Vasárnap meghozta gyümölcsét a chileiek három éve tartó küzdelme: a dél-amerikai országban népszavazáson dönthettek az új alkotmányról. A 2019-ben lángra lobbant, harminc halálos áldozatot követelő tiltakozási hullám nyomására még a Sebastian Pinera vezette jobbközép kormány egyezett ki a tüntetőkkel abban, hogy a jövőben új alkotmány fogja garantálni a társadalmi igazságosságot. Másfél évvel később megválasztották az új alaptörvényt szövegező alkotmányozó nemzetgyűlés tagjait, ahol a történelemben elsőként azonos arányban voltak képviselve a nők és a férfiak, továbbá 17 mandátumot kaptak az ország lakosságának 13 százalékát kitevő őshonos népcsoportok.
A vasárnapi népszavazás végeredménye az új alkotmány elutasítása mellett kampányoló jobboldali ellenzék várakozásait is felülmúlta. A választók a baloldali, progresszív kormány által propagált alaptörvényre az előzetes várakozásoknál sokkal nagyobb arányban mondtak nemet: a kötelező részvételű referendumon a 15 millió regisztrált szavazó közel kétharmada, 61,9 százaléka utasította el az új alkotmányt, és mindössze 38,1 százalék voksolt igennel.
Így Chilében továbbra is ugyanazon a dokumentumon alapul a jogrendszer, melyet még 1980-ban, Augusto Pinochet tábornok diktatúrájának idején fogadtak el, és amely – kritikusai szerint – a neoliberális gazdaságfilozófiát érvényesíti, így továbbra sem garantál megfelelő szociális jogokat, és aránytalanul nagy hatalmat biztosít a magánvállalatoknak a polgári és környezeti jogok felett.
Ez volt az első komoly pofon a 36 éves elnöknek
Az eredmény jelentős kudarc Gabriel Boric elnök számára, aki márciusban lépett hivatalba, és 36 évével Chile eddigi legfiatalabb elnöke. Az új államfő már az első hónapjában meredeken eső népszerűségi mutatókkal indított az elszabaduló árak és bűnözés miatt, de az első igazán komoly politikai kudarca mostanáig váratott magára. A tetovált diákvezérből lett elnök számára kiemelten fontos programpont volt az új alkotmány elfogadása: abban bízott, hogy ez segíthet egy nagyobb újraelosztáson nyugvó jóléti állam megalkotásában. Az elnök kijelentette, hogy „alázattal” tudomásul vette a választók döntését, hozzátéve, hogy „meg kell hallani a nép hangját”, és nem lehet figyelmen kívül hagyni annak „lappangó haragját”.
Elemzők szerint Boric kritikusai egyfajta kormányellenes állásfoglalásként is tekintettek a népszavazásra, ami hozzájárulhatott a lesújtó végeredményhez. Ugyanis az elégedetlenek tábora egyre népesebb a csúcsokat ostromló inflációval, gyengülő pesóval és lassuló gazdasággal küzdő országban, ahol várhatóan 2022 második felében beköszönt a recesszió.
A chileiek megkövetelik az intézményektől és a politikai vezetőktől, hogy keményebben, több párbeszéddel, tisztelettel és körültekintéssel dolgozzanak, amíg olyan javaslattal nem állunk elő, mely mindannyiunkat tükröz
– jelentette ki Boric vasárnapi beszédében, hozzátéve, hogy már másnap tanácskozik a kongresszus vezetőivel egy új alkotmánytervezet kidolgozásáról.
A kormány kezét ugyanis köti egy korábbi, 2020-ban megrendezett népszavazás eredménye, amelyen ötből négy chilei szavazott a Pinochet-érából megmaradt alkotmány leváltására, valamint arra, hogy azt egy külön szavazás után felálló alkotmányozó testület alkossa meg.
A politikai pártok között és a lakosság körében is konszenzus mutatkozik abban, hogy új alkotmányra szükség van, azonban az ország drasztikus átalakítását célzó alkotmányszöveg az emberek többségének soknak bizonyult.
Több száz jogra mondtak nemet
Amennyiben a szavazók elfogadták volna a 170 oldalas, 388 cikkelyből álló alkotmányszöveget, akkor Chilében – ahol csak 2004-ben legalizálták a válást – hirtelen száznál is több alkotmányos joggal rendelkeztek volna az emberek, többel, mint bármely más országban, megelőzve Ecuadort, Bolíviát és Szerbiát. A lakhatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, a véleménynyilvánítás, a vallás és a világnézet szabadságához való jogon túl
A polgárok jogot szerezhettek volna az identitásuk szabad megválasztásához – beleértve a nemi identitást és -önkifejezést –, valamint a terhesség önkéntes megszakításához. Az abortusz alaptörvényben rögzített legalizálása óriási változást jelentett volna, hiszen annak minden formája tilos volt egészen 2017-ig, amikor is az eljárást nemi erőszak, életképtelen magzat vagy az anya életét fenyegető veszély esetén engedélyezték.
Emellett az alkotmány egy teljes fejezetet szentel a környezetvédelemnek. A szöveg több környezetvédelmi törvény megalkotását ösztönző klauzulát is tartalmaz, továbbá kijelenti, hogy a természet is rendelkezik jogokkal, melyeket az állam és a társadalom is köteles megvédeni, illetve tiszteletben tartani.
A tervezet értelmében a törvényhozás felsőháza, a szenátus egy korlátozott jogkörökkel rendelkező testületté, a régiók kamarájává alakult volna, amely főleg helyi ügyekkel foglalkozik, továbbá lehetővé vált volna, hogy az elnök a második egymást követő ciklusért is indulhasson, kivéve a jelenleg hivatalban lévő elnököt. Chilében ugyanis csak két, nem egymást követő ciklusban tölthető be az elnöki tisztség.
Az alkotmány egyik legegyértelműbb azonnali változása az lett volna, hogy az állami szerveknek és az állami vállalatoknak meg kell teremteniük a nemek közti egyenlőséget, ami az első ilyen kitétel lenne bármely alkotmányban. Ehhez hasonlóan az őslakosok is népességarányos kvótát kaptak volna valamennyi választott testületben, országos, regionális és önkormányzati szinten egyaránt.
Az alkotmánytervezet széles körű autonómiát biztosított volna az őshonos kisebbségek számára: tizenegy népcsoportot önálló nemzetként ismerne el, saját kormányzati- és igazságszolgáltatási rendszerrel.
Ez volt az egyik legvitatottabb javaslat. Az öt régió, ahol a leghatározottabban elutasították az új alkotmányt, mind délen található, ahol a fakitermelő ipar és a mapucse őslakosok között az 1990-es évek óta megoldatlan konfliktus dúl, ráadásul az erőszakos cselekmények száma megugrott az elmúlt tíz évben.
Balos purparlé lett a nemzetgyűlésből
A radikális változástól való félelem mellett az alaptörvény megvalósíthatóságát (közgazdászok szerint a változások implementálása az éves GDP 9-14 százalékát tette volna ki) és hatékonyságát övező bizonytalanságok, valamint az egyes részeket célzó álhírek is szerepet játszottak az alkotmány ratifikációjának kudarcában. Rendkívüli gyorsasággal terjedtek az interneten az olyan valótlan állítások, mint hogy az alkotmány eltörli a lakástulajdonhoz való jogot, betiltja a palackozott vizet és a kilencedik hónapig engedélyezi a terhességmegszakítást.
Elemzők szerint az alkotmány elfogadását pártoló kampány kései kezdete és a szavazás kötelezővé tétele is hozzájárulhatott a végeredményhez, azonban
A 2021-ban megválasztott testületbe csak az juthatott be, aki előzőleg lemondott mindenféle politikai, állami tisztségéről. A mandátumok több mint felét független képviselők, köztük ügyvédek, akadémikusok, újságírók, két színész, egy fogorvos, egy szerelő, egy sakkmester és sok baloldali aktivista nyerte el. Egyikük azzal vált híressé, hogy a 2019-es zavargások idején Pikachu-jelmezben demonstrált.
A nemzetgyűlésben összességében kétharmados többségbe kerültek a baloldaliak, akik teljes mértékben átvették az irányítást a folyamat felett.
A megosztottság belső súrlódásokhoz, vádaskodáshoz és botrányokhoz vezetett: az egyik tagról például kiderült, hogy a kampánya miatt színlelte rákos betegségét. Emellett sokakban az a benyomás alakult ki, hogy a tagok nem veszik elég komolyan az alkotmányozási folyamatot, miután előfordult, hogy egy nő félmeztelenül tartott beszédet, egy férfi pedig az egyik távszavazáson bekapcsolva hagyta a kameráját zuhanyzás közben.
„A tény, hogy arról vitatkozunk, hogy ki fog nyerni, a politikai rendszer kudarca” – jelentette ki Ricardo Lagos, az országot hat évig irányító balközép elnök egy választás előtti interjúban. Lagos lelkes támogatója volt az új alaptörvénynek, azonban úgy látja, a baloldal túlzott dominanciát szerzett a folyamatban, ami véleménye szerint „rendkívül egyoldalúra sikerült”.
Boric már a szavazás előtt kijelentette, hogy az alkotmány elutasítása esetén újabb tervezetet dolgoznak ki. Második nekifutásra várhatóan a politikai pártok és a szakértők szorosabb bevonásával születhet meg egy kompromisszumos szöveg.
