Baka Béla a tenger szerelmese, egészen pontosan a horvát tengerparté. Magyarországon nincs tenger, illetve a magyar tenger túl kicsi – indokolja meg, miért Horvátországot választotta hajózási vállalkozása elindításának helyszínéül. A másik családi ok volt: „Édesapám által szerettem bele Horvátországba és a tengerbe, aki szintén itt dolgozott, gyerekkorunk óta a dalmát tengerpartra jártunk” – mondta a 43 éves vállalkozó, aki szabadidejében is a tenger közelségét használja ki: hajózni és horgászni szeret.
2016-ban indította a saját vállalkozását, amely akkor vitorlás hajók chartereztetését jelentette. Mára húsz hajóval, köztük több motoros és katamaránnal, és tíz alkalmazottal dolgozik Primostenben, a testvéreivel együtt, akik szintén Horvátországba költöztek.
Meglepően jónak jellemzi a horvátokkal való munkát, annak ellenére, hogy nem ezt hallotta korábban.
A mi kollégáink lojálisak, terhelhetőek, elhivatottak. Jó csapat lettünk.
– mondja öt év sikeres vállalkozás után.
Heinbach Dárius éppen a horvát emberek miatt is véli úgy, hogy kiváló döntés volt nemcsak Magyarországon, hanem Horvátországban is vállalkoznia. „Különösen a Horvátországban megismert emberek és társadalom miatt, ami meglepő hatással volt a világképemre és életfelfogásomra is” – vallotta be a 40 éves vállalkozó, aki kétlaki életet él: Fóton, illetve ideje másik felében a horvátországi Batinán vagy Eszéken tartózkodik. 2014 áprilisa óta építi családjával magyarországi cégei mellett a horvát vállalkozásait. Két területtel foglalkozik Horvátországban: pályázatírás és -menedzsment, valamint felnőttképzés (tréningek, oktatások kivitelezése), a cégnek ő az ügyvezetője.
A legfontosabb hozadéka a külpiacra lépésnek a személyes fejlődés, amit vállalkozóként éltem meg kimozdulva a megszokott vállalkozási kultúrából
– emeli ki Dárius, akinek meglepő tapasztalatokat hozott, hogy lehet üzletet kötni kávézóban, kézbecsapással úgy, hogy biztos lehet annak megvalósulásában, „hiszen csak a kölcsönös személyes kapcsolat és bizalom kialakulását követően lehet eljutni partnerségig, anélkül megrendelést sem igazán lehet generálni.”
Dárius szerint a horvát bürokrácia egészen más, mint a Magyarországon megismert. Az első cége alapítása 6 hónapig tartott.
Ismerni kell a törvényeket, de még inkább a szokásjogot. Az emberi kapcsolatoknak felbecsülhetetlen értéke van, sokkal nagyobb a szerepe a személyes ügyintézésnek a közigazgatásban is.
– teszi hozzá. Nehézség, hogy a horvát cégek horvát cégeket preferálnak megbízások kötésekor, még akkor is, ha egy külföldi cég vagy vállalkozó jobb feltételeket kínál. Jellemzően horvátországi referenciát kérnek ahhoz, hogy elinduljon a megrendelés, ami nagyjából olyan dilemmát eredményez, mint a pályakezdő, akitől mindenhol munkatapasztalatot kérnek a felvételhez – fogalmaz a vállalkozó, aki éppen ezért azt tanácsolja a horvátországi vállalkozás elindításában gondolkodóknak, hogy kétszer gondolják át, mielőtt belevágnak, mert nem lesz könnyű az indulás.
A horvát emberektől rengeteget lehet tanulni arról, hogyan lehet egészségesebben élni, harmóniában. A munka-magánélet egyensúlya általában jobban működik kint, mint Magyarországon. Ez munkaadói oldalról igényel „némi” rugalmasságot – vázolja a horvát munkamorált Dárius, aki ezen felbuzdulva kisfia megszületése óta tudatosan átalakította a munka ütemezését.
Vállalkozóként nem az a feladatom, hogy heti 40 órát dolgozzak, hanem az, hogy jól szervezett folyamatokkal működő cégeim, felelős és megbízható csapatait segítsem jól működni.
– vallja Dárius, aki azonban elismeri: ezt évtizedek óta tudja, de sokáig tartott a valóságban is kivitelezni, hiszen nem elég kialakítani a rendszert, az operatív működést elengedni és valódi tulajdonosi pozícióba lépni nem könnyű.
Leszámítva 7 év magyarországi tartózkodást, mindig is Horvátországban dolgozott Pinkert Zoltán, aki Csúzán üzelemeltet borászatot. Az akkor még Jugoszláviához tartozó Horvátországban született a most 61 éves tulajdonos, aki hat embert foglalkoztat, szüretkor akár naponta 25-30-at is.
Magyarországon soha nem terveztem vállalkozni – mondja Zoltán, aki reggel 7-kor kel, este 11-kor fekszik. „Szeretem a vendégeket magas szinten kiszolgálni, örök életemben fejlesztettem, és olyat csináltam amit szerettem” – indokolta meg Zoltán, miért éri meg 14 órát dolgozni naponta. Amikor belevágott a vállalkozásba, még könnyen ment, ma már más a helyzet – mondja Zoltán, aki Heinbach Dáriusszal ellentétben nincs megelégedve a horvát munkamorállal, és annak, aki ottani vállalkozást tervez, inkább nem munkát, hanem nyaralást javasol.
Kis cégből egy jó hírű, szakmailag elismert, a térség egyik meghatározó vállalkozásává fejlődött Borbás Attila 1997-ben az Eszék-Baranya megyében található Hercegszőlősön indult cége. A jelenleg 48 embert foglalkoztató Bor-plastika termoplasztikus termékek széles skáláját kínálja, elsősorban olyan szennyvíztisztító rendszerek gyártásával, amelyek megfelelnek az európai szabványoknak és a környezet védelemét szolgálják. Borbás Attila környezetvédelmi és üzleti szempontból is már számos szakmailag rangos díjat vehetett át. Többek között 2009-ben üzleti kategóriában az „Arany Kuna”-t, 2013-ban pedig a GREENOVATIONT, amely az első horvát kitüntetésnek minősül a zöld gazdaság fejlesztéséért Horvátországban.
Egy átlagos munkanap nagyjából 5:30 kor kezdődik, 10-12 óra munkából áll, amennyiben üzlet úton vagyok, úgy természetesen éjszakába nyúlóan is eltarthat – részletezi a vállalkozó a munkanapját, aki szereti a kihívásokat, a versenyt, az újításokat a vevő elégedettsége pedig prioritás. Amit nem szeret munkájában, az a túlzott adminisztráció és bürokrácia. Szabadidejében horgászik, kerékpározik, csónakázik, edz, valamint motorozásban találja nyugalmát.
Szponzorált tartalom
Még több információ szállásokról, árakról, látnivalókról és a folyamatosan frissülő utazási információkról a Horvátország – Tele élettel honlapon.
A cikk a Horvát Turisztikai Hivatal támogatásával készült.
