni, és hajlandó közösen kampányolni, mint tette azt a 2019-es önkormányzati választáson.
Ha a szövetség képes összetartani, és belső harmóniát tud teremteni, akkor nyerhet
– mondta, hozzátéve, hogy szerinte a szövetség meg fogja szerezni a kurdbarát HDP hallgatólagos támogatását is.
A választás pontos időpontját még jelölték ki, de Erdogan már bejelentette, hogy elindítja a folyamatot, amely alapján május 14-én kerülhetne sor a voksolásra. Egy elnöki rendeletet is tervez kiadni, ami megkönnyítené a földrengésben otthonát elveszítő tömegeknek a szavazásban való részvételt.
