A Roe vs. Wade egy 1970-ben indult per, amelyet a Legfelsőbb Bíróság tárgyalt. Főszereplője a Jane Roe álnéven futó Norma McCorvey volt, aki 1969-ben, 22 éves munkanélküli hajadonként a harmadik gyerekét várta, amikor abortuszt akart elvégeztetni Texasban. Henry Wade Dallas megyei főügyész feladata az volt, hogy betartassa a törvényt, miszerint csak akkor lehet engedélyezni a művi terhességmegszakítást, ha a terhesség veszélyezteti az anya életét.
McCorvey beperelte Wade-et, és az ügy az Legfelsőbb Bíróságig jutott. A felperes azt állította a bíróságon, hogy a texasi jogszabály alkotmányellenesen homályos, és megsérti a magánélethez való, alkotmányosan védett jogot. A bíróságnak arról kellett ítéletet hoznia, hogy az amerikai alkotmány elismeri-e a nők jogát az abortuszhoz – még akkor is, ha erről nincs benne konkrétan szó.
A Legfelsőbb Bíróság 7-2 arányban úgy döntött, hogy elismeri, de ennek a jognak a védelmét egyensúlyban kell tartani a kormánynak azzal a céljával, hogy megvédje a nők egészségét és az „emberi élet lehetőségeit”. Mindez azt jelentette, hogy
Bár McCorvey számára az 1973-ban meghozott ítélet nem jelentett megoldást, mert már megszületett a harmadik gyereke, akit végül örökbe adott, a döntés az egész Egyesült Államokat megváltoztatta. Addig mindössze négy államban volt legális széleskörűen az abortusz, korlátozott formában pedig tizenhat államban. Mivel azonban az alkotmányos törvények felülírják az egyes államok jogszabályait, a maradék harminc államban is semmissé vált az abortusz tiltása. Azt azonban megengedte a döntés, hogy az egyes államok maguk szabályozzák a második és harmadik trimeszterre vonatkozó előírásokat.
Texas megtalálta a kiskaput
1992-ben született egy másik kapcsolódó döntés (Planned Parenthood vs. Casey, vagy röviden Casey néven), amelyet 5-4 arányban szavaztak meg a legfelsőbb bírák. E szerint „a nőnek az a joga, hogy megszakítsa terhességét a magzat életképessége előtt, a Roe vs. Wade legfontosabb része”, és ezt továbbra is fenn kell tartani. Ez lehetőséget adott a konzervatív vezetésű államoknak arra, hogy apránként szigorítsák a szabályozásukat, és az elkövetkező évek során kilenc államban megalkották az úgynevezett szívdobbanás-törvényeket (heartbeat bills) – igaz, hatályba nem léphettek. Ezek azt mondják ki: onnantól kezdve, hogy lehet mérni „a magzat” szívverését, vagyis a terhesség 6. hetétől kezdve, tilos elvégezni az abortuszt – miközben a magzat nagyjából a 24. hét után lehet csak egyáltalán életképes a méhen kívül. (Mindazonáltal az orvosi terminológia szerint a hatodik hétben még nem magzatról, hanem embrióról beszélünk. Ráadásul egyes szakértők szerint a „szívverés” sem áll meg, mert az embrióknak még nincs kifejlett szívük, tehát nem is lehet valódi szívverésük.)
A szívdobbanás-törvényeket egészen 2021 szeptemberéig sehol sem alkalmazták az alkotmányos törvények miatt, ekkor azonban Texasban életbe léptették a jogszabályt, amely nemcsak a hathetes kor utáni abortusztilalmat írja elő még nemi erőszak és vérfertőzés esetén is, hanem azt is, hogy
Ebbe a körbe beletartozhat az abortuszt elvégző orvos, a tanácsadó, a terhességmegszakítást kifizető személy, de szélsőséges esetben még a taxis is, aki az abortuszklinikára viszi a nőt.
A pert indító magánszemély tehát bárki lehet, és egy sikeres per esetén legalább tízezer dollárt kap (ez több mint 3,5 millió forint), valamint az ügyvédi költségeit is megtérítik. A jogszabály a hathetes tilalom betartatását nem az állami hatóságokra bízza, hanem szintén magánszemélyekre.
A texasi törvényt – amelyről részletesen tavaly szeptemberi cikkünkben írtunk – tárgyalta a Legfelsőbb Bíróság is, de a konzervatív többsége érdemi vita nélkül helyben hagyta, és engedte, hogy hatályba lépjen, annak ellenére, hogy szerintük is „komoly kérdések vannak a texasi törvény alkotmányosságával kapcsolatban”. Ez biztató lehet a hasonló szabályozást tervező államok számára, nem csoda, hogy Oklahomában a napokban életbe is léptették a texasi mintára készült abortusztörvényt.
„Az abortuszhoz való jog nem gyökerezik mélyen a nemzet történelmében”
A Roe és a Casey-ügy most azért került elő, mert a Legfelsőbb Bíróság elé vitték a Mississippi államban hatályban lévő abortusztörvényt, amely a terhesség 15. hetéig engedélyezi a szabad művi terhesség megszakítást. A Politicóhoz eljutott dokumentum szerint a Legfelsőbb Bíróság tagjai tavaly decemberben szavaztak a kérdésről, és erről készült egy 98 oldalas tervezet, amelyben a többségi véleményt Samuel Alito fogalmazta meg. Hozzá csatlakozott kilencfős bírói karból még négy, republikánus elnök által kinevezett tag: Clarence Thomas, Neil Gorsuch, Brett Kavanaugh és Amy Coney Barrett.
A kiszivárgott irat azonban csak egy tervezet, és a Legfesőbb Bíróságon bevett gyakorlat, hogy egy kérdésről többször is szavaznak, folyamatosan változik a szövegezés is, így hivatalosnak csak akkor tekinthető egy döntés, ha kihirdetik – ez jelen esetben nem történt meg, sőt a bíróság hangsúlyozta, hogy egy tervezetről van szó. Az amerikai sajtó szerint az ügyben nyáron várható ítélet, ugyanakkor ez az irat mégis fontos, hiszen kiderül belőle, hogy hogyan gondolkodik a 6-3 arányban konzervatív többségű bíróság.
Alito azt írta a tervezetben, hogy „a Roe kezdettől fogva nagyot tévedett. Indoklása rendkívül gyenge volt, és a döntés káros következményekkel járt. A Roe és a Casey ahelyett, hogy országosan is rendezte volna az abortuszkérdést, vitát szított, és elmélyítette a válságot”. Hozzátette:
a megkerülhetetlen következtetés az, hogy az abortuszhoz való jog nem gyökerezik mélyen a nemzet történelmében és hagyományaiban,
ugyanakkor „az alkotmány nem tiltja meg az egyes államok állampolgárainak, hogy szabályozzák vagy megtiltsák az abortuszt”. Alito kimondja, hogy a Roe- és Casey-ügyeket felül kell bírálni, és azzal érvel, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntése visszaadná a hatalmat az embereknek és a választott képviselőiknek.
Bár a konzervatív bírák érvelése akár elfogadható is lehet, és egybevágna az amerikai társadalmat átható egyéni szabadság elvével, a texasi és az oklahomai példából látszik, hogy egy ilyen döntést mennyire súlyosan tudná korlátozni az abortuszt fontolgató nők szabadságát az USA számos államában. Főleg, hogy egyes államok még akkor sem tennének kivételt, ha a terhesség nemi erőszak vagy vérfertőzés következménye, és egyedül az anya egészségét vennék mindenhol figyelembe.
Bár a konzervatív bírák álláspontját most már készpénznek veszik, de az nem volt mindig igaz, hogy a republikánus, konzervatív oldal mereven elutasította az abortuszt, miközben a demokrata liberálisok széles körűen támogatták. Ryan Burge, a Kelet-Illinois-i Egyetem oktatója a minap több érdekes ábrát is közzétett, melyek közül az egyiken az látható, hogy nagyjából az 1990-es évek elejéig mindkét oldal szavazói hasonló mértékben támogatták azt, hogy a nők szabadon élhessenek az abortuszhoz való jogukkal. Ekkor azonban elkezdett szétválni az olló, és most már vagy 30 százalékpont a különbség.
https://twitter.com/ryanburge/status/1521465315493822464
Nukleáris opcióval a Legfelsőbb Bíróság ellen?
A kiszivárogtatás felkavarta az amerikai közéletet. Joe Biden elnök kijelentette, hogy ha a Legfelsőbb Bíróság ténylegesen felülbírálja a Roe- és a Casey-ügyet, akkor ő egy szövetségi törvénnyel fogja garantálni az azokban biztosított jogot az abortuszra.
Ehhez azonban rögös út vezet. Az amerikai szövetségi szenátusban jelenleg 50 demokrata és 50 republikánus törvényhozó ül. Ha egyszerű többséget igénylő kérdésben döntetlenre állnak, akkor az alelnök, a szenátus elnöke, Kamala Harris dönt, tehát elvileg a demokraták akarata győz. A demokraták között azonban ott ül azonban Joe Manchin és Kyrsten Sinema, akik hajlamosak a saját pártjuk ellen szavazni.
Sinema arizonai szenátor, aki egy közleményben azt írta, hogy „a nők egészségügyi döntései csak a nőkre, a családjukra és az orvosukra tartoznak”, és hogy a Roe vs. Wade felülbírálata veszélyeztetné a nők egészségét és jólétét. A közleményre reagált Alexandria Ocasio-Cortez, a képviselőház demokrata képviselője, a párt balszárnyához tartozó politikus szerint akkor ideje Sinemának is támogatnia a szenátusi obstrukcióra vonatkozó szabályok megváltoztatását.
Anélkül, hogy mélyen belemennénk a meglehetősen bonyolult szabályozásba, a jelenleg érvényes obstrukciós szabályok segítségével a kisebbségben lévő párt nagyon sokáig tudja húzni egy-egy törvény vitáját, mert 60 képviselő szavazata kell egy javaslat vitájának lezárásához. Ráadásul obstrukció esetén a szenátus csak azzal a törvénnyel foglalkozhat, amelyik érintett az obstrukcióban, minden mást halasztani kell. Az obstrukció eltörléséhez a házszabály – akár ideiglenes, egy-egy törvényjavaslatra vonatkozó – megszüntetésére lenne szükség, ehhez pedig ugyancsak 60 képviselő kellene, ami jóformán lehetetlen.
Van azonban egy kiskapu, az úgynevezett nukleáris opció. Ebben az esetben a többséget adó frakció vezetője, jelenleg a demokrata Chuck Schumer előterjeszti Kamala Harrisnek, hogy egyszerű többséggel is le lehessen zárni a vitát, amit Harris a szokásjog alapján elutasít. Harris döntését azonban a szenátus már egyszerű többséggel semmissé tudja tenni, így elhárul az akadály obstrukció megszüntetése elől. Ha Biden előterjesztené az abortusszal kapcsolatos szövetségi törvényt, az a demokrata többségű alsóházon átmenne, ahogy nagy valószínűséggel az obstrukció nélkül a szenátuson is, a republikánusok között ülő Susan Collins és Lisa Murkowski például határozottan támogatja az abortuszhoz való jogot. Viszont még ha Sinema hajlandó is lenne tenni az obstrukció felszámolásáért, Joe Manchin még mindig akadályt jelent. Ő ugyanis a minap kijelentette, hogy „az obstrukció az egyetlen védelem a demokráciában”, így ő továbbra is támogatja.
Felpezsdülő választási kampány
Tovább bonyolítja a helyzetet az amerikai államok törvényhozási szerkezete. Minden államnak van kormányzója és a törvényhozásban alsó- és felsőháza. Vannak államok, ahol mindhárom testület ugyanahhoz a párthoz tartozik, de vannak olyanok is, amelyekben a kormányzó és a képviselőház vagy annak egyik része más-más párthoz tartozik. A törvényeket a képviselőház mindkét házában el kell fogadni, majd azt a kormányzó elé terjesztik. Áprilisban például Maryland republikánus kormányzója, Larry Hogan éppen az abortuszhoz való hozzáférés kiterjesztéséről szóló törvényt vétózta meg. Az állam demokrata többségű alsó- és felsőháza azonban villámgyorsan felülbírálta Hogan vétóját, így a Roe vs. Wade eltörlése esetén is megmaradhat a nagyobb szabadságot adó jogszabály Marylandben.
És hogy még egy réteggel gazdagítsuk a történetet: ősszel az államok többségében jönnek a félidős választások, mert lejárnak a kormányzók, szenátorok, állami képviselők megbízatásai, így az abortuszvita egyik napról a másikra a kampány egyik legfontosabb témája lett. Egyes csatatereken, ahol még bizonytalan a szavazás kimenetele, mint Arizonában, Georgiában és Nevadában, a mostani egyszínű kormányzás és törvényhozás vegyessé válhat, míg Kansasben, Michiganben, Pennsylvaniában és Wisconsinban eldőlhet egyik párt irányába, ami aztán a művi terhességmegszakítás szabályozására is hatással lehet.
A „reformer” Texasban ugyancsak kormányzóválasztás lesz, ahol a tisztséget most viselő, és az abortusztörvény bevezetésében oroszlánszerepet vállaló republikánus Gregg Abbott egyik ellenfele jó eséllyel a demokrata elnökjelöltségre is pályázó Beto O’Rourke lesz, akinek minapi Twitter-üzenete előrejelzi, mire lehet majd számítani a következő hónapokban a kampány során:
Minden nő megérdemli a szabadságot, hogy saját maga dönthessen a testével, az egészségével és a jövőjével kapcsolatban. Sosem volt még ennyire fontos olyan kormányzót választani, aki mindig meg fogja védeni a nők abortuszhoz való jogát.
