Vlagyimir Putyin orosz elnök ritkán mozdult ki külföldre az elmúlt hónapokban, kihagyta a G20-ak találkozóját, a klímavédelmi COP26 csúcstalálkozót is, csak Joe Biden amerikai elnökkel találkozott Genfben, mielőtt december 6-án Újdelhibe érkezett volna. A találkozó fontosságát már ez a tény is hangsúlyozta némileg, de valójában ennél lényegesebb, hogy a két ország kapcsolatait miképp tudják a vezetők revitalizálni a jövőben.
Bár az orosz–indiai kapcsolatok már a szovjet időszaktól fogva hagyományosan barátiak, az elmúlt évtized geopolitikai átrendeződése új kihívásokat jelentett mindkét félnek. A 2010-es évekre India hagyományos külpolitikai „mumusa”, Kína, soha nem látott emelkedésbe kezdett, és ma már az Egyesült Államok első számú gazdasági és politikai kihívója. Moszkva ugyanezen időszak alatt – a romló orosz–amerikai kapcsolatokra is válaszul – egyre szorosabbra fűzte viszonyát Pekinggel, amivel kivívta India rosszallását. Persze Újdelhi sem nézte tétlenül a változásokat, és a 2010-es években az Egyesült Államokkal épített ki egyre szorosabb katonai és gazdasági együttműködést, sőt csatlakozott a Washington által szervezett Quadhoz, amelynek Japán és Ausztrália is a tagja. Bár hivatalosan e szerveződésnek nincs megnevezett ellenségképe, mindenki számára nagyjából egyértelmű, hogy Kína csendes-óceáni terjeszkedésének feltartóztatásért fogja össze az érdekelt feleket.
Újdelhi és Washington közeledése nem nélkülözte a látványos pillanatokat. 2020-ban Donald Trump baráti öleléssel fogadta Narendra Modi indiai miniszterelnököt, ami – ismerve az előző elnök habitusát – némileg annak is szólhatott, hogy India jelentősen növelte fegyverimportját az Egyesült Államokból.
A stockholmi békekutató intézet, a SIPRI adatai szerint India a világ második legnagyobb fegyverimportőre, a legfőbb beszerzési forrása pedig hagyományosan Oroszország volt. Ám ez a trend a megelőző évtizedben megváltozott, az orosz fegyverexport aránya 70 százalékról 49-re esett vissza. A SIPRI kimutatása szerint 2011 és 2015 között az USA adta el a második legtöbb fegyvert Újdelhinek, ám 2016 és 2021 között a negyedik helyre esett vissza Franciaország és Izrael mögött. De még így is India számos amerikai csúcstechnológiát jelentő fegyverrendszert vásárolhatott meg, többek között az AH-64 Apache harcihelikoptert, a CH-47 Chinook nehéz szállítóhelikoptert vagy a C-17 stratégiai katonai teherszállító repülőgépet. Hasonló teljesítményű eszközöket az orosz hadiipar is képes gyártani, ám minden bizonnyal a képességbeli különbségek miatt döntött Újdelhi az amerikai eszközök mellett.
India hosszútávú céljai: a fegyverimport fokozatos csökkentése és a saját kutatás-fejlesztés, valamint gyártás növelése. Ennek már megvannak az első eredményei, de az ország továbbra is leginkább az orosz fegyverekre támaszkodik. A világ második legnagyobb haderejével rendelkező India számára
- az orosz T-90-es és T-72-es harckocsik jelentik a páncélos fegyvernem gerincét,
- a haditengerészet egyetlen repülőgép-hordozója,
- valamint a nukleáris tengeralattjárói is orosz eredetűek,
- de a légierő is lassan 60 éve elsősorban szovjet/orosz eszközökre támaszkodik.
Az orosz vezető látogatása alkalmával számos megállapodást írtak alá a felek, amelyeket a hadiipari szerződések domináltak. India 600 ezer Kalasnyikov AK-203-as gépkarabélyt fog gyártani, de további ötven SzU-30MKI vadászbombázó helyi gyártásáról is folytatódtak a tárgyalások. Megállapodtak egy tízéves, haditechnikai kutatás-fejlesztési együttműködésről is. A legnagyobb hírértéke annak a két beszerzéseknek volt, amely területen az orosz hadiipar hagyományosan világszínvonalú. Az indiai haditengerészet egy Akula osztályú, nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjárót lízingel mintegy három milliárddollár értékben. Ennél is nagyobb üzlet az Sz-400 Triumf légvédelmi rakétarendszer megvásárlása mintegy 5,4 milliárd dollárért.
Ez utóbbi megállapodás azért két szempontból is további hullámokat verhet. Egyfelől az indiai beszerzések célja az ország védelmének növelése Pakisztánnal és Kínával szemben, miközben Moszkva legfontosabb partnere (és egyszer majd talán katonai szövetségese) éppen Peking. Oroszország a Kaukázusban már került hasonlóan kényes szituációba, amikor üzleti alapon adta el a fegyvereit Azerbajdzsánnak, amely aztán ezekkel az orosz szövetséges Örményországot támadta meg (igaz, azt a Hegyi-Karabahot, amely formálisan nem tartozott az országhoz).
A másik bizonytalansági tényező, hogy miként reagál a Biden-adminisztráció, ugyanis 2017 óta érvényben van a CAATSA-törvény, és e szerint – a többi között – szankciókkal kell büntetni azokat az országokat, amelyek orosz haditechnikát vásárolnak. Amíg Washingtonnak egyfelől érdeke lehet az orosz hadiipari export és így a befolyásszerzés, -megtartás korlátozása, addig másfelől egy ilyen lépés Indiával szemben tönkretenné a további hadiipari együttműködést, egyúttal ellehetetlenítené Újdelhi részvételét bárminemű, amerikai vezetésű regionális együttműködésben az indo-csendes-óceáni térségben.
Hogyan lehet ezt feloldani? Az amerikai elnöknek lehetősége van felmentést adni a CAATSA alkalmazása alól egyedi esetekben. Márpedig az amerikai érdekek azt követelik, hogy a gazdasági megfontolások és a közös ellenfél (Kína) miatt a Fehér Ház alkalmazza is majd ezt a opciót. Washingtonnak még így is marad bőven mozgástere arra, hogyha problémája akad Indiával vagy a Modi-kormányzattal, azt kifejezésre juttassa.
A haditechnikai üzletek mellett érdekes volt látni Indiai érdeklődését az orosz Távol-Kelet iránt. A Modi-kormány egymilliárd dolláros hitelkeretet biztosít indiai cégeknek, hogy Oroszország kelet-szibériai területein hajtsanak végre beruházásokat. Ez a hír önmagában talán egy szemöldökráncolást sem érne itthon, ha nem bukkannának fel évek óta hírek a növekvő erőteljes kínai jelenétről ebben a térségben.
Összességében az orosz elnök látogatása egy jól időzített találkozó volt, amely fontos pillanatban erősítette meg a kétoldalú kapcsolatokat. Mivel a világ éppen egy hatalmi átrendeződésen megy keresztül, mindkét államnak – de különösen Indiának – pragmatikusnak kell lennie a kétoldalú kapcsolatrendszerének alakításában. Az indiai-orosz kapcsolatban látványosan jelentkezik ez, hiszen bár a két ország között mély, baráti viszony van, mégis egymás ellenfeleivel kénytelenek egyre szorosabbra fűzni a kapcsolataikat a geopolitikai átrendeződés miatt.
