A nyár külpolitikai harcai alapján a felületes szemlélők azt gondolhatták, hogy az Orbán-kormány fontos csatákon van túl az Európai Unióval vívott küzdelemben. Erre van is némi okuk. Július végén az unió vezetői egy kiemelkedően hosszú és annál is szokatlanabb csúcstalálkozón megegyeztek arról, hogy mekkora legyen az unió következő hétévi költségvetése.
Az ilyen találkozók alapvetően a kompromisszumokra épülnek, mivel a döntések elfogadásához az összes tagország hozzájárulása szükséges. Pont ezért minden egyes tagállam meg is akadályozhatja azt, ahogy ezzel Magyarország és Hollandia is fenyegetőzött. Mivel bárkiből lehet akadály, így mindenkinek meg kell adni a lehetőséget arra is, hogy otthon sikerként mutassa be a megállapodást.
A legtöbb tagország így is tett, Magyarország például elsöprő sikerként tálalta a hazai közvéleménynek az uniós tárgyalásokat. A kommunikáció leginkább arra épült, hogy a miniszterelnök az utolsó pillanatban nagy mennyiségű plusz pénzt harcolt ki Magyarország számára. Azt már korábban megírtuk, hogy ez azért sikerülhetett, mert Magyarország több régiója is kifejezetten szegény, ám a nekünk jutó pénzek még így is jelentősen visszaesnek majd a jelenlegi hétéves ciklushoz képest.
Szintén sikerként mutatta be itthon a magyar kormány, hogy szerinte a többéves pénzügyi keretről szóló megegyezés szövegébe végül nem került bele jogállamisági kritérium, valamint azt is, hogy az unió soros elnökségét vivő német kormány beleegyezett: lezárja a Magyarország ellen zajló hetes cikk szerinti eljárást. E két ügyről szintén megírtuk, hogy egyrészt bekerült a szövegbe a jogállamisági kritérium, csak meglehetősen ködösen, másrészt a hetes cikkely szerinti eljárás lezárása gyakorlatilag a normál menetrendben zajlik majd, ennek ráadásul amúgy sem lenne semmilyen következménye.
Csakhogy ezzel a tárgyalással nemhogy nem zárult le Magyarország és az unió konfliktusa az idei évre, hanem még csak most fog elkezdődni. A magyar kabinetre három komoly csata is vár szeptemberben és októberben az Európai Unióval.
A mostani értékelés már a befejező fázisnál tart, és nagyjából ugyanúgy készült, mint a hagyományos országjelentés.
Az Európai Bizottság érintett szakbizottsága rövid visszajelzési időszak után folyamatos tárgyalásokban volt a kormány és a civil szféra képviselőivel, amiből összeállítják majd a végső szöveget. Ezt a dokumentumot az általános ügyek tanácsa mellett az Európai Parlament is megvitatja majd. Az általános ügyek tanácsa egyébként az Európai Tanács legfontosabb, az üléseket előkészítő szerve, amelyen a külügyminiszterek vesznek részt havonta egyszer.
A jelentés négy fő területen értékeli, hogy a tagországok miként viszonyulnak az uniós alapértékekhez: az igazságügyi rendszer, az antikorrupciós keretrendszer, a médiapluralizmus és a fékek és ellensúlyok témájában. Didier Reynders igazságügyi biztos arról is beszélt, hogy a jelentésbe bekerülnek a különleges jogrenddel kapcsolatos azon intézkedések, amelyeket a tagállamok a koronavírusra tekintettel hoztak meg.
Mivel Magyarországot a különleges jogrend miatt kifejezetten sokat támadták, és a négy fő témát tekintve egyébként is az unió talán legrosszabbul teljesítő országa, a várhatóan szeptember végén megjelenő jelentés valószínűleg komoly csapást mér a magyar kormányra, amelyet annak ellenére is mindig zavarnak a külföldi kritikák, hogy ezeknek valódi, főként belpolitikai következménye ritkán van.
A második fontos harc a korábban már említett jogállamisági kritérium körül alakulhat ki. Ez arról szól, hogy a következő hétéves ciklusban lesz-e jogi lehetőség felfüggeszteni vagy elvenni a támogatásokat azoktól a tagországokról, amelyek nem tartják be az Európai Unió alapvető jogállami elvárásait. Magyarország és Lengyelország – mivel nem tartják be ezeket – nem szeretne ilyen kitételt. Azok az északi és nyugati tagországok viszont, ahol a választók egyre rosszabbul kezelik, hogy az ő pénzük Magyarországon kormányközeli zsebekbe vándorol, szeretnék, ha lenne ilyen.
Az uniós csúcson aláírt megegyezés ezzel foglalkozó részlete szándékoltan elég homályos. Az például benne sincs, hogy egészen pontosan mi lesz a szankció, amit ki lehet szabni a tagországokra, csupán az, hogy a folyamatot a bizottság indíthatja el, de szavaznia kell róla a tagállamok egy részének is. Ez jelentős gyengítés az Európai Tanács elnökének eredeti javaslatához képest, amelyben még az szerepelt, hogy a folyamat magától elindul, és a leállításához a tagállamok szavazatainak minősített többsége szükséges. Ez azért fontos, mert így Lengyelország és Magyarország nem tudná önállóan leállítani az eljárásokat, amelyek nagy valószínűséggel pont az ő megrendszabályozásukra indulnának.
A kormányfők alapvetően csak a többéves pénzügyi keret kritikus pontjairól egyeztek meg, és miután megszületett a megállapodás, az unió érintett szakbizottságai elkezdtek dolgozni a keret részletein. Ez folyik most is, és azok a tárgyalások is elkezdődtek már az előző héten, hogy pontosan mi történjen a jogállami kritériummal.
Ahhoz viszont, hogy a jogállami kritériumok szigorodjanak, szükséges egy komoly politikai erő, amely e törekvés mögé áll. Ezt a szerepet az Európai Parlament vállalhatja magára, és úgy tűnik, meg is teszi. A parlament négy nagy pártjának, a Néppártnak, a szocialistáknak, a zöldeknek és a liberálisoknak a frakcióvezetői nemrég közösen írtak egy nyílt levelet annak az Ursula von der Leyennek, aki elviekben szintén támogatja a jogállamisági kritérium szigorítását.
❗Leaders of @EPPGroup, S&D, Renew and Green Groups send a letter to the @EU2020DE
Without formal conclusion (closure) by @EUCouncil and @Europarl_EN of legislation on #RuleOfLaw, it will be impossible for us to advance on the #MFF. pic.twitter.com/oF63hgVks4
— EPP Group (@EPPGroup) August 26, 2020
A levélben úgy fogalmaznak: sajnálattal látták, hogy az uniós csúcson nem született határozott megállapodás a jogállami kritériumról, az Európai Parlament viszont nem tudja úgy támogatni a többéves pénzügyi keretet, hogy ez a kitétel hiányzik belőle. Ez azért fontos, mert a többéves keretet végső formájában a parlamentnek kell elfogadnia, e nélkül nem léphet életbe.
A frakcióvezetők négy dolgot követelnek.
- Az egyik, hogy az éves jogállami riport, amelyet korábban már említettünk, legyen az eljárás egyik alapja.
- A másik, hogy álljon vissza az eredeti terv, amely szerint az eljárások maguktól indulnának el, és csak leszavazni lehetne azokat.
- A harmadik, hogy maradjon meg a parlament intézményi szerepe az eljárásban.
- A negyedik pedig, hogy találjanak ki biztosítékokat arra, hogy a pénzek a megfelelő helyekre jussanak el.
Fontos megjegyezni, hogy a követeléseket a Fidesz saját pártcsaládja, a Néppárt is aláírta, és talán ez lehet Manfred Weber legkeményebb visszavágása Orbán Viktornak azért, amiért elgáncsolta őt az Európai Bizottság élére vezető úton.
Az Európai Parlament képviselőinek alapvetően otthon kell elszámolniuk a teljesítményükkel, itt pedig számíthat az, hogy nem támogatták időben a költségvetést és a segélycsomagot. Különösen a déli tagállamok képviselőinél lehet ez fontos, akik a Néppárt és a szocialista pártcsalád meghatározó részét teszik ki. Ennek ellenére valószínűnek tűnik, hogy ilyen határozott kiállás után valamit mégis szigorodni fog majd az eljárás menete, ami akár valódi problémát is jelenthet a Fidesznek a pénzek lehívásában, pont a parlamenti választás körüli időszakban.
A harmadik fontos küzdelem pedig a hetes cikkely lezárása lehet, ha tényleg végig akarják vinni a folyamatot az idei évben. Azt már hosszan megírtuk, hogy a folyamatnak nincs valódi következménye, legfeljebb annyi történhet még, hogy az Európai Tanács megállapítja, Magyarországon fennáll az alapértékek megsértésének veszélye.
A hetes cikk azon eljárásának, amely ellenünk is folyik, pont az eljárást körülvevő negatív figyelem a lényege. A büntetés maga a szégyenpad, ahova azt ültetik, aki ellen az eljárás zajlik. Láthattuk, hogy a magyar kormánynak mennyire fájt a nemzetközi politikában az, amikor az eljárás a Sargentini-jelentés megszavazásával elindult.
A három nagy harc közül ugyanis egyedül a jogállami kritériumnál van valami esély arra, hogy valódi hatása legyen a magyar kormány működésére. A másik két esetben a büntetés csak a negatív figyelem lehet, ami viszont időnként valóban ronthat Magyarország érdekérvényesítő képességén az európai politikán belül.
Kiemelt kép: John Thys /POOL /AFP
