Mivel a jogállamisággal rendszerszintű problémák vannak Magyarországon, ezért az Európai Bizottság nem fogja jóváhagyni a magyar helyreállítási tervet (magyarán egy jókora uniós támogatási pakkot), amíg az Orbán-kormány nem hajt végre igazságügyi reformot és ad megfelelő garanciákat arra, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által feltárt korrupciós ügyeket megfelelően ki is vizsgálják. Mindezt Didier Reynders jogérvényesülésért felelős uniós biztos mondta el a Hvg.hu-ra publikáló Eurologusnak (és két másik sajtóterméknek).
A kedden nyilvánosságra hozott jogállamisági jelentés több mindent vizsgált, így az igazságszolgáltatás függetlenségét, a korrupció elleni fellépést, a sajtó sokszínűségét, a fékek és ellensúlyok rendszerét, valamint azt, hogy a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos intézkedések demokratikussága mennyire állta meg a helyét.
Magyarországgal kapcsolatban nem túl fényesek a megállapítások. Az ügyészség felépítése miatt benne van a pakliban a politikai befolyásolás. Kevésbé védi a rendszer a bírói függetlenséget, pl. a Kúria új elnökének kinevezése is visszás volt. A kormányzati szervek az Alkotmánybíróságnál fellebbezhetnek a számukra kedvezőtlen ítéletek ellen. A törvények gyakori módosítása aláássa a jogszabályi környezet kiszámíthatóságát, bizonyos törvényeket még a megszokottnál is gyorsabb tempóban fogadtak el.
Zavarja a jelentés íróit, hogy a politikusok és állami alkalmazottak vagyonnyilatkozatainak nincs következménye, nem ellenőrzik a hitelességüket. Nagyon kevés korrupciógyanús ügyben indul eljárás, bár pár azért akadt tavaly óta. Eleve csak a közszférára korlátozódik a kormányzati korrupcióellenes program. A Médiatanács függ a politikától, de a Klubrádió beszántása és a kormányzati befolyás a médiára is aggályos. Ha már média, az újságírók közadatokhoz való hozzáférését tovább korlátozták járvány miatt. Kiemelt jogokat kapott a kormány a járvány miatt, amik addig lesznek érvényben, amíg a kormány máshogy nem dönt. Reynders általánosságban így fogalmazott:
A jelentés célja, hogy párbeszédet folytassunk jogállamiságról a tagállamokkal. Ha ez létrejön, és látjuk, hogy a tagállamok javaslatokat tesznek, és megvalósítják a reformokat, az jó. De ha ez nincs meg, akkor minden más eszközt be fogunk vetni.
Szerinte a jelentés nem old meg semmit, csak ha egyes nehéz ügyekkel bíróságra mennek, mint a homofób pedofiltörvény esetében. Hozzátette, Magyar- és Lengyelországban rendszerszintű problémák vannak a jogállamisággal. A Bizottság észrevételeit egyik ország sem fogadja meg, de Varga Judit igazságügyi miniszter legalább elmegy az uniós megbeszélésekre, nem úgy, mint lengyel kollégája.
Reynders szerint nem véletlen, hogy csak a fenti két ország kritizálta az Európai Bizottság hozzáértését és kompetenciáját az ügyben, valamint az Európai Ügyészséghez sem csatlakoztak. Ez utóbbira Reynders ismét meg akarja kérni a két államot. Szerinte azonban a párbeszéd kereteit kimerítették, a Bizottság tovább akar lépni:
Be kell vetnünk az összes eszközt: hetes cikk szerinti eljárás, kötelezettségszegési eljárás, és legújabb fejleményként az uniós támogatásoknak feltételt támasztó jogállamisági mechanizmus, és a tárgyalások a helyreállítási alapról. Ez már nem a megelőzésről szól, hanem a szankciókról.
Mindenesetre, amíg nem lesz igazságügyi reform és az OLAF ügyeit sem vizsgálják ki, Reynders szerint nem igazán számíthat Magyarország sok uniós támogatásra. Végül pár szót ejtett a lehallgatási botrányról is, mondván, indokolt lehet bizonyos esetekben a modern technológia használata. Hozzátette:
A gond az, mikor minden másra használják: arra, hogy civil szervezeteket, politikusokat vagy újságírókat ellenőrizzenek – ez a jogállamiság nyílt megsértése.
