Erkölcsi katasztrófa felé robog a világ, aminek az ára rengeteg élet és a megélhetés lesz a legszegényebb országokban.
Sötét képet festett a közeljövőről Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója, amikor arról beszélt, hogy bár a kezdetektől fogva sürgették a koronavírus elleni vakcinák igazságos szétosztását a világban, a tendencia nem ez.
Miközben az Egyesült Államokban, Európában és a fejlett ázsiai országokban megkezdődtek a tömeges oltások, az afrikai államoknak még heteket, ha nem hónapokat kell várniuk arra, hogy nagy tételben hozzájussanak a WHO által jóváhagyott oltóanyagokhoz. Ennek oka pedig elsősorban az, hogy a gazdagabb államok és a nagyvállalatok (amelyek az államokhoz hasonlóan járnak el, hogy a kötelékükbe tartozókat oltáshoz juttassák) felverik a vakcinák árát, és túllicitálják az afrikai országokat, amelyek közül eddig egyedül az alig 100 ezres népességű, és a turizmusnak köszönhetően jobb anyagi kondíciójú Seychelle-szigeteken kezdődött meg az országos oltási kampány.
40 millió itt, 25 ott
Gebrejeszusz aggodalmát a The People’s Vaccine Allience nevű szervezet is alátámasztja. Számításuk szerint a fejlett országok az összes fellelhető és már beütemezett vakcinamennyiség 53 százalékára csaptak le eddig, miközben a népességük mindössze a 14 százalékát teszi ki a teljes populációnak. Ráadásul főként azokat a vakcinákat foglalták le, amelyek iránt a legnagyobb a közbizalom, így
A WHO legalább 49 olyan országról tud, ahol már több mint 40 millió adag oltóanyagot regisztráltak, miközben a világ egyik legszegényebb országában mindössze huszonöt darabot.
Hogy melyik ez az ország, a főigazgató nem nevezte meg, de jó eséllyel a 12 millió lakosú Guineára gondolt, ami még így is kivételezett helynek számít, mivel a világ 29 legszegényebb állama közül csak ott kezdődött meg az oltás. Erről a Washington Post írt, amely egyébként már 55 beoltottról tud a nyugat-afrikai államban, de a riport szerint ez sem a szerencsének vagy az önzetlen segítségnyújtásnak köszönhető, inkább az orosz érdekeknek. A lap szerint az ország elnöke, Alpha Condé és Vlagyimir Putyin orosz államfő jó kapcsolatot ápol, és miután az oroszok hosszú ideje rajta tartják a szemüket a guineai bauxitbányákon, cserébe küldtek egy kisebb adat Szputnyik V-t, ami a jelek szerint elég volt pár tucat ember, köztük a 82 éves elnök beoltására.
Az oltás még odébb van
Azok az országok viszont, amelyek nem rendelkeznek bauxitbányákkal és hasonló kapcsolatrendszerrel, kénytelenek a WHO-ra és a jótékonysági szervezetekre bízni magukat. E célból hozta létre az Egészségügyi Világszervezet és a The People’s Vaccine Allience a Covax nevű csoportot, amelynek feladata, hogy felügyelje és segítse az oltóanyagok igazságos elosztását. Annak ellenére, hogy a csoport piaci pozíciója semmivel sem erősebb pusztán azért, mert a WHO égisze alatt jött létre, adódik a kérdés, hogy a Covax miért nem próbált a nyugati államokhoz hasonlóan nagy tételben vakcinákat lefoglalni. Erre Thabani Maphosa, a Vaccine Allience egyik irányítója adott egyszerű választ: nincs rá pénzük, jelenleg abban a szakaszban tart a projekt, hogy összehozzák azt az anyagi forrást, amiből majd vakcinát vásárolhatnak. Az ugyanis elképzelhetetlen, hogy az afrikai államok önerőből szerezzék be a megfelelő mennyiségű oltóanyagot.
A Covaxnak eddig hatmilliárd dollárt sikerült összegyűjtenie a tervezett nyolcmilliárdból, miközben az Afrikai Unió is aktivizálta magát: a tagországok európai mintára közösen vesznek fel hétmilliárd dollárnyi hitelt, amiből a tervek szerint 270 millió adag oltóanyagot vásárolnak. A vakcinák megszerzése azonban még nem jelenti azt, hogy Afrika legyőzheti a járványt, mert azokat el is kell juttatni az emberekhez, ami talán a beszerzésnél is bonyolultabb feladat.
Az oltások beadásához szükséges infrastruktúra nagyon kevés helyen áll rendelkezésre, és a logisztikát az éghajlati viszonyok sem könnyítik meg. A legtöbb vakcina biztonságos tárolásához ugyanis komoly hűtőteljesítmény kell. A szállításhoz szükséges úgynevezett hideg láncokból keveset találni Afrikában, kiépítésük pedig dollármilliókba kerül.
Aggódom. Már a tehetősebb országoknál is azt láttuk, hogy ez egy rendkívül bonyolult folyamat, amit nagyon aprólékosan meg kell tervezni. Közben pedig ezek a régiók alig kapnak segítséget a fejlett világtól
– nyilatkozta az Uniceftől Robert Schneider, a logisztika megszervezésének egyik felelőse.
Mivel a világ szerencsésebb felén sem megoldott a teljes lakosság beoltása, nem valószínű, hogy a következő hónapokban komoly segítség érkezik Afrikába. Vannak azonban, akik optimistán tekintenek a jövőbe. Egyikük John Nkengasong, az afrikai betegségmegelőzési központ vezető virológusa, egyben igazgatója. Ő is úgy számol, hogy a beszerzés és az infrastruktúra kiépítése hatalmas próbatétel lesz a kontinensnek, ám utána már könnyebb dolguk lesz.
Az oltás tekintetében Afrikának sokkal nagyobb tapasztalata van, mint a legtöbb országnak, az elmúlt tíz évben nagyon sok különböző vakcinát kellett bevezetnünk, ennek köszönhetően mostanra nagy rutinunk van abban, hogy eredményes oltási kampányokat szervezzünk meg.
Nkenhasong arra is kitért, hogy a 2013 és 2016 között dúló ebolajárvány miatt több országnak van tapasztalata a hideg ellátási láncok infrastruktúrájának kiépítésében, így nem a nulláról kell megkezdeni a fejlesztéseket.
Számos országban vannak azonban további nehézségek, elég arra gondolni, hogy ha nagy tételben érkeznek vakcinák, miként tudják azokat megvédeni a különböző fegyveres csoportoktól.
