Nagyvilág

Ki lesz az Iszlám Állam „harmadik kalifája”?

Izzeddin Kasim / Anadolu Agency / AFP
Izzeddin Kasim / Anadolu Agency / AFP
A múlt héten ütöttek rajta az amerikai különleges erők az Iszlám Állam második „kalifáján”. A támadásban a terrorvezér meghalt, a szervezet pedig egyelőre hallgat az utódról, ám a történtek valószínűleg nem változtatnak érdemben a megtépázott erejű csoport jövőbeli aktivitásán.

Abu Ibrahim al-Hásemi al-Kurejsi az elmúlt hónapokban a szíriai Idlib tartomány egyik falujában rejtőzködött a családjával mély inkognitóban. Sajtóhírek szerint a földszinten lakó szomszédok sem tudták, kivel laknak együtt, és tény, hogy a térség ideális búvóhelyet kínált az elmúlt húsz évet harcokkal és bujkálással töltő terrorista számára. Idlib tartomány Szíriában az utolsó olyan terület, ahol sem az szíriai államnak, sem Törökországnak, sem az Egyesült Államok által támogatott szíriai kurdoknak nincs érdemi befolyása. A szíriai polgárháború elmúlt egy évtizedében a térség fokozatosan vált egy hatalmas „menekülttáborrá”, ahol a helyi lakosság mellett az ország különböző területeiről ide menekült vagy telepített – az Aszad-rezsimet elfogadni nem akaró – civilek milliói élnek menekülttáborokban vagy a környező településeken.

Kapcsolódó
Amerikai csapatok megölték az Iszlám Állam vezetőjét
A művelet során négy gyerek és három nő is meghalt.

Bár elsőnek furcsának tűnhet, hogy a terrorvezért a környezetében élők nem ismerték fel, de éppen ez a belső káosz és a kevert lakosság tette lehetővé, hogy al-Kurejsi és más ISIS-vezetők is itt rejtőzzenek el. Az újságok azt is megírták, hogy az Iszlám Állam vezetőjének lakhelye alig két kilométerre volt attól a településtől, ahol 2019-ben Abu Bakr al-Bagdadi lakóházát rohanták le egy hasonló rajtaütésben az amerikai különleges erők. A terrorszervezet első kalifáját ugyanez a logika vitte Idlib tartományba, valamint az a kényszer, hogy az országot nem tudta elhagyni, viszont a török, a kurd vagy a szíriai kézen levő területeken még hamarabb megtalálták volna őt.

Persze Idlibnek is megvan a maga irányító csoportja, ez pedig az al-Káida helyi szervezete a Hajat Tahrir al-Sám (Szíria Felszabadításának Szervezete, HTS), amely az elmúlt években próbálta megteremteni az egyeduralmát a különböző, szintén ide zsuppolt szíriai és külföldi dzsihadista szervezetek között. Az al-Káida-utód és az Iszlám Állam 2013-ban „szakítottak”, azóta nem tűrik egymást, sőt a Hajat Tahrir al-Sám a korábbi években évi több tucat felszámolást, rajtaütést hajtott végre Idlibben is az ISIS sejtjein, csoportjain vagy vezetőin.

Vezérek nélkül is támadnak

A nagy kérdés persze, hogy mi lesz Al-Kurejsi után. Változtat ez majd valamit a terrorszervezet aktivitásán vagy hozzájárul a kimúláshoz? Az elmúlt hónapok eseményei azt mutatták Szíriában és Irakban, hogy a dzsihadisták vezetőjük szoros felügyelete és irányítása nélkül is sikeresen tudnak működni. Az amerikai leszámolás előtt egy héttel került sor talán az elmúlt időszak legvakmerőbb akciójára az Iszlám Állam részéről, amikor a szíriai kurdok kezén lévő, de főként arabok lakta városban, Haszakéban kíséreltek meg egy klasszikus börtönszabadítási akciót.

AFP A Szíriai Demokratikus Erők katonái járőröznek Haszakéban 2022. január 25-én, a börtönt ért támadás után.

Ez a művelet azért volt figyelemre méltó, mert a terrorszervezet 2017-es felszámolása óta az ISIS leginkább csak klasszikus gerillaakciókra volt képes:

  • rajtaütésekre,
  • robbantásokra
  • vagy emberrablásokra.

Ezekben az akciókban ritkán vett részt egy-két tucat fegyveresnél több, a beérkező katonai erősítések láttán inkább visszavonultak, kerülték a nyílt harcot. Január végén azonban a szíriai városban jelentős erőket és fegyverarzenált vonultattak fel. Bár a börtönszabadítás végül kudarccal zárult, a harcok a városban így is majd egy hétig tartottak, ennyi idő alatt sikerült kifüstölni az utolsó megbúvó terroristákat is. A szíriai kurd erők adatai szerint mintegy félszáz dzsihadista halt meg, de valószínűleg ez nem a támadók összlétszámát jelenti, hanem a terroristákét és a kiszabadított (de a harcokban meghalt) szélsőségesekét is. Talán árulkodóbb, ha a kurdok áldozataiból indulunk ki, ők mintegy száz harcost vesztettek. Ebből következtetve a rajtaütést kivitelező dzsihadisták száma hasonló vagy valamivel alacsonyabb lehetett, ami még így is hatalmas szám.

De hogyan tudtak ilyen erőt összpontosítani a támadáshoz? Az elmúlt két évben Szíria déli, sivatagos, csak a beduinok lakta területeire húzódott vissza az Iszlám Állam. Ez a térség részben a szíriai-orosz-iráni, részben a kurd-amerikai koalíció ellenőrzése alatt áll. A képzeletbeli határt az Eufrátesz folyó jelenti, amelytől délre szíriai, északra kurd ellenőrzés van.

A terroristák erről a sivatagi területről kimozdulva hajtanak végre támadásokat a legközelebbi települések, ellenőrzőpontok vagy a közúti főútvonalak ellen.

Bár ritkán lépi át a nyugati sajtó ingerküszöbét, ilyen akciókban kisebb szíriai egységeket vagy buszkonvojakat semmisítettek meg korábban, előfordult, hogy az orosz légierőnek kellett helikopterekkel kísérnie a járműveket, hogy elriasszák a támadókat. A szíriai-orosz-iráni koalíció általában csak akkor hajt végre nagyobb tisztogató műveleteket, ha súlyos támadás éri őket, mint amikor egy orosz tábornokot veszítettek, és 20-40 szíriai katona halt meg egyszerre.

Kapcsolódó
Keveset hallunk róla, de az Iszlám Állam ma is igen aktív
Az amerikai védelmi minisztérium nem szolgál biztató hírekkel az ISIS tevékenységéről, ugyanakkor a friss jelentéséből kiderül, hogy Donald Trump látványos kivonulási erőfeszítései ellenére az amerikai erők továbbra is jelen vannak Irakban és Szíriában.

A szomszédos Irakban egy fokkal rosszabb helyzetben van az Iszlám Állam.

  • Egyfelől az iraki állam valamivel hatékonyabban működik, beleértve a kurdokat is.
  • Másfelől a nyugati – különösen az amerikai – felderítési-hírszerzési támogatás jobban hasznosul.
  • Harmadrészt a politikai környezet is egy fokkal kedvezőbb a kvázi demokratikus politikai berendezkedés miatt.

A terrorizmus megjelenésének mindenhol politikai-társadalmi gyökerei vannak. Bár elsősorban rendvédelmi-katonai eszközökkel folyik a harc ellene, eközben a kiváltó okokat a politikának kell(ene) felszámolnia. Szíriában a probléma forrása az Aszad-rezsim diktatórikus jellege, amely ellen az elégedetlenek egy része a dzsihadizmust választotta. Irakban ezzel szemben egy ideig a szunnita kisebbség elnyomása, kiszorítása biztosította a táptalajt a népszerűséghez, amelyet a rendszer kisebb-nagyobb hatékonysággal, igyekszik kezelni, vagy legalábbis „dolgozik rajta”.

Részben ennek eredményeként – bár az Iszlám Állam tagsága továbbra is elsősorban az iraki szunniták közül kerül ki – a terrorszervezet támadásai sem komplexitásukban, sem létszámukban nem érik el a szíriai példákat. A dzsihadisták aktivitása jól behatárolható Irak két-három tartományára, és ott is elsősorban kis járőrbázisok megtámadásában és a falusi vezetők megfélemlítésében merül ki.

Egy éve ki sem lépett a házból

Abu Ibrahim al-Hásemi al-Kurejsi befolyása saját terrorszervezetének működésére már a megválasztását követően is szerénynek volt mondható. Sosem mutatkozott a nyilvánosság előtt, valódi nevét is csak találgatták a nyugati és az iraki kutatók. Arról ellentétes források vannak, hogy mennyire tudott szabadon mozogni. Az amerikai kormányzat a rajtaütés kapcsán kijelentette, az elmúlt egy évben ki sem tette a lábát a házból, míg korábbi ENSZ-jelentések – amelyek az érdekelt országok hírszerzési forrásain szoktak alapulni – azt tartalmazták, hogy szabadon tudta változtatni a helyzetét Irakban és Szíriában. Az valószínűnek tűnik, hogy a világ olyan távoli részeivel, mint azt afganisztáni vagy a szub-szaharai, nem tartott kapcsolatot.

A szíriai és iraki területeken működő terroristái sem lehettek napi kapcsolatban a főnökükkel, a legtöbb támadás olyan volt, ahol az esély kínálta műveletet hajtották végre kézenfekvő és gyengébb célpontok ellen. Al-Bagdadi 2019-es kiiktatása sem volt semmilyen hatással a terrorszervezet aktivitására, mindezek alapján valószínűsíthetjük, hogy most sem lesz másképp.

Egy fontos kérdés azért még akad, mégpedig az utódlás. Az első kalifa halála után volt némi vita a dzsihadista közösségen belül al-Kurejsi „megválasztásával” kapcsolatban, kisebb csoportok nem voltak hajlandók esküt fogadni az új vezérnek, mondván: a megválasztása körülményei, valamint állítólagos nem arab származása miatt jogtalanul bitorolja a kalifa címet. Ugyanakkor a választás gyors lezárása miatt volt egy olyan feltételezés, miszerint al-Kurejsit talán még al-Bagdadi választotta ki utódjául, ami jelentős legitimációs erővel bírt. Kérdés, hogy most miként történt, és ki lesz az új utód, az Iszlám Állam „harmadik kalifája”.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik