Augusztus végén a polgárháború szélére sodródott Irak, ahol hosszú ideje belpolitikai válság bénítja az ország működését. A harminc ember halálával járó, legújabb véres összecsapás közvetlen előzménye, hogy Irak egyik legbefolyásosabb síita hitszónoka és egyben politikusa, Muktada asz-Szadr augusztus 29-én bejelentette: visszavonul a politikától, ráadásul a családi szentély és múzeum kivételével bezárja az általa működtetett intézményeket is.
Asz-Szadr egyúttal felszólította az ország politikai pártjait, hogy lépjenek hátra, és tartsanak előrehozott választásokat, így próbálva megoldani az Irakban hónapok óta tartó belpolitikai válságot.
Asz-Szadr követői ekkor – a július végi rohamot megismételve – újra megpróbálták megrohamozni a bagdadi kormányépületeket, ám a szadrista demonstrálókra fegyveresek támadtak. Róluk azt feltételezték, Irán-barát síita milícia tagjai voltak. Ebben az összecsapásban halt meg a közel három tucat ember, és száznál is többen megsebesültek. A zavargások kirobbanásáért és az erőszakhullámért egyébként sok iraki a terjeszkedő iráni politikát és az Irán-barát síita csoportok nyomulását okolja.
A nyílt konfliktusnak aztán egyetlen nap leforgása alatt szakadt vége – épp olyan hirtelen ahogy elkezdődött. Asz-Szadr nyugalomra szólított fel, fegyveres támogatói és fegyvertelen követői pedig elkezdték elhagyni az utcákat, a hadsereg feloldotta az éjszakai kijárási tilalmat, és nyugalom ereszkedett az iraki fővárosra.
Ahogy azt Wagner Péter biztonságpolitikai szakértő lapunkban korábban megírta, Irakban szabályszerűen csak 2022-ben került volna sor a következő parlamenti választásra, de 2019-ben olyan erős tiltakozási hullám indult el, ami kikényszerítette az előrehozott választást. A főként Bagdadban és a síiták lakta déli városokban összpontosuló megmozdulások kiváltó oka a fiatalok között meglevő általános társadalmi elégedetlenség volt a hatalmat 2003 óta uraló hatalmi elittel szemben.
A 2019 októberében kitört tüntetések a kormányzó elitet tették felelőssé, felemlegetve a nepotizmust, a korrupció okozta kilátástalanságot, és általában a reménytelen jövőképet. Az iraki politikai elit az elmúlt két évtizedben leginkább a saját belharcaival és a pozícióinak erősítésével, valamint az Iszlám Állam elleni harccal volt elfoglalva. A tisztviselői pozíciókat a pártlojalitás alapján osztogatták, különösen a vezető beosztásokban volt elvárás, hogy a forrásokat az adott párt felé „tereljék”. Ez a közszolgáltatások leromlásához, az állami infrastruktúra minőségének csökkenéséhez vezetett.
N. Rózsa Erzsébet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora a 24.hu kérdésére válaszolva az iraki belpolitikai válság gyökereit Szaddám Husszein korábbi iraki elnök 2003-as eltávolításáig, valamint az azt követő új alkotmányos rend bevezetéséig vezeti vissza.
Szaddám Husszein megbuktatása után egy új Irak építése kezdődött, egy új, demokratikus, multietnikus és többvallású államé
– fogalmazott a kutató. Az új alkotmány és politikai rendszer kialakítói figyelemmel akartak lenni az országnak arra a sajátosságára, hogy a lakosság nagyjából 60 százaléka síita arab, 20 százaléka szunnita arab és nagyjából 20 százaléka kurd. Az új alkotmányos rendszert részben úgy alakították ki,
- hogy az elnök kurd,
- a miniszterelnök síita,
- a parlament elnöke pedig szunnita legyen.
Ahhoz azonban, hogy valaki elnök legyen, kétharmados többségre is szüksége van a parlamentben, ez pedig a legutóbbi választáson sem jött össze.
A helyzetet több más körülmény is tovább bonyolítja. Az egyik, hogy a szunnita muszlimokat, akiket az új rendszerben – részben tévesen – Szaddám Husszein követőinek tekintettek, a perifériára próbálták szorítani, illetve ők maguk bojkottálták a folyamatokat. A szakértő szerint ezt tovább bonyolította az az amerikai elképzelés, amelynek megfelelően Szaddám Husszein pártjának tagjait jórészt kiszorították a közhivatalokból, az államigazgatásból és a hadsereg éléről is.
Közép-kelet-európaiként jobban érthető, amit az amerikaiak nem értettek meg: a szocialista rendszerekben nem mindenki önszántából lesz párttag, hanem ez gyakran az állami állás, például hivatali vagy akár tanári feladat ellátásának előfeltétele.
Az iszlám síita irányzatát követő tömegek azonban szintén nem egységesek: mint mindenütt, közöttük is vannak mérsékeltebb és militánsabb, különböző politikai elképzeléseket megfogalmazó csoportok. Így, míg vannak, akik szimpatizálnak a szomszédos Iránban kialakított síita iszlamista állammal, jelentős részük inkább iráni befolyástól mentesen képzeli el a független Irak jövőjét.
Utóbbiak közé tartoznak Muktada asz-Szadr és hívei is. Asz-Szadr korábban Amerika-ellenes álláspontjáról volt ismert. Az országot 2003-ben elárasztó felekezeti erőszak óriási káoszt okozott a rivális síita és szunnita milíciák brutális összecsapásai miatt. Az egyik ilyen síita milícia csoport, a Mahdi Hadserege volt, amelyet éppen Muktada asz-Ṣzadr alapított 2003 nyarán. A milícia különösen halálosnak bizonyult a szunniták, valamint az amerikai és (központi) iraki erők elleni harcban, és jelentős destabilizáló erőnek számított az országban. A milíciát azonban később felszámolták, és az 1974-ben született Asz-Szadr mostanra meghatározó tényezővé vált az iraki belpolitikában.
A fiatal síita tömegek körében roppant népszerű hitszónok 2009 óta valamiért szakított Irán-barát álláspontjával, és hangoztatott nézeteiben egyre inkább teret nyertek az iraki nacionalista megközelítések is. Asz-Szadr pártja a 2021 októberében megtartott előrehozott választásokon 75 helyet szerzett meg a 329 fős iraki törvényhozásban, ez a relatív többség azonban messze nem volt elég az elnöki hatalomhoz szükséges kétharmad megszerzéséhez. Asz-Szadr mozgalma nem tudott megállapodni az ellenfelekkel, így patthelyzet alakult ki, amit úgy orvosoltak, hogy a mozgalom képviselői kivonultak a parlamentből. Ekkor, július végén törtek ki a legutóbbi atrocitásokat megelőző zavargások.
Az ő családja nemzedékeken keresztül ismert és tekintélyes síita vallástudósokat nevelt ki, maga is a síita klérusra jellemző pályán halad, amelynek keretében a vallástudós a gyakran élethosszig tartó képzés során mind nagyobb jártasságot és tudást szerez a vallásjogi iskolákban, ami egyre több kompetenciával, jogosultsággal és tekintéllyel látja el őt. Lemondása mögött augusztus végén több nyugati szakértő is rövid távú taktikai megfontolást sejtett, ám sokakhoz hasonlóan N. Rózsa Erzsébet is úgy látja, inkább egy újabb hosszú tanulási és felkészülési szakasz következhet Asz-Szadr pályafutásában.
A szakértő hívta fel a figyelmet arra is, hogy a politikus és hitszónok lemondását megelőzte egy másik visszavonulás is. Ennek a jelentőségét kár volna alábecsülni, hiszen ez az esemény példátlan a síita klérus történetében. Az iráni szent városban, Komban élő Kazim al-Haeri ajatollah néhány nappal Asz-Szadr visszavonulása előtt jelentette be, hogy visszavonul, és ezzel lemond arról a kiváltságáról, ami a síita klérusban csak nagyon keveseknek adatik meg. A 83 éves Al-Haeri ajatollah a síita vallástudósok között kitüntetett pozíciót ért el tanulmányainak köszönhetően: elérte a mardzsa vagyis nagyajatollah fokozatot.
Asz-Szadr korábban Al-Haeri tanítványa volt, és bensőséges kapcsolatukról árulkodik, hogy maga a szadrista mozgalom is az ő tanításaira támaszkodott vallásjogi kérdésekben. A mardzsa visszavonulása azonban nemcsak erős üzenettel, hanem közvetlen következményekkel is járt Asz-Szadr karrierjére, a mester visszalépése ugyanis jelentősen csökkentette az iraki hitszónok rendszeren belüli legitimitását. N. Rózsa Erzsébet szerint ennek megfelelően arra lehet számítani, hogy Asz-Szadr újabb, hosszabb tanulási periódusa kezdődik meg, hogy a tudásán keresztül szerezzen még erősebb legitimitást.
A Reuters hírügynökség helyi forrásokra hivatkozva egy másik, magas rangú síita vallási vezető, Ali asz-Szisztáni szerepére is felhívta a figyelmet. Ali asz-Szisztáni, a nedzsefi vallási iskolát vezető, tekintélyes nagyajatollah a nyilvánosság előtt ugyan semmit sem mondott az iraki utcákon kirobbant zavargásokról, de kormányzati és bennfentes síita források is azt állították, hogy Szisztáni a színfalak mögött véleményt alkotott, ami hozzájárult az utcai erőszak felszámolásához.
A Reutersnek nyilatkozó egyik kormányzati forrás kifejezetten állította, hogy Al-Szisztáni megüzente Asz-Szadrnak, hogy ha nem számolja fel az erőszakot, akkor ő maga lesz kénytelen lesz kiadni egy nyilatkozatot, amelyben a harcok leállítására szólít fel. Ettől azonban Asz-Szadr egyrészt gyengének tűnt volna, másrészt ezután könnyen rásüthették volna az ellenfelei, hogy ő a felelős az iraki vérontásért.
Az Asz-Szisztánihoz közel álló síita források azt ugyan nem erősítették meg, hogy a nagyajatollah irodája közvetlen üzenetet küldött Asz-Szadrnak, de azt állították, hogy tudnia kellett: Asz-Szisztáni meg fog szólalni a kérdésben, ha nem szűnik meg az erőszak.
Ali asz-Szisztáni azok közé a muszlim vallási vezetők közé tartozik, akik a világ nyugati felén is viszonylagos népszerűségnek örvendenek. A síita vezetőt 2021-ben egy történelmi jelentőségű utazás keretében keretében Ferenc pápa személyesen is meglátogatta Nedzsefben.
