A világsajtó jelentős része az olasz jobboldal választási győzelme után azzal foglalkozik, hogy a miniszterelnöki poszt várományosa, Giorgia Meloni fasiszta, neofasiszta, posztfasiszta-e, vagy éppenséggel egyáltalán „nem fasiszta”. Meloni lehet az első olasz nő a miniszterelnöki poszton, így nem véletlen a személye iránti kiemelt figyelem.
A francia Le Monde elemzője, Gilles Gressani szerint Meloni pártjában, a Fratelli d’Italia (Olasz Testvérek, FdI) tagjai között számos olyan személyiség akad, aki „nosztalgiával” tekint a Mussolini-korszakra – az éppen száz éve, 1922-ben hatalomra került fasiszta diktátorról van szó –, és a fiatal Meloniról fennmaradt olyan felvétel is, amelyen Benito Mussolinit dicsőítő dalt énekel (politikai karrierjének kezdeteiről lásd keretes írásunkat). Ugyanakkor a mostani választási győzelem után hiba lenne azt hinni, hogy a Fratelli d’Italia visszahozná Mussolini politikáját a 21. századi Olaszországba – hangsúlyozza a francia szakértő.
Gressani mindezt úgy összegezte, hogy Meloni egyfajta „techno-szuverenista” irányzatot képvisel, amely egy modernizált, hatékonyságra törő nemzetállami irányzatként értelmezhető. Más elemzők szerint a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az FdI szociálpolitikája igen konzervatív lesz, akár a Fideszéhez hasonló intézkedéseket sejtet előre: az alanyi jogon járó segélyek és állami támogatások csökkentésével, illetve megszüntetésével ösztönözné Meloni a munkavállalást. Persze erre sem vehetünk mérget, mert Meloni a kampányban sok mindent ígért, így például adócsökkentést, a szociális kiadások emelését, bár ezt az óriási adóssággal küszködő Olaszországban nem lesz könnyű megvalósítania.
amin a három, várhatóan szövetségre lépő párt, Meloni FdI-je, Matteo Salvini Ligája és Silvio Berlusconi Forza Italiája mozog.
Meloni máris üzent legfőbb jobboldali riválisának, Salvininek, hogy a Liga ne számítson kulcsfontosságú posztokra az általa vezetett kabinetben. Sőt, a La Stampa szerint Meloni azért nem akarja Salvinit, mert „túl közel áll Putyinhoz”.
Salvini és Meloni között egyébként is komoly személyes párviadal folyik a jobboldal „első számú vezetőjének” címéért. Ez a rivalizálás még Magyarországon is érzékelhető volt: ez akadályozta például egyesek szerint azt is, hogy az Európai Néppártból kilépett (vagy inkább kiebrudalt) Fidesz valamiféle olyan jobboldali összefogást kreáljon az Európai Parlamentben, amely tömörítené az ideológiai szövetségeseit.
Mindezek után nem meglepő, hogy egy Olaszországgal is foglalkozó történész-szakértő – aki a nevét nem kívánta közölni – csak annyit mondott a 24.hu kérdésére: ez a most hatalomra készülő, és alakulóban lévő olasz jobboldali koalíció várhatóan gyorsan szét fog esni, ahogyan ez általában Itáliában szokás.
Persze az utóbbi években megváltozott az olasz választási szabályozás, így azt is figyelembe kell venni, hogy a korábbiaknál jobban torzít az eredmény a (relatív) győztesek javára. Ezért most a 43–44 százalékos jobboldali eredmény ellenére majdnem hatvanszázalékos többségbe kerültek ezek a pártok az olasz törvényhozásban. (Ezt a többséget a baloldal taktikai és stratégiai hibái csak fokozták, emiatt a legnagyobb baloldali erő, a Demokrata Párt elnöke, Enrico Letta be is jelentette, nem jelölteti magát újra a posztra – erről a cikk végén található keretes írásunkban olvashat.)
Egy másik szakértő, a szintén történész Stefano Bottoni, a Firenzei Tudományegyetem docense ugyanakkor a korábbinál nagyobb stabilitásra számít Itáliában. Kérdésünkre kifejtette: bármiféle opció lehetséges, de a jobboldal számára „elvileg minden adott, a nagy parlamenti többség és a gyenge, megosztott ellenfél is”. Hozzátette azonban:
Meloni nagyot és gyorsan nyert, de amit gyorsan kapsz, gyorsan el is veszítheted.
Az FdI a legjelentősebb politikai erővé vált az olasz törvényhozásban, aminek a nemzetközi sajtó szerint is az az oka, hogy a Mario Draghi vezette, 18 hónapig élő össznemzeti válságkormányba a nagyobb politikai erők közül csak a Fratelli d’Italia nem szállt be. Így a koronavírus-válság, az oroszok Ukrajna elleni agressziója, az infláció és az energiaválság negatív következményeiért a többi pártot büntették az olasz választók. Most viszont Meloninak kell majd – talán a koronavírust leszámítva – megoldásokat találnia ezekre a problémákra.
Meloninak – Gressani szerint – várhatóan külső sokkokkal is szembe kell majd néznie, elsősorban európai szinten. Itt talán nem érdektelen emlékeztetnünk arra, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke arról beszélt nemrégiben, hogyha a választások után Olaszországban rosszul alakulna a helyzet, akkor ennek kezelésére „megvannak az eszközeink, mint Lengyelország és Magyarország esetében”.
A miniszterelnöki poszt első számú várományosának FdI-je 26 százalékot ért el (2018-ban, az utolsó választáson csupán négy százalékot szereztek), és ezzel ők adhatják a jobboldali koalíció gerincét. A hármas jobboldali szövetség tagja lehet a 86 éves Berlusconi pártja, a Forza Italia is, a mérsékeltebb jobboldali irányzatot képviselő tömörülés a mostani választáson csupán 8 százalékra tudta magát feltornázni, amivel legfeljebb a kiegyensúlyozó szerepre törekedhet.
Ezzel a 8 százalékkal megközelítették a Ligát, Matteo Salvini pártját, amelyik csak hajszálnyival kapott több szavazatot, és amely ezzel a győztes jobboldalon a választás vesztesének tekinthető: 2018-ban 17,5 százalékot értek el, mostanra pedig 8,7–8,8 százalékra csökkent a támogatottságuk. A Ligában máris megindultak a támadások a pártvezetés ellen, s most mintha éledezni kezdenének a párton belül a „nordisták”, azaz az északolasz regionalizmus hívei. Luca Zaia, a Liga Veneto tartománybeli (Velence környéki) erős embere ki is kelt a vereség után a pártvezetés ellen, kiábrándítónak, csalódáskeltőnek nevezve az eredményt.
Ez azért fontos, mert a Liga eredetileg az északolasz térségek érdekeit képviselő párt volt, bázisa a Pó-vidék, illetve Milánó és Torino térsége, Lombardia és Piemont volt. Lombardia ex-kormányzója, volt Északi Liga-elnök, Roberto Maroni pedig Salvininek a párt éléről való lemondatását is felvetette az Il Foglio című napilapban publikált, „Itt az ideje egy új vezetőnek” című cikkben.
A Liga ugyanis északon is súlyos vereséget szenvedett a Meloni-féle Fratelli d’Italiától. Egyes, a Liga számára fontos körzetekben az FdI háromszor annyi szavazatot kapott, mint ők. Döbbenetes lehetett a Liga számára az is, hogy pár napig úgy tűnt, a párt alapítója, Umberto Bossi 1987 óta először nem jut be az olasz törvényhozásba – ám szerda estére kiderült, hogy mégis bekerült a szenátusba. Viszont a 81 éves politikus állítólag most szintén vezetőcserét szeretne a párt élén. Salvini egyébként a legfrissebb hírek szerint nem hajlandó lemondani, és máris egyeztetni kezdett a kormányalakításról Melonival. Hogy lesz-e belőle belügyminiszter, az még kérdéses.
A belső vitáktól függetlenül várhatóan létrejön majd az új kormány, ebben Berlusconiék – reményeik szerint – kulcsszerepet játszhatnak, közvetítő-mediátori funkciót tölthetnek majd be. akivel Meloni máris egyeztet a hírek szerint.
Szükség is lehet a Forza Italia kiegyensúlyozó szerepére az új kormányban, hiszen Salvini és Meloni véleménye stratégiai kérdésekben különbözik egymástól, és az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború kiélezte a feszültségeket az oroszbarát Salvini körül, akinek retorikája a magyar, szankcióellenes, fideszes nyilatkozatokkal cseng egybe, ő is elítéli az EU Oroszország elleni intézkedéseit.
Meloni azonban igyekszik „Európa-pártivá” maszkírozni saját pártját, a választások előtt hangsúlyozta, hogy követni fogja az európai politikai irányvonalat az orosz–ukrán háború kapcsán. Ezt bizonyítja szerdai üzenete is, amelyben támogatásáról biztosította Zelenszkijt annak kapcsán, hogy az ukrán elnök a Twitteren gratulált a pártelnöknőnek a választási győzelméhez.
Ugyanakkor az alakuló kormánykoalícióban nem mindenki ennyire lelkes Ukrajna támogatása kapcsán: nemcsak Salvininek, de Berlusconinak is jó kapcsolatai vannak a Kremllel, ráadásul Berlusconi nemrég Putyin mellett állt ki. Az olasz állami tévének nyilatkozva azt mondta, az orosz szándék a mostani háborúban csak az volt, hogy a „Zelenszkij-kormányt rendes emberek egy csapatára cseréljék le”. Berlusconi elismerte azonban, hogy váratlan ellenállásba ütközött a Kreml Ukrajnában.
