Németországban a kétezres évek elején a Gerhard Schröder vezette szociáldemokrata SPD és a Zöldek koalíciója hozta tető alá az úgynevezett atomkonszenzust, vagyis hogy fokozatosan leállítják az összes atomerőművet. Ennek szellemében kettőt be is zártak a következő években, a többire pedig legkésőbb 2015 és 2020 között került volna sor. Az eredeti elképzelés azonban nehezen volt tartható, emiatt 2010 októberében a második – immár nem az SPD-vel, hanem a liberális FDP-vel közös – Angela Merkel-kormány meghosszabbította a megmaradt 17 atomerőmű üzemidejét. Ez volt a „kilépés a kilépésből” néven elhíresült fordulat. A hét, 1980 előtt épült atomerőmű üzemidejét nyolc, a többi tíz üzemidejét 14 évvel hosszabbították meg.
Fukusima után
A Fukusimában 2011. március 11-én történt, a Nemzetközi Nukleáris Eseményskála szerinti legmagasabb, 7-es fokozatú „nagyon súlyos baleset” után pár nappal Merkel atom- és energiapolitikája 180 fokos fordulatot vett, ami végül oda vezetett, hogy 2011 júniusában nyolc atomerőműnél azonnali, a többinél pedig 2022-ig történő fokozatos bezárás mellett döntöttek.
Merkelnek emiatt komoly kritikákkal kellett szembenéznie, hiszen pártja, a CDU alapvetően atomenergia-párti. A döntés ellen főleg a konzervatív szárny tiltakozott. Másrészt a környezetvédelmi szervezetek és az akkor ellenzékben levő Zöldek azért bírálták, mert ők radikálisabb búcsút óhajtottak a nukleáris energiától.
A Zöldek egyik elvi alaptétele az atomenergia-ellenesség, ami a Japánban történt katasztrófa után „kapóra is jött” nekik. Meredeken nőni kezdett a népszerűségük, 16-ról 25 százalékra, és ha csak egy rövid időre is, de a történelemben először – beelőzve az SPD-t – a második legerősebb párttá váltak. A kancellár fordulata azonban visszavetette támogatottságukat, és az egyik fő témájukat orozta el tőlük.
A háború hatása az atomenergia-piacra
Súlyosbítja Németország helyzetét, hogy Franciaország nem ad el annyi atomenergiát nekik, mint korábban, mert az elöregedett atomerőműveikben egyre több a meghibásodás, a leállás, a karbantartás. Sőt, mivel kevesebbet termelnek, áramot kell importálniuk az export helyett az eleve energiahiányos időkben. Az áramellátásuk körülbelül 70-75 százalékáért felelős 18 erőművük 56 reaktorának közel fele áll, így harminc éve nem látott szintre eshet vissza idén a francia áramtermelés. Emiatt Emmanuel Macron francia elnök – szemben a finnek bedőlt orosz atomerőmű-építésével – hat nukleáris erőmű építését jelentette be. Igaz, az első sem áll üzembe 2035 előtt, az utolsó pedig csak 2050-re. Emiatt viszont meghosszabbították a jelenlegi erőművek üzemidejét.
Nem meglepő hát, hogy a jövő évre szóló német áram ára 4,7 százalékkal, 147 euróra ugrott megawattóránként, míg a márciusi szerződések ára 5,5 százalékkal emelkedett.
Nagy felfutása van most a világon az atomerőműveknek, hiszen a fosszilis üzemanyagok ára az egekben van: a földgáz nagyon hiányzik Oroszországtól Nyugatra. Nem csak Magyarország és Franciaország tart ki az atomenergia mellett, a Quartz szedte össze, hogy
- Hollandia 1973 után az első atomerőművét építené meg;
- Nagy-Britanniában 6 millió ember energiaellátására építenek atomerőművet;
- Egyiptom története első atomreaktorát építi, partnereik az oroszok;
- Uganda hasonló felállásban tervez ilyet;
- Japán 11 évvel Fukusima után újraindítja az alapjáraton tengődő atomerőműveit;
- az Egyesült Államok pedig 6 milliárd dollárt költene az atomerőművei üzemidejének meghosszabbítására.
Berlin hivatalosan először július 18-án jelezte, hogy vizsgálja a három még működő atomerőmű tervezett lekapcsolási időpontjának kitolását. A kormány megbízta az energiaszolgáltatókat, hogy az elektromos hálózaton végezzenek stressztesztet, hogy megállapítsák, garantálható-e az áramellátás ezen a télen, még abban az esetben is, ha Oroszország teljesen leállítaná a gázszállítást, amit részben energiatermelésre használnak fel.
Stresszhelyzet és stresszteszt
Nem is akárki jelentette ezt be, hanem a Gazdasági- és Klímavédelmi Minisztérium egyik szóvivője, a tárcavezető pedig nem más, mint a tavalyi választáson a Zöldeket sikerre vezető egyik – akkori – társelnök, Robert Habeck, aki jelenleg a legkedveltebb német politikus.
Habeck korábban mindig elhárította az élettartam meghosszabbítására irányuló kérdéseket. Álláspontja szerint viszont a meredeken emelkedő költségű gázból való áramtermelésnek csak kis része pótolható atomerőművekkel. Ezen kívül az is a reaktorok fenntartása ellen szólt, hogy bár az atomerőművek mennek „őrlángon” is, de nem lehet olyan gyorsan fel- vagy lekapcsolni őket, mint a gáztüzelésű erőműveket, amikkel sokkal rugalmasabban lehet reagálni az ingadozó villamosenergia-igényre.
A legkisebb kormánypárt, a liberális FDP és az ellenzéki CDU határozottan amellett van egy ideje, hogy a nukleáris energia további használatával csökkenthetnék a gázerőművek energiatermelési célú felhasználásának szükségességét, ami segítene megfékezni Németország általános függőségét az orosz gáztól, noha ezzel a közgazdászok nemigen értenek egyet.
A müncheni közművek vezetője, Florian Bieberbach is arról beszélt, hogy a Bajorországban található egyik még üzemelő atomerőmű tovább is képes lenne működni, csakhogy
nem az áramellátással van gondunk, hanem a fűtési piacon. Az atomerőmű ott nem sokat segít nekünk.
Az Energia- és Vízipari Szövetség márciusban arra jutott, hogy a három atomerőművel csak egy közepes német város éves fogyasztását váltanák ki. A három atomerőmű üzemeltetője mostanáig, elsősorban a kiszámíthatatlan költségek miatt – a fűtőelemekre hatalmas lett a kereslet –, ellenállt az üzemidő meghosszabbításának. A környezetvédelmi egyesületek és a megújuló energiák képviselői szintén hevesen elutasítják az élettartam meghosszabbítását. A támogatók viszont azt mondják, bármennyi energiáról van is szó, az emelkedő árak mellett az is több mint a semmi.
Annalena Baerbock, a Habeckkel együtt a Zöldeket irányító jelenlegi külügyminiszter a napokban azt mondta, hogy szerinte nem lenne helyes lépés az üzemidő kitolása, ugyancsak arra hivatkozva, hogy a gond a gázellátással van, nem az áramellátással. Ugyanakkor ő sem zárta ki az atomerőművek további használatát. Szerinte a stressztesztre azért van szükség, mert vészhelyzetben van az ország, ilyenkor pedig a döntéshozatalnál különösen fontos, hogy tényeken alapuljon. Katrin Göring-Eckart, a Zöldek bundestagi alelnöke is arról beszélt, hogy ha például kórházak áramellátása kerülne veszélybe, akkor igenis szükség van továbbra is az atomreaktorokra.
A legnagyobb kormánypárt, az SPD oldaláról pedig nem más, mint a kancellár, Olaf Scholz mondta azt, hogy ha a stresszteszt eredménye az lesz, hogy szükség van rá, akkor nyitott az atomerőművek üzemidejének meghosszabbítására. Tehát a szociáldemokraták is hajlandók lennének felülbírálni az atomenergiához való eddigi viszonyukat.
Zöld elvek és pragmatizmus
A stresszteszt eredményét még mindenképpen meg kell várni, de már most látszik, hogy a mérleg nyelve – most is – a Zöldek lesznek. Fukusima óta az atomenergiával kapcsolatosan egészen mostanáig közmegegyezés volt Németországban a leállásról, a zöldpolitikában helyette a megújulókra való átállás és a globális felmelegedés elleni küzdelemre összpontosult a figyelem. A mostani fordulat viszont senkinek sem okozhat potenciálisan akkora kárt, mint a Zöldeknek, hiszen sem az SPD-nek, sem az FDP-nek nem olyan fontos téma ez, hogy ettől komoly mértékben veszíthetnének választókat.
A Zöldek nem léteznének, ha nem lett volna már 40 éve is atomfegyverkezés- és atomenergia elleni mozgalom az országban – írja a FAZ. Az 1980-as első alapprogramjukban is az áll:
Elutasítjuk az atomerőművek építését és üzemelését (…) Az atomenergia minden élet jövőjét fenyegeti.
Ahogy fentebb már említettük, hatalmas lökést adott a párt népszerűségének a fukusimai katasztrófa. Éppen ennek árnyékában volt 2011 márciusában Baden-Württembergben választás, ahol a Zöldek jelöltjének, Winfried Kretschmann-nak sikerült győznie, ő lett a párt első tartományi miniszterelnöke.
„Nem, nem, nem, nem” – mondta az azóta is kormányfőként tevékenykedő Kretschmann az üzemidő-hosszabbítást firtató kérdésre. A politikus tartományában egyébként van is egy még üzemelő atomerőmű. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a baden-württembergi miniszterelnök 74 éves, a párt korosabb tagjai közé tartozik, ahogy a német „nukleáris leállás atyja”, a Schröder-kormányok környezetvédelmi minisztere, a 68 éves Jürgen Trittin is, aki most szintén a hosszabbítás ellen ágál.
A Zöldek viszont sokat változtak Habeck és Baerboch 2018-ban kezdődő társelnöksége óta. A párt egyre centralistábbá, pragmatikusabbá vált, sok fiatalt is megnyertek maguknak, akik szemben a régiekkel, már megengedőbbek az atomenergia használatával kapcsolatban.
De itt nemcsak generációs harcról van szó, hanem arról, hogy milyen következményekkel jár, ha egy párt viszonya megváltozik egy korábban központi szerepet kapó politikai üzenethez, értékválasztáshoz. Ilyen fordulatokra volt példa a közelmúltban Németországban: a Merkel vezette CDU viszonyának változása az atomenergiához, a sorkatonai szolgálathoz, illetve az, hogy a törvényhozás elé engedték a vitát az azonos neműek házasságáról. A másik oldalon pedig a 2000-es évek elején a Schröder-kormány neoliberális elvek mentén alakította át a munkaerőpiaci és a jóléti ellátórendszert, ami miatt azóta is komoly identitásválságban van a szociáldemokrata SPD annak ellenére, hogy tavaly választást nyert.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy e változások nélkül, hiába ürítették ki ideológiailg valamelyest magukat, valószínűleg Merkel és a CDU sem lehetett volna 16 éven át kormányon, ahogy most sem lenne a legnagyobb ellenzéki párt.
Talán a Zöldeknél is eljött az idő, hogy újraértékeljék az atomenergiához való hozzáállásukat, mint ahogy újraértékelték a német katonák és fegyverek külföldi bevetését elutasító álláspontjukat is az ukrajnai háború miatt. Még a Zöldek baloldali szárnya is támogatja ugyanis Ukrajna nehézfegyverzettel való megsegítését. Népszerűségük elmúlt években mutatott növekedése annak is köszönhető, hogy az elvi politizálást felváltotta a pragmatista hozzáállás.
Ha igent mond is végül a kormánykoalíció mindhárom pártja az atomerőművek üzemidejének meghosszabbítására, akkor is maradnak még megválaszolatlan kérdések. Ilyen például az, hogy például melyik erőműnek meddig tolják ki az üzemidejét, hozzájárulnak-e például a tavaly lekapcsolt három atomerőmű újraindításához. A minőségellenőrzéssel foglalkozó TÜV szerint – szemben új erőművek építésével – ezek újraindítása ugyanis nem évekbe, hanem mindössze pár hónapba, esetleg csak hetekbe telne, hiszen még most is a legbiztonságosabb atomerőművek közé tartoznak a világon.
