Egymillió fertőzött van, a szegényeket már elküldik a kórházakból

Brazília és az Egyesült Államok után pénteken India lett a harmadik ország a világon, ahol átlépte az egymilliót a koronavírus-fertőzöttek száma. Csak az elmúlt 24 órában közel 35 ezer új esetet diagnosztizáltak, és egyelőre semmilyen jel nem utal arra, hogy a járványnak sikerülne gátat szabni.

Indiában az egyik legszigorúbb kijárási tilalmat vezették be március végén, de a súlyos gazdasági következmények miatt túl korán, már május közepén feloldották a korlátozásokat, ami egyenes út volt a most kialakuló katasztrófához.

Vidéken a rászorulókat a legtöbb esetben akkor is elhajtják a kórházaktól, ha súlyos tüneteik vannak, mert nincs elég rendelkezésre álló férőhely, felszerelés és egészségügyi dolgozó, akik ellátnák őket.

A szegények, mint a világon mindenhol, Indiában is fokozott veszélynek vannak kitéve, mert nem tehetik meg, hogy nem járnak el dolgozni, az pedig a lakhatási körülmények miatt rengeteg esetben esélytelen, hogy tartsák a távolságot egymástól.

A legtöbb fertőzött csak abban reménykedhet, hogy nem súlyosbodnak a tüneteik, mert nincs rá garancia, hogy bárhol foglalkoznak majd velük.

Szegény embert az ág is húzza

Indiában egészen elképesztő mértéket ölt az egyenlőtlenség, a leggazdagabb 10 százaléké a teljes lakosság vagyonának 70 százaléka, és a szakadék a járvány idején csak tovább mélyül. Az országban kormányzati statisztikák szerint 2006 és 2016 között több mint 260 millió embert sikerült felzárkóztatni a mélyszegénységből, de az 1,3 milliárd lakos 60 százaléka így is a szegény réteghez tartozik, 21 százalékuk pedig napi két dollárból, átszámítva körülbelül 700 forint gazdálkodik.

Tényleg elindult egy felívelési folyamat, de ahogy a helyiek mondják, rengetegen vannak egy szívverésnyire az éhezéstől, mert a járvány miatt éveket repültek vissza az időben. A szegények 90 százaléka feketemunkásként dolgozott korábban, de a kijárási tilalom miatt minden bevételüktől elestek.

Sokan nem tudták megoldani az otthon maradást, egyszerűen azért, mert nem maradt otthonuk. Ha volt is, akkor a lakótelepeken olyan zsúfoltan élnek összezárva másokkal, hogy nem megoldható az egymástól való távolságtartás. Esetükben pedig az otthoni munkavégzés ismeretlen fogalom.

A korlátozások bejelentését követően több millióan keltek tömegesen útra, hogy hazamenjenek szülővárosukba, és azóta sem tértek vissza. Valójában senki nem tudja, mi lett velük. De megtakarításuk nem volt, az biztos.

Az ő problémájukra hívja fel a figyelmet Survive Covid elnevezésű játék. Ebben egy szobalány életét imitálhatjuk 21 napig a karantén időszaka alatt. A cél az, hogy a játékos ellássa a családját anélkül, hogy kifogyna a pénzből, vagy elkapná a koronavírust. Az applikációban dönteni kell például arról, hogy a kevés csapvizet mosogatásra vagy kézmosásra használjuk fel, illetve arra is választ kell adni, hogy a minimális pénzből finanszírozzuk-e egy családtag koronavírustesztjét, és ezzel megkockáztatjuk, hogy a gyermekeink éhezzenek. A szimuláció valós alapokra épül, Indiában több tízmillió ember néz szembe nap mint nap hasonló dilemmákkal.

A járvány talán egyetlen pozitívuma az lehet, hogy a gazdagok észbe kaptak. A tehetős indiaiak kivétel nélkül bejárónőket, gondnokokat alkalmaztak a koronavírus felbukkanása előtt. Soha egy tányért nem kellett elmosniuk, a porszívót nem kellett bekapcsolniuk, a füvet lenyírták helyettük. Ez megszűnt, és ily módon nagyot nőttek a szemükben a cselédjeik. Ezt bizonyítja, hogy egyre többen adományoznak, segítenek a rászorulókon a járvány kezdete óta, de az indiai egészségügyi rendszer súlyos hiányosságainak pótlására ez még mindig édes kevés.

Vagy elég hely, vagy elég ápoló nincs a kórházakban

Ha a szegények kenyérgondjai a koronavírussal párosulnak, az maga a földi pokol. A kórházak már júniusban zsúfolásig megteltek, és a helyzet azóta csak tovább romlott. A megfertőződött gazdagoknak nincsenek ilyen problémáik, mert kifizetik a magánellátást, de a társadalom jelentős részének erre nincs lehetősége, és hiába van pozitív tesztjük, sok esetben nem tudják őket hol elhelyezni.

Új-Delhiben, ahol a járvány idején az egyik legsúlyosabb a helyzet, külön applikációt fejlesztettek annak érdekében, hogy nyomon lehessen követni a kórházak telítettségét. Beszámolók szerint viszont ez sem ér semmit, mert hiába mutatja az alkalmazás, hogy egy adott intézményben vannak még szabad ágyak, a helyszínre érve rögtön vissza is fordítják a betegeket, mert nem reálisak az adatok.

Májusban hatalmas vihart kavart az a felvétel, melyen az látszik, hogy egy indiai kórházban holttestek hevertek a kórtermekben, közvetlenül a még élő betegek mellett, mert megteltek a ravatalozók is. Ez lett a káosz szimbóluma, és bár a kormány rohamtempóban épít átmeneti intézményeket, olyan mértékben duzzad a járvány, hogy azt így már lehetetlen lekövetni.

Elég súlyos problémát jelent a munkaerőhiány is. Egyes vidéki kórházakban a betegeknek gyakorlatilag már magukat kell ellátniuk, rájuk sem néz senki, csak a lélegeztetőgépre kötik rá őket.

Apropó lélegeztetőgépek. Bár a szerkezetekből úgy tűnik, van elég Indiában, az orvosi oxigén terjesztésében komoly fennakadások vannak. A járvány kezdetekor nem volt elérhető pontos adatbázis arra vonatkozóan, mennyi orvosi oxigén áll rendelkezésre az országban. Mostanra megerősítették a kapacitásokat, de a vidéki kisvárosokba vagy nem szállítanak belőlük, vagy nincs meg a megfelelő infrastruktúra azok tárolására. Bár a kormánynak folyamatosan vannak megrendelései a gyártóktól, nem fizetik ki őket időben, így azok csak késve érnek el a kórházakba. És hiába vannak az ágyakhoz rendelve lélegeztetőgépek, ha azokban nincs oxigén. Márpedig ezzel sok ezer ember élete is megmenthető lenne az elkövetkező hetekben.

Mert kétségtelenül a következő hetekben lesz Indiában a legkritikusabb a járványhelyzet.

Kiemelt kép: Xavier Galiana /AFP