Az elmúlt néhány nap az amerikai választási rendszer talán legrosszabb oldalát mutatta be. Sokan vicceltek azzal, hogy ha ilyen minőségben rendeznének választásokat valamelyik latin-amerikai országban, akkor az Egyesült Államok már rég megfigyelőket küldött volna a térségbe, és közleményekben aggódott volna a demokrácia állapotáért.
Az a helyzet, hogy a november harmadikai elnökválasztás végül november hetedikén szombaton ért véget. Mivel az Egyesült Államok elnökválasztása messze nem csak az Egyesült Államok állampolgárait érinti, ezért durván hétmilliárd ember napokon keresztül azt várta, hogy négy-öt amerikai államban végre összeszámolják a levélszavazatokat.
Sokan, ideértve Donald Trumpot és Orbán Viktor propaganda-szekcióját is, csalást sejtenek a mostani események mögött. Sokan mások pedig egyszerűen nem értik, hogy mi az Isten történt Amerikában, miért tartott ennyi ideig a számolgatás, és miért vezetett először Donald Trump, hogy aztán beelőzze Joe Biden, aki immár hivatalosan is az Egyesült Államok 46. megválasztott elnöke lett.
Néhány hónappal ezelőtt, mielőtt kicsit mindenkit megszédítettek volna a Biden elsöprő győzelmét mutató felmérések, a legtöbb elemző azt szűrte le, hogy Donald Trump arra készül, hogy ellehetetlenítse a levélszavazatokat, amelyeket leginkább Bidenre adnak le. Ennek az lett volna az értelme, hogy az előbb megszámolt személyes szavazatokkal úgy tűnik majd, mintha Trump vezetne, aki ekkor győzelmet tud hirdetni, majd azt mondhatja, hogy a levélben leadott és később megszámolt szavazatok nem törvényesek. Bár ez sem túl jó stratégia, mert attól, hogy Trump szerint törvénytelen egy szavazat, még nem lesz valójában is az, ezért az elnökválasztás eredményét ez nem fogja érinteni. Trump hiúságát és a legelkötelezettebb bázisát viszont igen: ők el fogják hinni, hogy a demokraták elrabolták az elnöktől a jogos győzelmét.
Érdemes a közvélemény-kutatásokról is beszélni. A mostani választás legnagyobb vesztese a közvélemény-kutatás iparága. Rengeteg olyan cikk született, amelyből kiderül, hogy a felmérések nem csak kifelé tévedtek óriásit, hanem a pártok felé is.
Az utóbbi pár hónapban a felmérések nagy része akkora Biden-győzelmet jósolt, hogy a szoros verseny meglepte mindkét oldalt. Wisconsinban például volt olyan kutatás, amely Biden 17 százalékpontos győzelmét jósolta, miközben végül alig húzta be az új elnök az államot. A legtöbb helyen ugyanez történt. Mondhatnánk erre, hogy hibahatáron belül voltak, de egyrészt ez sem lenne igaz, másrészt a hibahatár nem azt jelenti, hogy a felmérések folyamatosan és konzekvensen az egyik oldal fele tévednek. Márpedig 2016 óta ez történik.
Nem volt ez annyira szoros
Az, hogy az elmúlt hónapokban a felmérések elhitették az emberekkel, hogy Biden elsöprő győzelmet arathat Trump felett, a legtöbbekkel elhitette azt is, hogy nem kell felkészülni a legrosszabbra: egy vitatott választásra. A republikánusok viszont nem felejtették ezt el. Mielőtt belemegyünk abba, hogyan készültek fel a helyi republikánusok a választásra, érdemes azért megjegyezni azt is, hogy Joe Biden nem kicsit nyerte meg ezt a választást. Hanem nagyon.
Soha korábban elnökjelölt nem kapott ennyi szavazatot, mint Biden most. Ha a többségi szavazatot nézzük, akkor milliókkal nyert Donald Trump előtt, még úgy is, hogy Trump nem csak a saját 2016-os eredményén tudott javítani, de Barack Obama 2008-as, eddig rekordnak számító eredményét is behozta. Ez óriási eredmény, ahogy az is, hogy Biden egy újrainduló elnököt tudott leváltani, hiszen az elnöki poszt olyan előnyöket ad bármilyen jelöltnek, amelyeket nagyon nehéz ledolgozni.
Az első dolog, amit fontos megérteni, hogy miért volt a levélszavazatok nagy része Bidenre adott szavazat. Ezt elég egyszerű elmagyarázni: azért, mert globális pandémia van, amerikaiak ezrei halnak meg minden nap, és a Demokrata Párt egy fokkal felelősségteljesebb viselkedést mutatott a kampány során, amikor arra kértek mindenkit, hogy a személyes megjelenés helyett szavazzon levélben.
Donald Trump viszont végig arról beszélt, hogy a levélszavazatoknál sok a csalás, személyesen érdemes szavazni. Annak ellenére mondta ezt, hogy egyrészt nincs sok választási csalás a levélszavazatoknál, másrészt ő maga is levélben szokott szavazni, az egész családjával együtt. Szimpla politikai játék volt ez, amelyben Trump megpróbálta elmismásolni a demokrata szavazók voksait, amiben segített neki, hogy most először elég jól be lehet határolni, hogy mely szavazólapokat adták le a demokrata szavazók. Részint azért, mert lehetett tudni, hogy a demokraták biztattak a szavazás e formájára, így ezek között alapvetően fölényben lesznek, részint a korábbi választások adataiból lehetett előrejelezni, hogy az egyes megyékben, városokban körülbelül milyen arányban várhatók demokrata szavazatok a levelekben, mekkora a demokraták a támogatottsága.
Ez a disenfrenchisement, a jogfosztás szinte szótári definíciója. Ez az, amikor jogi aktusokkal különböző szavazói csoportokat szándékosan ki akarunk szorítani a választásból. Lehet tudni, hogy a demokraták inkább levélben fognak szavazni, és azt is, hogy mely államokban és megyékben van esélyük nyerni. A cél az, hogy ezeken a helyeken ellehetetlenítsék a vélhetően demokraták által leadott szavazatokat.
A második fontos dolog, hogy miért tartott ennyi ideig a számlálás. Napok óta arra panaszkodunk, hogy miért volt annyira nehéz összeszámolni a levélszavazatokat Pennsylvaniában és Nevadában, ha például a 11 milliós Texasban egy nap alatt végeztek vele. A válasz pedig az, hogy ott sem végeztek egy nap alatt, de Pennsylvaniában, Nevadában és több másik államban a helyi republikánus vezetés előre megtiltotta, hogy a beérkező levélszavazatokat a választás napja előtt elkezdhessék összeszámolni, máshol viszont megtehették ezt.
Vörös délibáb és kék eltolódás
Erre két okuk van, és mindkettő szuper nevet kapott: red mirage és blue shift, vagyis vörös délibáb és kék eltolódás. Mindkettőt fel lehet használni arra, hogy úgy tűnjön, mintha a demokraták elcsalták volna a levélszavazatokat. A vörös délibáb arra utal, hogy a helyi szavazatszámlálók először a személyesen leadott voksokat fogják összeszámolni, ezért úgy fog tűnni, hogy a legtöbb államban nagyon vezetnek a republikánusok. Ezért Donald Trump be tudja jelenteni, hogy győzelemre áll, mielőtt a leginkább demokrata szavazatokat kezdenék el számolni.
A kék eltolódás pedig az, ami akkor jön, ha elkezdik megszámolni a jellemzően a demokraták felé húzó levélszavazatokat. Ekkor úgy tűnik, hogy hiába jelentette be Donald Trump, hogy győzött, “valahonnan” előkerül majd egy rakás demokrata szavazat, amitől úgy láthatja, aki erre hajlamos, hogy a demokrata elit elcsalta a választást.
Természetesen itt sem világösszeesküvésről van szó, a republikánus vezetők nem Trump zsoldjában állnak, de egyrészt a Trump-kormányzat nyomást tud rájuk gyakorolni, másrészt a Republikánus Pártban óriási hagyománya van az efféle választási trükköknek. Mivel a választási rendszer nagyobb súlyt ad Amerika közepének, mint a két partnak, a republikánusok tudják, hogy a rendszer torzítása a hatalmuk egyik alapja. Ha csak többségi szavazás lenne, sokkal rosszabbul teljesítenének. Ezért a republikánus törvényhozásokban gyakori eljárás a gerrymandering, vagyis a választókörzetek célzott újrarajzolása, és a választás jogi eszközökkel való terelgetése.
Ez nem csak Trump miatt fontos, most ugyanis sok más mellett a szenátusról és a képviselőházról is szavaztak az emberek, ami a párt hatalmának legfontosabb alapja. Egyébként nem szabad igazságtalannak lenni, mert a demokraták is lelkesen alkalmazzák ezeket a trükköket, de az elmúlt pár évtizedben csak a Republikánus Pártban volt annyi előrelátás, hogy a megyei és állami hivatalok nagy részének elfoglalására törekedjen, így helyi szinten jóval hatékonyabbak az amúgyis pártszervezési kihívásokkal küzdő demokratáknál.
A valóság az, hogy Donald Trump soha nem vezetett akkora arányban, mint amit a személyesen leadott voksok mutattak, hiszen a levélszavazatok pontosan ugyanolyan legális voksok, mint a személyesen leadott szavazatok. Sőt, hiába mondja Trump, hogy nem szabad megszámlálni a választás napja után beérkező szavazatokat, több mint tucatnyi olyan állam van, több közülük republikánus vezetésű, ahol akár két héttel a választás utánig is beérkezhetnek a levélszavazatok, ha a választás napján feladták őket.
A vörös délibáb, a kék eltolódás és Trump beszédei az elcsalt választásról egy viszonylag elkeseredett politikai manőver részei, amivel el tudják érni, hogy delegitimálják Biden elnökségét. Mást nem nagyon, ugyanis a törvény törvény marad, és ha az elektori kollégium megválasztja Bident elnökké decemberben, akkor ő lesz az Egyesült Államok elnöke, bármit is mond Donald Trump.
Maga a rendszer ilyen
Az eredményekért indított pereknek sincs sok jelentősége azon kívül, hogy a republikánusok bejelenthetik, hogy pert indítottak a választás miatt. A perek alapvetően arról szólnak, hogy megfelelő hozzáférést kaptak-e a szavazatszámláláshoz, ami egy elég nehezen definiálható kérdés, de annyi biztos, hogy igen, a republikánusok ott lehettek minden szavazókörben. A vita a gyakorlatban arról megy, hogy mennyire állhattak közel a számlálókhoz, kettő vagy öt méterre.
Az már most látható, hogy a magyar kormány politikai érdeke is az, hogy minél kevésbé legyen legitim a Biden-kormány. Pont azért, mert a demokraták vezette kormányzat biztosan sokkal keményebb lesz Magyarországgal, mint Trump volt (nehéz lenne nem keményebbnek lenni), ezért a kritikákat szinte megelőlegezve azt tudják majd mondani, hogy hiába panaszkodnak az amerikaiak, ha ilyen gyanús választáson nyert az elnök. Miközben, és ezt nem árt minél többször elismételni, semmi nyoma jelentős választási csalásnak, és senki nem is tud erre bizonyítékot mutatni. Csak inszinuáció és üres szavak vannak.
Ami még érdekesebbé teszi ezt a választást, hogy az elmúlt nyolc elnökválasztásból hét esetben a demokrata jelölt kapott több szavazatot. Ebből juthatunk arra a következtetésre:
Az elektori kollégium, sőt, maga az egész választási rendszer egy olyan korból származik, amikor a nagybirtokos rabszolgatartók politikai akaratát kellett visszaszorítani, miközben az Egyesült Államok teljesen átalakult közben. Ha nem az elektori kollégium, hanem a többségi szavazás alapján választanának, ez az ország jelenleg nem így nézne ki, a mostani választást pedig magabiztosan nyerte volna meg Joe Biden. És ha már itt tartunk, az előzőt is Hillary Clinton.
Trump jól teljesített
Ettől még az is egyértelmű, hogy az amerikaiak teljesen máshogy nézik Donald Trump teljesítményét, mint az európaiak. Trump a fehér diplomás férfiakon kívül minden társadalmi csoportban javítani tudott a teljesítményén 2016-hoz képest. Hiába vitt ki Biden rengeteg embert szavazni, Trump majdnem ugyanennyit tudott rávenni a választásra. Egyszerűen nem lehet kimondani azt, hogy az amerikaiak elutasították volna Trump politikáját, és még ahhoz is három globális katasztrófa kellett egyszerre, hogy egyáltalán leváltsák őt elnökként.
Megdőlt az is, amiben régóta bíznak a demokraták, hogy elég várni, és övék lesz a legtöbb szavazó az országban. Ez nem jött be, a Republikánus Párt fiatalabb és diverzebb, mint bárki gondolta volna. A republikánusok egyébként is sokkal jobban jártak, mint bárki várta volna, már ezért is fölösleges itt csalásról beszélni. A képviselőházban körülbelül nyolc helyet javítottak, miközben megtartották a szenátust. Még mindkettő változhat, de ez egy nagyon kényelmes helyzet lesz nekik, ugyanis a szenátusi többség szinte mindenben el tudja majd gáncsolni Biden elnökségét. Ráadásul bejutott a szenátusba a párt legveszélyesebb embere, Mitch McConnell is, aki az elmúlt tíz év politikai irányvonaláért leginkább felelős volt a republikánusok között.
Négy elképesztően kemény év vár most Joe Bidenre, aki valószínűleg nem is indul már el a második ciklusára. És 2024-ben visszatérhetnek a republikánusok, akik négy éven keresztül mindenben gáncsolhatták ez elnököt, miközben megszabadultak a saját pártjuk szervezését nehezebbé tevő Donald Trumptól.
Kiemelt kép: Mario Tama / Getty Images / AFP
