2-1. Ezt, a sportmeccsekről szokásos adatközlést szokták használni Bosznia-Hercegovinában, miután az országnak három társállamfője van: egy szerb, egy bosnyák, egy horvát. Az előbbit a szerb tagköztársaságban, a Republika Srpskában, az utóbbi kettőt a bosnyák-horvát többségű föderációban választják. Az első számjegy azt árulja el, a három helyből hányat tölt be multietnikus országban hívő, az etnikai felosztáson túllépni akaró politikus, az utóbbi pedig azt, hogy a nacionalista pártok jelöltjei hány helyet foglaltak el. Ha az első számjegy nagyobb, várható némi változás, ha az utóbbi, büszkén marad a jelenlegi helyzet.
A vasárnapi választáson a részvétel rendkívül alacsony, 50 százalékos volt, 4 százalékponttal kevesebb, mint 2018-ban.
Mivel a központi választási bizottság először csak éjfél körül közölt előzetes részeredményeket és legközelebb hétfőn napközben fog, ezért a média és a pártok a bosnyák nacionalista Demokratikus Akció Pártja (SDA) párhuzamos szavazatszámlálására hagyatkoznak. A párt vasárnap este a központjában összegyűlt újságíróknak negyedóránként közölt részeredményeket a bosnyák és a horvát társállamfőségért folytatott verseny állásáról – azt, hogy ez mennyire megbízható, nem igazán tudni, mindenesetre mindenki készpénznek veszi.
0-1: Nem tudni, nyert-e Dodik, de a pártja győzött
Hivatalos eredmények hiányában, saját pártjaik párhuzamos szavazatszámlálására hivatkozva mind Milorad Dodik, mind jobboldali ellenzéke magát kiáltotta ki a választások győztesének. Előbbinek annyiban mindenképpen igaza van, hogy a szerb társállamfői posztra a Republika Srpska eddigi elnöke, Dodik lojális szövetségese, az SNSD-s Željka Cvijanović kapta a legtöbb szavazatot, nagyot verve a legnagyobb ellenzéki párt, a Szerb Demokrata Párt (SDS) elnökére – ez hivatalos.
A társállamfő-választás mellett azonban a Republika Srpskában arról is szavazhattak az ott élők, ki legyen a szerb többségű entitás elnöke: Dodik – miután letelt az egymásutánban betölthető két társállamfői ciklusa – ezért a pozícióért indult el, az SDS pedig egy nála jelentősen mérsékeltebb jobbközép ellenzéki párt, a Demokratikus Fejlődés Pártja (PDP) jelöltje mögé állt be, aki a párt saját, nem hivatalos számai szerint legyőzte Milorad Dodikot. Saját számai azonban Dodiknak is vannak, aki azt mondta, ezek alapján Banja Lukát ugyan elvesztette, de a komplett Republika Srpskában ő nyert – éjfélt követően mindkét pártközpontban zenével ünnepeltek.
Azaz Dodik nem engedné ki egykönnyen a kezéből a hatalmat. Mint arra Jasmin Mujanović politológus felhívja a figyelmet Twitteren:
Jelentős az esélye annak, hogy az SNSD (azaz Dodik pártja) valamilyen súlyos válságot, esetleg fizikai összetűzést is ki fog találni, hogy megakadályozza Trivic tényleges hivatalba lépését, már ha valóban ő nyert. Gondoljunk csak a macedón parlament megostromlására 2017-ben.
Úgy tudni, a közös Bosznia-Hercegovinában hívő pártok közös listája is bejutott a Republika Srpska parlamentjébe – eddig ezek külön próbálkoztak, és rendre elbuktak.
1-1: A bosnyákok nem hisznek az államalapító fiában
Hivatalos az is, hogy az új bosnyák társállamfő a 46 éves Denis Bećirović, az egykori jugoszláv állampárt helyi lerakatának utódpártjának, a magát még az utóbbi években is Tito pártjának nevező szociáldemokrata SDP alelnöke. 2018-ban hajszál híján bukott el a bosnyák társállamfőségért folytatott küzdelemben, idén azonban összeállt mögötte a saját pártja mellett gyakorlatilag az összes olyan párt, amelyik felül akar emelkedni az etnikai kvóták rendszerén, és centralizáltabb, hatékonyabban kormányozható országot akar. Nekik kihívást jelentett már az is, hogy hogyan indítsanak jelölteket az etnikai kvóták mentén, végül azt a döntést hozták, hogy mivel a föderáció 70 százaléka bosnyák, így ezért az elnökjelöltségért szállnak harcba.
Bećirović győzelme nagy szó: ellenfele, a 66 éves Bakir Izetbegović a bosnyák nacionalista Demokratikus Akció Pártjának (SDA) elnöke, a független Bosznia-Hercegovina első elnökének, Alija Izetbegovićnak a fia. 2010 és 2018 között betöltötte már a bosnyák társállamfői pozíciót, de mivel egy ember legfeljebb két ciklust vihet egymást követően, kénytelen volt pihenőre vonulni a parlamentbe képviselősködni. Kampányplakátjain csak a rendkívül jól hangzó vezetéknevét használta, még közeli barátja, a török államfő Recep Tayyip Erdoğan is kiállt mellette pár hete szarajevói látogatásán, mondván, az Izetbegović név garanciát jelent minden muszlim számára.
Izetbegović legyőzése azért fontos fegyvertény a hangsúlyosan nem etnikai pártok számára, mert őket a horvát és szerb nacionalisták a bosnyákok hasznos hülyéiként kezelték, szándékosan összemosva a főleg a muszlim valláson alapuló bosnyák identitást az integratív, mindenkire vonatkoztatható, az országgal való azonosulást kifejező boszniaival. A bosnyák nacionalisták vezetőjének ilyen nagy arányú legyőzésével szimbolikus lépést tettek afelé, hogy ezt az érvet ne használhassák ellenük.
Milorad Dodik mindenesetre „anormálisnak” nevezte ezen pártokat a választás éjszakáján, és közölte,
2-1: Valószínűleg nem tudott győzni a horvát egység
Amennyiben az SDA-s párhuzamos szavazatszámlálás adatait nézzük, úgy a hivatalban lévő horvát társállamelnök, a multietnikus Bosznia-Hercegovináért küzdő, a nemzetiségi jogok helyett az állampolgári jogokat előtérbe helyezni akaró 58 éves Željko Komšić tarolt: 70 százalékot szerzett.
A pályáját a szociáldemokratáknál kezdő, majd onnan saját pártot alapítva kivált politikus első két társállamfői ciklusa 2006-2014 között volt, a mostanit 2018-ban kezdte, és úgy néz ki, 2026-ban kell legközelebb háttérbe vonulnia. Mivel a bosnyák-horvát dominanciájú föderációban mindenki eldöntheti, hogy a bosnyák vagy a horvát társállamfő-jelöltekre szavaz, a politikust rendszeresen az a vád éri, hogy mivel a nagyvárosokban és a bosnyák többségű területeken szerepel jól, ezért nem horvát, hanem bosnyák voksokkal lett a horvát társállamfő, azaz elnöksége legális ugyan, de nem legitim. Komšić a multietnikus pártok 2018-as felfutása előtt már több, mint egy évtizeddel képviselni kezdte a boszniaiakat, azaz a magukat egyik etnikai tömbbe sem beilleszteni akaró polgárokat. Sokan tartottak attól, hogy ha a közösország-párti szavazók nagyrésze a bosnyák kvótára szavaz ezúttal, úgy Komšić a horvát kvótán elbukik: az eredmény alaposan rácáfolni látszik erre – a politikus az este folyamán be is jelentette a győzelmét.
Komšić legyőzése érdekében a boszniai horvátok legerősebb pártja, a zágrábi jobboldali kormánypárt, a HDZ helyi lerakatának politikusa, a 61 éves Borjana Krišto mögé idén minden etnikai horvát párt beállt. Zágrábból pedig az odahaza egymás ellenségének számító jobbközép miniszterelnök és a balközép elnök is megüzente, hogy ki a horvát jelölt– ha hihetünk a párhuzamos szavazatszámlálás adatainak, ezekkel együtt még a HDZ elnökének négy évvel ezelőtti 36,14 százalékos eredményét sem sikerült hozniuk, miközben Komšić majd’ 20 százalékponttal tudott javítani a négy évvel ezelőtti 52,6 százalékán.
Hivatalos adatok híján Krišto a választás éjszakáján magát kiáltotta ki győztesnek, mondván, az egyetlen valóban horvát jelölt ő volt, és a horvátok által tömbökben lakott területeken ő győzött, a HDZ elnöke pedig közölte, ez volt az utolsó olyan választás, amelyen részt vettek, ha továbbra is marad az a szabály, hogy a bosnyákok átszavazhatnak a horvát jelöltekre (és viszont). Željko Komšić 2018-as győzelmét követően Mostarban, a bosznia-hercegovinai horvátok központjában tömegtüntetést rendeztek azzal: nem az ő elnökük, majd több hercegovinai horvát többségű település is közölte, a politikus nem kívánatos személy náluk.
A parlamentek összetételét illetően hétfő reggelig semmiféle értelmezhető adat nem került nyilvánosságra.
Urnazárás után változtatták meg a választási törvényt
A nagyvárosi-liberális értelmiség választási eredmény fölött érzett örömét a nemzetközi közösség főképviselőjének, Christian Schmidtnek a vasárnap esti lépése árnyékolta csak be. A Bosznia-Hercegovina polgárai által meg nem választott, az országot mai állapotában 1995-ben létrehozó daytoni békeszerződés betartásááért felelős diplomata ugyanis – a mögötte álló nagyhatalmak egyetértésével – önhatalmúlag hatályba léptethet vagy éppen vonhat vissza törvényeket.
Schmidt az urnazárást követően egy órával közölte: megváltoztatja a választási törvényt, mégpedig úgy, hogy megemeli a parlamenti képviselők számát, a HDZ pozícióját erősítve ezzel a kormányalakítási tárgyalások folyamán. Florian Bieber Balkán-szakértő a Twitteren úgy kommentálta ezt, hogy Schmidt célja az lehet, hogy a horvát nacionalista pártok és Milorad Dodik közötti hallgatólagos együttműködést megszakítsa. Mások simán autoriter puccsnak nevezték a lépést, amely egyébként végre lehetővé teszi azt is, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárok is indulhassanak a választáson – ők ezt eddig nem tehették meg, hiszen nem tagjai egyik államalkotó nemzetnek sem.
A szavazás napján főleg kisebb szabálytalanságok történtek: legsúlyosabb az volt, amikor egy, a Boszniai Szerb Köztársaságban található faluban 350 előre kitöltött szavazólapot találtak – a választást itt egy későbbi időpontban rendezik meg. Akadt némi kellemetlenség is a napközbeni 25 fokos október eleji meleg miatt a szavazás után Szarajevóból gyorsan a környező hegyekbe lelépni akaróknak: a domboldalba épített brutalista lakótelepéről híres Ciglane negyed egyik szavazóköre reggel hét óra helyett csak nyolctól tudott szavazókat fogadni, mert annak elnöke előző nap esti műszakban volt, és nem csörgött az ébresztője – őt végül a rendőrség keltette fel.
A bosznia-hercegovinai választás tétjét és az ország sajátos működését megvilágító helyszíni riport itt olvasható.
A cikk szerzője a közép-európai és balkáni ügyekkel foglalkozó Gemišt hírlevél alapítója. A cikk megszületését a BIRN Reporting Democracy programja tette lehetővé.
