Augusztus végén fontos határidő jár le az uniós pénzekért küzdő magyar kormány számára. Az Európai Bizottság augusztus 22-éig adott határidőt arra, hogy a kabinet feleljen a legutóbbi bizottsági levélre, amelyben a jogállami mechanizmussal kapcsolatos korábbi kritikákra adott magyar válaszra reagáltak. Ha az Orbán-kormány elküldi a válaszát – amit várhatóan az utolsó pillanatban tesz meg –, a bizottságnak újabb egy hónapja lesz arra, hogy elbírálja, megfelelőnek látja-e azt, avagy az Európai Tanács elé terjeszti, hogy a jogállami mechanizmus keretében mennyi uniós forrást tartsanak vissza Magyarországtól (ahol minősített többséggel döntenek: az EU lakosságának 65 százalékát képviselő legalább 15 tagországnak kell a felfüggesztésről egybehangzóan szavaznia).
Az első levélről, amelyben a bizottság felsorolta, milyen kritikái vannak, már írtunk. Ebben nem elsősorban a jogállamisági, hanem az uniós pénzek felhasználásával kapcsolatos problémákat sorolták, hiszen a mechanizmus célja az alkuk folyományaként – leegyszerűsítve – nem a jogállami csendőrködés, hanem az uniós pénzek védelme attól, hogy ellopják őket.
A második levelet viszont hét lakat alatt őrzik az általában sűrűn szivárogtató Európai Bizottságban. Ez azért lehet, mert ebben már konkrét összegeket is megneveztek, és ha ez kiszivárogna, egyúttal az is kiderülhetne, konkrétan mennyi pénzt vehet el a bizottság a magyar kormánytól.
Az első a hétéves költségvetésből származó pénzek ügye. Ezek a 2021 és 2027 közötti időszakra vannak elosztva, de ahogy általában korábban, úgy most is két-hároméves csúszással történhet meg a lehívásuk, így innen legkorábban 2023 végére jöhet forrás Magyarországra. Cserébe az előző ciklusból – ami hivatalosan 2020-ban véget ért – még mindig érkeznek támogatások.
A hétéves költségvetéshez kapcsolódó jogállami mechanizmus alapvetően ezeket a pénzeket érinti. A Reuters korábban arról írt, hogy bár a mechanizmus nem a kohéziós (felzárkóztatási) alapok egészére vonatkozik, azért komoly összegről lesz szó. A 24.hu is úgy tudja, hogy a bizottság azt szeretné, ha nem szállnának el a mechanizmus által felfüggeszteni tervezett pénzekkel kapcsolatban a megfogalmazott elvárások, miután az Európai Parlament több tagja is az összes uniós forrás felfüggesztését követeli. Ez utóbbi nem valós veszély.
A hétéves költségvetésből származó pénzek nagy részét az unió és a magyar kormány közösen menedzseli, ezért ebben a két félnek kötnie kell egy úgynevezett partnerségi megállapodást. A tárgyalások ez ügyben haladnak a legjobban, az év végéig szinte biztosan meg tud állapodni a Navracsics Tibor tárca nélküli miniszter vezette csapat.
A második ügy, amelyről a magyar kormány és Brüsszel tárgyal, az úgynevezett Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköznek, vagyis a helyreállítási alapnak a pénzeit érinti. A helyreállítási alapban összesen nagyjából ugyanannyi forrás van, mint a hétéves költségvetésben, viszont máshogy oszlik el.
Eleve Magyarország az egyetlen tagállam, amelynek a pályázatát ezekre a forrásokra még nem hagyták jóvá. Az Orbán-kabinet ezt politikai okokkal magyarázta, az Európai Bizottság viszont az országspecifikus ajánlásokra mutogat. Ahhoz, hogy ezeket a pénzeket megkapjuk, az ajánlások túlnyomó többségét teljesítenünk kell. Ezek nem is feltétlenül csak a korrupcióval és a jogállammal kapcsolatosak, a háttérben arról is beszélnek, hogy a bizottság nem elégedett a magyar kormány munkájával például a digitalizáció területén sem. Márpedig ez fontos eleme a helyreállítási alapnak, a pénz nagy része digitalizációra és zöld befektetésekre menne.
Vita alakult ki a kormány és a bizottság között az oktatással kapcsolatban is, mivel a bizottság elvárása szerint a tanárok bérét a diplomás átlagbér szintjére kell emelni. Egy korábbi háttérbeszélgetésen még az hangzott el a magyar tárgyalódelegációtól, hogy ezt a kérést nem tudják teljesíteni, mivel a magyar diplomás átlagbér túl magas ehhez. Azóta a kormány bejelentette, hogy a diplomás átlagbér 80 százalékára szeretné emelni a pedagógusbéreket.
A helyreállítási alappal kapcsolatos tárgyalásokról a háttérben mindkét fél óvatosan nyilatkozott. A magyar kormány szerint amikor már-már elérnének a megegyezéshez, a bizottság mindig hátrébb lép. A bizottságban viszont úgy gondolják, hogy amíg a magyar tárgyalódelegáció majdnem mindenre hajlandó a pénzekért, addig a kabinet egésze sokkal kevésbé engedékeny. A kettősség részben abból is következik, hogy a tárgyalódelegációt Navracsics vezeti, míg a jogállami mechanizmussal kapcsolatos tárgyalások a Varga Judit vezette Igazságügyi Minisztériumhoz tartoznak, a végső döntéseket pedig természetesen Orbán Viktor hozza meg.
Azt is hallottuk bizottsági forrásoktól, hogy a helyreállítási alapról folytatott tárgyalások az utóbbi hetekben leálltak. Egyelőre szó sincs arról, hogy a magyar kormány benyújtsa az új pályázatot, miközben az elvileg már készen van. Arról ugyanakkor néhány héttel ezelőttig még nem született döntés, hogy a hitelből mennyit használjon fel a kormány. Erre még van idő 2023 közepéig, ám a pályázatba már most bele kell írni, hogy mire tervezik elkölteni.
Látszólag a harmadik ügyet a jogállami mechanizmussal kapcsolatos tárgyalás jelenti. Az erről folyó egyeztetések folyamatosak, ami azt látszik bizonyítani, hogy bár teljesen külön eljárás a helyreállítási pénzeké és a mechanizmusé, a politikai realitás alapján mégis összetartoznak. Mindkét fél abban bízik: amennyiben sikerül lezárni a mechanizmussal kapcsolatos tárgyalásokat, megnyílnak a kapuk a helyreállítási pénzek előtt is.
A különböző ügyekben megfogalmazott feltételek ugyan eltérnek egymástól, mégis akad köztük átfedés. A helyreállítási alap pénzeinek feltétele az országspecifikus ajánlások betartása, míg a jogállami mechanizmussal kapcsolatos kritikákat Johannes Hahn biztos a cikk elején említett levele listázta. Az utóbbiak köre sokkal szűkebb – az ajánlások közé befért például a szegregált óvodák ügye is –, ráadásul információink szerint ezekre
A mechanizmusban viszont nagyon nehéz lesz megegyezni. Korábban a kormány el tudta húzni a tárgyalásokat, így nem az országgyűlési választás előtti időszakban zajlottak a konfliktusos tárgyalások. Most azonban a Navracsics-féle delegáció augusztus végéig szeretné lezárni a megbeszéléseket, vagyis mielőbbi megegyezésre törekszik. Az azonban kérdéses, hogy ez sikerülhet-e. A bizottságban létezik olyan álláspont, miszerint a magyar kormány félreértette a helyzetet, mert csupán válaszokat adott a kérdésekre, ám nem jelölte meg, hogy pontosan milyen változtatásokat tervez, miközben Brüsszelben már benyújtott törvényjavaslatokat szeretnének látni, nem homályos terveket. Eddig a kormány két törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, a jogalkotási és a büntetőeljárási törvény módosítását szeptember közepén fogadhatják el:
- az előbbi a társadalmi egyeztetést bővítené a törvényelőkészítés során,
- az utóbbi korrupciós büntetőügyekben az ügyészség nyomozást lezáró döntésével szembeni bírósági jogorvoslat lehetőségét teremtené meg.
Addigra viszont majdnem lejár a határidő, ameddig a bizottságnak döntenie kell arról, mit tegyen. Azt a magyar kormány sem zárja ki, hogy születhetnek még további törvényjavaslatok, ha így lesz, azokat a következő hetekben be kell nyújtani.
Az már a lengyelek példájából is látszik, hogy azzal számoltak: a bizottság megelégszik látszatintézkedésekkel is. Lengyelországban a kormányoldal benyújtott egy törvényjavaslatot, amely megszüntette ugyan a sokat kritizált bírói fegyelmi kamarákat, de létrehozott egy majdnem ugyanilyen szervezetet. A lengyelek pályázatára elvben ugyan rábólintottak, viszont kaptak egy listát, hogy milyen további reformokat várnak el tőlük – az első kifizetésekre csak ezek teljesítése után kerülhet sor.
Lengyelországban egy év múlva választás lesz, és a kormánykoalíció szélsőségesebb ága már most azért üti az amúgy csökkenő népszerűségű kormányt, hogy túl sokat engedett Brüsszelnek. A lengyel kormány pedig beleállt, és hadat üzent a bizottságnak. Közölték ugyanis, ha nem kapják meg a nekik járó pénzeket, minden közös döntést meg fognak akadályozni, és alapvetően a Von der Leyen-bizottság kirúgására törekszenek majd.
A bizottságon viszont komoly politikai nyomás van az Európai Parlament részéről, hogy valódi reformok nélkül ne adjon pénzt se Lengyelországnak, se Magyarországnak. És miközben a lengyel kormány – hiába fenyegetőzik vele – valójában nem tudja kirúgni a bizottságot, az Európai Parlamentnek nemcsak lehetősége van erre, de a bizalmatlansági indítvány is bent van a fiókban, rajta – úgy tudjuk – a képviselők tizedének aláírásával.
Magyarország és Lengyelország fenyegetésének valódi politikai támaszt az adhatna, ha az őszi előrehozott olasz választáson várhatóan győztes jobboldali koalíció is beállna melléjük, ám erre kevés az esély. Giorgia Meloni, a leendő miniszterelnök épp azzal próbálja nyugtatni a piacokat, hogy vége pártja, az Olasz Testvériség unióellenes időszakának.
A magyar kormány előtt tehát számos akadály tornyosul, hogy pénzhez jusson Brüsszelből, ráadásul a legkorábban akkor is csak jövő év végén, 2024 elején érkeznének pénzek, ha mindenben sikerülne megegyezni Brüsszellel.
