Legutóbb Margaret Thatcher érezhette úgy magát, mint Boris Johnson június 6-án, hétfőn este, amikor a brit Konzervatív Párt parlamenti frakciójának 41 százaléka azt mondta, hogy a kormányfőnek le kellene mondania. Bár 1990-ben még más szabályok alapján rendezték a bizalmi szavazást – kétfordulós volt, míg most elég a tory képviselők egyszerű többsége –, Thatcher kénytelen volt belátni, hogy nem érdemes megvárnia a második fordulót, és két hét múlva lemondott.
Közel négy évvel ezelőtt pedig Theresa May akkori brit kormányfő vesztette el párttársai jelentős részének támogatását, ami miatt bizalmi szavazást kezdeményeztek ellene. A szabályok szerint – amelyek most is érvényben vannak – az erre vonatkozó szándékot a frakció legalább 54 tagjának kell levélben kifejeznie az úgynevezett 1922-es Bizottság vezetője felé, aki ezután kénytelen kiírni a szavazást.
May körül 2018 végére fogyott el a levegő, leginkább mert a parlamenten nem sikerült keresztülvinnie az Európai Unió vezetőivel kialkudott brexit-megállapodást. Ugyan túlélte a bizalmi szavazást, amin a képviselők 63 százaléka támogatta – ami Johnsonéhoz képest jobb eredmény –, öröme nem tartott sokáig. Már a szavazás eredményének kihirdetése után azt jósolták, hogy nem fogja kihúzni a 2022-es parlamenti választásokig, és fél évvel később le is mondott.
A tervek szerint a következő brit parlamenti választás 2024 tavaszán lesz (a törvény csak annyit ír elő, hogy 2025. január 24. előtt meg kell tartani), és erősen kérdéses, hogy Johnsonnal vágnak-e neki a konzervatívok.
Partygate
Boris Johnson első kormányfői ciklusa mindössze fél évig tartott, Theresa May lemondását követően ugyanis őt nevezte ki II. Erzsébet miniszterelnöknek, miután Johnson lett a parlamenti frakció vezetője is. 2019 októberében javaslatára feloszlatták a parlamentet, és az év decemberére választásokat írtak ki, amelyen Johnson és a konzervatívok elsöprő győzelmet arattak.
A régi-új miniszterelnök néhány hónap alatt lezárta a brexit körüli vitákat, miután a konzervatív többségű parlament elfogadta a May-féle megállapodástól csak kis mértkében különböző alkut, ezzel az Egyesült Királyság 2020. január 31-én, 47 év után, elhagyta az Európai Uniót. Johnson azonban nem örülhetett sokáig: 2020 tavaszán a világ sok más vezetőjéhez hasonlóan, óriási kihívással került szembe, a koronavírus-járvánnyal.
Johnsont sok bírálat érte a járványkezelés miatt, az első hullám alatt például az európai kontinenshez képest egy hetet csúsztak a lezárások, és részben ezzel magyarázzák azt, hogy a briteknél ekkor különösen sok halálos áldozatot követelt a Covid. A kormányfő is elkapta a vírust, és olyan súlyos állapotba került, hogy intenzív osztályra került. Johnson azonban sikereket is ért el a járványkezelésben: az elsők között akarta elindítani az oltási programot, és ez az Oxfordi Egyetem és az Astra-Zeneca által kifejlesztett vakcinának köszönhetően sikerült is.
Az viszont, hogy mindeközben mi is történt a Downing Street 10. alatt található miniszterelnöki rezidencián, csak 2021 novemberében derült ki – a botrány a Partygate nevet kapta. Ekkor kezdtek el először olyan hírek kiszivárogni, hogy mialatt az országban lezárások voltak, és az emberek csak a szigorú előírásokat betartva hagyhatták el otthonukat, a kormányfői hivatal dolgozói bulikat tartottak, amelyen alkoholt is fogyasztottak, megszegve ezáltal a járványügyi előírásokat. Johnson maga is megjelent egy ilyen rendezvényen, bár később azzal védekezett, „nem tudta”, hogy az buli volt, és nem megbeszélés. A szabályszegést hivatalos vizsgálat is igazolta, és többek között Johnson is pénzbírságot kapott.
Bár a kormányfőt támogatók azt mondják, hogy a szavazóknak már elegük van a Partygate-ből, és szeretnének már túllépni rajta – ez a felmérések alapján igaz is –, nem arról van szó, hogy a kormányfő és kabinetjének szabályszegése felett szemet hunytak volna. Egy friss közvélemény-kutatás szerint a június 23-án, Wakefieldben tartandó időközi választáson 19 százalékpontos vereséget szenvedhetnek a konzervatívok a Munkáspárttal szemben. Wakefield az 1930-as évektől 2019-ig munkáspárti választókerület volt, akkor viszont nyertek a toryk, így elvileg csatatérkörzetnek számítana, ám a mostani számok alapján a konzervatívok jó eséllyel simán elveszítik a választást.
Ez egybevág azzal az országos Ipsos-kutatással, amelyet május végén tettek közzé, azután, hogy nyilvánossá vált a Partygate-ről szóló hivatalos jelentés.
A Partygate mellett más botrányok miatt is főhet Johnson feje: nagy felháborodást okozott például a kormányfői rezidencia drága felújítása (igaz, ezt egy adományozó fizette), és az is, hogy Johnson egy olyan képviselőt támogatott, akit Észak-Írországért felelős miniszterként szabálytalan lobbizással gyanúsítottak. És akkor még nem beszéltünk a járványhelyzet miatt kialakult fennakadásokról az ellátási láncban, illetve a Nagy-Britanniát sújtó súlyos, két számjegyű inflációról, amely már stagflációval fenyeget. Egy olyan gazdasági környezetben, amelyet a brit jegybank feje „apokaliptikusként” jellemzett, ennyi botlás már elég ahhoz, hogy a szavazóknak is elege legyen – hívta fel a figyelmet a New York Times.
Széttördelt párt
Jóllehet a szabályok szerint most további egy évig nem lehetne újabb bizalmi szavazást tartani Johnson ellen, de a szabályok megváltoztathatók, és a 148 ellenszavazat elég sok ahhoz, hogy a kritikusok új erőre kapjanak. Jeremy Hunt, akire a kormányfő esetleges kihívójaként tekintenek – és akit 2019-ben a jelenlegi kormányfő legyőzött a miniszterelnöki posztért a Konzervatív Párton belül folyó versengésben –, még a szavazás előtt kijelentette:
Mindenki, aki szerint a konzervatívok vezetésével országunk erősebb, tisztességesebb és virágzóbb lett, gondoljon arra, hogy ha most nem változtatunk, akkor továbbra is olyanok vezetik majd az országot, akik egyébként nem hisznek ezekben az értékekben.
Ugyancsak a szavazás előtt lemondott John Penrose, a kormány antikorrupcióért felelős tagja, aki Johnsont is távozásra szólította fel. Jesse Norman korábbi pénzügyminiszter pedig egy levelet tett közzé, amelyben azt írta, hogy a kormányfő elnézte a járványügyi előírások sorozatos megszegését a Downing Street 10-ben. Steve Baker konzervatív képviselő a szavazás után azt mondta az újságíróknak, hogy ez egy „nagyon-nagyon szomorú nap” a számára, és mivel a miniszterelnök megszegte a törvényt, szerinte távoznia kell, ezért is szavazott nemmel a bizalmi szavazáson.
Ezek a vélemények a szavazás végeztével sem változnak. A Guardian publicistája arról ír, hogy egy, a konzervatív frakcióban keringő üzenet szerint „úgy tűnik, a kormány egyetlen célja most már csak az, hogy megtartsák Boris Johnsont miniszterelnöknek”. De a miniszterelnöknek most már sokkal nehezebb lesz végigvinnie az akaratát, tekintve, hogy a frakciójának közel fele nem támogatja őt, és Jeremy Hunt fellépésével (legalább) két Konzervatív Párt van most a parlamentben – érvelt Martin Kettle.
Ezzel együtt nem úgy tűnik, hogy Johnson a lemondását tervezi, sőt, szerinte most egy időre minden pártbeli probléma megoldódott. A keddi kormányülés előtt azt mondta, hogy hétfőn „jó munkát végeztek”, és végre túl tudnak lépni azokon a kérdéseken, „amelyekről az ellenfeleink akarnak beszélni”, és végre azokkal a problémákkal tudnak foglalkozni, amelyek a lakosságot érdeklik. Ez annak fényében érdekes megjegyzés, hogy pénteken a királynő jubileumi ünnepségére érkezve az egybegyűltek kifütyülték Johnsont.
