Nagyvilág útitárs

Bécsbe visszatért az élet, de a levegőben lóg egy méretes pofon

Ki tudja meddig, de most éppen nyitva van a határ. Ezt kihasználva megnéztük, mi a helyzet a szomszédos fővárosban. Hasonló, mint Budapesten, de akad néhány lényeges különbség. Maszkidiotizmus, polgári jólét, kurzarbeit, biciklisávok és hiányzó turisták.

Több hónapnyi határzár után hasonló érzés volt újra elhagyni az országot, mint életemben először. Persze voltak elgondolásaim arról, mi vár a túloldalon, de Hegyeshalom után mindenre fel voltam készülve a zsiráfnyakú elefántoktól kezdve a szemüket a hasukon viselő bennszülöttekig. Ehhez képest mégsem ért nagy meglepetés: osztrák formájú osztrák rendőrök szálltak fel a Bécs felé tartó vonatra, annyi eltéréssel a korábbi emlékeimtől, hogy maszkkal egészült ki a felszerelésük. Lázmérés nem volt, azt pár nappal az utazásom után vezették be az Ausztriába tartó vonatokon a Nyugat-Balkánról visszatérők miatt.

Sufni robotzsaruk

Bécsben éppen a meglepetés hiánya ébresztett rá, milyen gyorsan megszoktuk a koronavírus kellékeit: a pénztárosok plexifalak mögött ülnek, a közintézményekben rutinszerűen nyúlunk a posztamensre helyezett fertőtlenítős flakonhoz, és nem ugrik be az urológus kellemetlen emlékeket ébresztő arca, ha gumikesztyűs kéz érinti a bőrünket, hiszen csak az aprót kapjuk vissza.

Az mondjuk még mindig szokatlan látvány – Bécsben viszont gyakori –, hogy elegáns pincérek sufni robotzsarukként, arcpajzzsal a fejükön forgolódnak a fehér abroszok között, és a műanyagon keresztül szűrve ér csak el a fülünkig, hogy „einen doppelten Espresso für sich”.

Fotó: Joe Klamar /AFP

Az egyébként fontos arceltakarósdi mégis éppúgy kezd bohózatba fordulni, mint Budapesten, ezért a bécsiek is egyre inkább felesleges nyűgnek tartják. Bécsben csak a tömegközlekedésen kötelező az arc eltakarása. Egy-két renitenstől eltekintve mindenki hordja is a maszkot, hogy aztán a mozgólépcsőn már egymás nyakában lihegve tépjék le magukról ugyanazzal a természetes mozdulattal, ahogy pár megállóval korábban felvették.

Boltokban opcionális a maszk, vendéglátóhelyeken csak a személyzetnek kötelező, az utcán pedig voltaképpen kevesebben viselik, mint a járvány előtt, mivel az ázsiai turisták, akik hajlamosak voltak erre, teljesen eltűntek.

Fotó: Joe Klamar /AFP

Mi így az eredmény? A tömegközlekedési eszközökön maszkoznak csak a bécsiek, viszont ezeket látványosan kevesebben használják, mint korábban: sokan leporolták a bicikliket (kerékpársávokat is kialakítottak autóutakon, és ott is áll a bál miatta, mint nálunk, pedig sokszorosa a bringaforgalom a pestinek), legalább ugyanannyian pedig inkább a városon belül is autóban araszolnak.

Egyébként meg az összes kávézóban, kocsmában, cukrászdában, teraszon, étteremben, kint, bent, fent, lent egymás élik a vírus előtti életüket az emberek.

Danke, megvagyunk!

Budapesten ehhez képest csak annyiban más a helyzet, hogy a boltokban még mindig el kell takarni az arcot, de a vendéglátóhelyeken már nem – mondjuk azok Niedermüller Péter szigora nélkül sem lennének úgy tele, mint Bécsben. És ez a két főváros közötti legnagyobb különbség.

Míg Budapest látványosan félálomban szédeleg a turisták nélkül, addig Bécset belakják a bécsiek maguk. Ha tehetem, messzire elkerülöm a Stephansplatz környékét, de kíváncsiságból most megnéztem, milyen a Graben a Gucci-szatyrokat lóbáló kínai nők és a Cartier kirakatát felmérő orosz maffiózók nélkül: nem mondom, hogy ugyanolyan, mert látványosan hiányoznak onnan az említettek, de a hömpölygő turistatömeg helyett egy németül morajló városi forgalom folyik ott. Néhány fokkal csóróbb verzióban a Mariahilferen ugyanez.

Nagy titok nincs itt: látszik az, hogy mennyivel szélesebb Bécsben az a fogyasztani akaró és tudó réteg, amelyik alaposan kihasználja a nagyvárosi lehetőségeket.

Ezért Bécs pont úgy néz ki ismét, ahogy egy nagyvárosnak ki kell néznie nyáron: tele van kocogókkal és piáló fiatalokkal a Duna-csatorna mindkét partja, a parkok és a kerthelyiségek majdnem tele, a korzózó emberek pedig egymásnak adják a kilincset a boltokban.

Pedig a lezárások idején Bécs is szellemvárossá vált hetekre, és sokan még mindig vidéken vannak, kihasználva azt a lehetőséget, hogy megadhattak egy második tartózkodási helyet, ahol ki lehetett bekkelni a kijárási korlátozásokat.

Fotó: Georg Hochmuth /APA /AFP

Kurz, arbeit

Az iskolai szünet éppen a héten kezdődött Bécsben, és sokan el is utaztak rögtön: belföldre. Bárkivel beszéltem a turisztikai iparból, mindenki azt mesélte, hogy Karintiában, Stájerországban alig lehet szállást foglalni egészen őszig. Bécsben viszont konganak a szállodák az ürességtől, mert a fővárosban a külföldi turistákra van méretezve az iparág, ők viszont alig szállingóznak, hiába vannak nyitva az uniós határok. Az eurókötegeiktől szabadulni akaró ázsiai turistacsoportok pedig még a kanyarban sem látszanak.

Ki tudja amúgy, meddig maradnak nyitva a schengeni határok is, mert ahogy Magyarország, úgy Ausztria is a határán van az újabb határzáraknak, egyre több helyen szigorodnak az ellenőrzések a növekvő esetszámok miatt. Egyes tartományokban pedig már szigorítottak is újra a szabályokon, ahogy ismét nőni kezdett a fertőzöttek száma.

Az újabb teljes lezárást és leállást viszont nincs osztrák, aki elképzelhetőnek gondolná. A vendéglátás ugyan nem szenved úgy, mint nálunk, mert a belső piacból is meg tud élni, aminek jele, hogy járvány miatt bezárt éttermet csupán egyet láttam, és vissza is vettek már rengeteg vendéglátóst teljes állásba. Látványosan inkább csak a bécsi turizmus szenved: egyetlen szállodahajó állt ott magányosan, ahol tömött sorokban, hármasával szoktak egymás mellett parkolni ezek a monstrumok, százával eresztve ki a gyomrukból a tömött pénztárcájú nyugdíjas csoportokat.

Fotó: Joe Klamar /AFP

A hangsúly az előző mondatban azon volt, hogy „egyelőre”: ugyan cirka félmillióan állástalanok, de kétszer ennyien vannak kurzarbeitra pakolva, azaz 80 százalékos bért fizetnek nekik kormányzati támogatással. A program elvileg szeptember végéig tart, de októberben önkormányzati választások lesznek. Számtalan kisebb-nagyobb cég pedig már lobbizik is Sebastian Kurz kancellárnál hogy hosszabbítsák meg a kurzarbeitot, legalább náluk. Azt szinte mindenki készpénznek veszi Ausztriában, hogy legalább a választás utánig valami lesz, és nem teszik az utcára ezeket az embereket, mert az istenes pofon lenne egész Ausztriának.

Ezért sem tartják az osztrákok valószínűnek, hogy még egyszer padlóig nyomja a kormányuk a féket, de sokaktól hallottam, hogy egyre inkább úgy nyilatkozgatnak már az osztrák politikusok is, hogy a koronavírus velünk marad, és hosszú időn keresztül – praktikusan addig, ameddig nem fejlesztenek ki vakcinát – a húzd meg, ereszd meg játékot lesznek kénytelenek játszani.

És amíg az első rémület idején az osztrákok az élesztő helyett a paradicsomszószokat és a spagettit vásárolták fel, most már reálisabban rossz forgatókönyvekre készülnek annál, mint hogy bolognai nélkül kell kihúzniuk heteket: arra, hogy valami egészen másra kell legalább közép távon berendezkedni. Egyelőre azonban inkább bizonytalanság van, mint bárhol máshol, még ha polgári jólét ezt jobban elfedi is, mint itthon.

Kiemelt kép: Georg Hochmuth /APA /AFP

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.