Csehország eddig csak rendkívül nehéz helyzetben vette át az Európai Unió vezetését. Első soros elnökségük 2009-ben volt, közvetlenül az amerikai hitelválság után, az európai szuverén adósságválság idején. A második cseh elnökség pedig most július 1-jén kezdődött, a Covid-járvány után, az orosz-ukrán háború idején, stagfláció fenyegetésének árnyékában.
A csehek a franciáktól veszik át az Európai Unió irányítását. A francia elnökség bizonyos szempontból sikeres volt, Emmanuel Macron terve a magabiztosabb Európai Unióra és a nagyobb szuverenitásra végül az orosz inváziónak köszönhetően lett sikeres, ami úgy rántotta össze az európai országokat, ahogy jó ideje semmi. De voltak a francia elnökségnek kifejezetten sikertelen fejezetei is, például a globális minimumadó, amiért sokat küzdöttek a franciák, de a magyar kormány az utolsó pillanatban elkaszálni látszik. Az biztos, hogy a francia elnöksége alatt nem sikerült elfogadni, pedig Macron eredetileg a hazai választásokra készülve szerette volna átnyomni.
Az Európai Tanács elnöksége azért kiemelkedően fontos, mert a soros elnökséget betöltő ország dönti el, hogy pontosan miről legyen szó az Európai Unióban. Ők határozzák meg, milyen ügyek kerüljenek napirendre az Európai Tanácsban, és miről vitatkozzanak az uniós vezetők a csúcsértekezleteken. Ők tartják a kapcsolatot a tanács nevében a bizottsággal és a parlamenttel. Minden váltáskor az új elnökség meghatározza a következő fél év prioritásait, hogy mindenki értse, merre szeretnének haladni. Ez abban is segít, hogy később számon kérhető legyen, mennyire voltak sikeresek. A cseh elnökség mottója ebben az, hogy
Európa egy feladat.
Ez egy idézet Václav Havel 1996-ban, Aachenben elmondott beszédéből, amely az uniót feszítő belső konfliktusok elrendezésére törekedett.
A mostani prioritások közül a legfontosabbak:
- az orosz energiafüggőség visszaszorítása és az Európa által használt energia minél inkább megújulóvá tétele.
- Az európai gazdaság stabilizálása, különös tekintettel az inflációra, amit a szabadkereskedelmi megállapodások fejlesztésével szeretnének megoldani.
- Ukrajna minél hatékonyabb segítése.
Az elsőt a csehek úgy képzelik el, hogy már létező uniós programokat tolnának minél jobban, leginkább az orosz energiáról való leválását célzó RepowerEU-t és a karbonsemlegességre törekvő Fit for 55 programot. Van még további három olyan prioritás, ami kevesebbet fog számítani:
- az unió megerősítése a digitális veszélyekkel szemben, amit valószínűleg a cseh biztos, Vera Jourová sikere ösztönzött,
- Európa védelmi képességeinek növelése.
- És a civil társadalom, valamint a demokrácia erősítése.
A csehek érdekes helyzetben vannak, mert egy olyan kormány vette át a soros elnökséget, mely tavaly decemberben került csak hatalomra, miután Andrej Babis pártja megbukott a választáson. Egyelőre sok a kérdés az új kormány felkészültségével kapcsolatban, ugyanis több, mostanra magasra jutott koalíciós politikus nem beszél például tökéletesen angolul. Az ötpárti koalíció viszont eddig nagyobb nyilvános viták nélkül képes kormányozni.
Az Orbán-kormánynak alapvetően jó lenne, hogy nem Franciaország, hanem egy szövetséges közép-európai kormány adja a soros elnökséget, mely ráadásul a Visegrádi Négyek tagja. Csakhogy úgy néz ki, a visegrádi együttműködést félretették a többiek. A cseh kormányszóvivő azt mondta, a visegrádi csoportot alapvetően pragmatikus együttműködésnek tartják, nem hasonlóan gondolkodó országok szövetségének. Ez érthető is egy olyan kormánytól, amelynek az ellenfele mellett kampányolt nyíltan a magyar miniszterelnök. Csehország egy ideje egyébként is a nyugat-európai országok felé húz.
Lengyelország sem tűnik keresni Magyarország társaságát egy olyan helyzetben, amikor a legtöbb lengyel nem tartja vállalhatónak Magyarország hozzáállását az orosz agresszióhoz. Árulkodó, hogy a legutóbbi uniós csúcsértekezlet előtt a V4 országai már nem is egyeztettek külön. Lengyelország a jelek szerint inkább a Három Tenger Kezdeményezésen, vagyis az Adriai-, a Balti- és a Fekete-tenger között fekvő 12 ország közösségében, illetve a NATO kilenc legkeletibb tagállamán belüli együttműködésben keresi a jövőjét.
Kedden a szlovák külügyminiszter, Ivan Korcsok is arról beszélt, hogy egyelőre lenémítják a Visegrádi Négyek külpolitikai együttműködését. Ez azért fontos, mert a V4 elnökségét a szlovákok vették át az elmúlt napokban, így a napirendet ők határozzák meg. Magyarország korábban könnyen át tudta venni a V4 politikai irányítását, mert igazán senki nem pályázott rá. A többi ország eddig is inkább pragmatikus együttműködésnek tartotta, a magyar kormány viszont jól használta ki azt a politikai súlyt, amelyet a három másik ország ad az együttműködésnek. A jelek szerint pontosan ez az, amit egyelőre a három másik térségbeli ország nem akar folytatni.
