Andrzej Duda, Lengyelország elnöke megnyerte ugyan a választások első fordulóját, de sokkal rosszabb eredménnyel, mint amire korábban számítottak. Ez pedig lehetőséget adhat a lengyel ellenzéknek, hogy hosszú évek után átvehesse az irányítást a lengyel politikai élet felett.
Az elnököt Lengyelországban közvetlenül választják, azaz nem úgy, mint Magyarországon, ahol a parlamenti képviselők szavaznak a köztársasági elnökről. Ehhez mérten valamivel nagyobb politikai hatalma is van a lengyel elnöknek, mint a magyarnak, hiszen nálunk ez a poszt inkább reprezentatív.
A lengyel elnök – a magyarral ellentétben – valóban megakadályozhatja a törvényjavaslatok elfogadását, ha nem ért velük egyet. A mi köztársasági elnökünk visszaküldhet megfontolásra törvényjavaslatokat, vagy továbbíthatja azokat felülvizsgálatra az Alkotmánybírósághoz, Lengyelországban viszont létezik az elnöki vétó intézménye: csak a parlament háromötödös többsége írhatja felül ezt az elnöki akaratot.
Mint a Fidesz
Duda a lengyel kormánypárt színeiben indult az előző választáson, amelyen végül a második fordulóban verte meg az ellenzéki jelöltet. Most hasonló felállás lehet, bár a végkimenetel egyelőre kétséges. Annak a megértéséhez, hogy ez miért lehet fontos, érdemes megnézni, hogyan épül fel a lengyel politikai élet.
A lengyel politikát az elmúlt húsz évben alapvetően a Jog és Igazságosság (PiS) és a Polgári Platform (PO) harca határozta meg. Mindkét pár jobboldali, ennek mértékében van különbség. A PiS a Kaczynski testvérek pártja volt, amelyet Lech Kaczynski tragikus halála óta a gyakorlatban testvére, Jaroslaw Kaczynski vezet. Bár ő maga tulajdonképpen csak egyszerű parlamenti képviselő, mindenki tudja, hogy a valódi hatalom nem a miniszterelnöknél vagy az elnöknél, hanem nála található.
A PiS a Fideszhez hasonlóan konzervatív párt, és nagyjából abban is megegyeznek, miben jobboldaliak és miben nem. Nem véletlen, hogy a PiS vezette Lengyelország évek óta a Fidesz vezette Magyarország legszorosabb szövetségese az Európai Unióban. Amiben különböznek, az például az Oroszországhoz való hozzáállásuk: Lengyelországban minden nagy párt kíméletlenül elutasítja az orosz közeledést, és egészen nyíltan baráti viszonyt ápolnak bármelyik amerikai kormánnyal. Közben viszont a PiS ugyanolyan kirekesztő a migrációval, az idegenekkel, a más bőrszínűekkel és vallásúakkal, valamint (és főleg) a szexuális kisebbségekkel, mint a Fidesz.
Ellenzék
A Polgári Platform ehhez képest ugyan valóban balra lelhető fel a politikai skálán, de valójában mindig is centrista jobboldali párt volt. Ennek köszönhető, hogy az Európai Néppártban a Fidesznek a Polgári Platform a testvérpártja, nem a kormányzó PiS, amelynek képviselői külön jobboldali frakcióban ül. A Polgári Platform sorsa valamennyire a magyar baloldaléra is hasonlít, amennyiben ugyanúgy korrupciós ügyek miatt bukta sokat, mint, mondjuk, a Magyar Szocialista Párt. A vezető politikusok egy része itt sikeresebben élt túl, Donald Tusk az Európai Tanács elnöke lett, Radek Sikorski volt külügyminiszter pedig még mindig meghatározó karakter az ellenzéki politikában.
Rafal Trzaskowski szinte a semmiből lépett be a versenybe, amiben most még nyerni is esélye van. A Polgári Platform alapvetően másik jelöltet indított volna, de közbejött a koronavírus. A választás ugyanis alapvetően nem most lett volna, hanem a járvány kellős közepén, és a PiS meg is próbálta megtartani, majd kitalálták, hogy az emberek csak levélben szavazhassanak. Egyik sem működött, amivel a kormánypárt sokat veszített.
Rosszkor jött
Andrzej Duda népszerűsége éppen a csúcson volt, részben azért is, mert az akkori ellenzéki jelölt, Malgorzata Kidawa-Blonska eredményei szörnyűek voltak a közvélemény-kutatásokban. A mostani szoros versennyel pont az elbénázott választás üt vissza a kormánypártra, ugyanis lehetőséget adott az ellenzéknek arra, hogy jelöltet cseréljen, és sokkal agresszívabban kezdjen kampányolni.
Ráadásul a harmadik legnépszerűbb jelölt is visszaesett valamennyire, márpedig ő nagyrészt az ellenzéktől vett el szavazatokat. Szymon Holowniát valahogy úgy érdemes elképzelni, mintha Sebestyén Balázst és Puzsér Róbertet ötvöznénk Magyarországon. A Poland’s Got Talent korábbi műsorvezetője ismert médiafigura, de több könyvön kívül eddig nem volt politikai szerepvállalása.
Alapvetően most is azért indult, mert azokat a szavazókat szerette volna elhozni, akiknek elege lett a fennálló politikai elitből és a két nagy párt párharcából. Annyiban Holownia nem hasonlít Puzsér Róbertre, hogy végül el is hozott annyi szavazatot, amennyivel Trzaskowski már megverhette volna Dudát az első fordulóban, noha nyilván erős feltételezés, hogy Holownia támogatói tömbben átszavaznak a varsói polgármesterre. Még akkor is az, ha a második fordulóba már be nem jutó Holownia közölte, soha nem szavazna Andrzej Dudára.
Mindenesetre ha támogatói hasonlóan vélekednek, és el is mennek a Duda-Traskowski meccsre szavazni, előfordulhat, hogy az ellenzéki jelölt szavazói többen lesznek, mint a jelenlegi elnök támogatói. Trzaskowski körülbelül harminc százalékkal végzett, Holownia tíz százalék felett, Duda pedig negyven százalékkal nyert. A felmérések mindkettejüket ötven százalékra jelzik előre.
Nagykoalíció
Kérdés, ki tudja megszerezni a többi párt szavazóit. A kormányzó PiS a kampány legfontosabb témájává tette a melegjogok kérdését, és természetesen ellene vannak az ügynek. A Polgári Platform viszont annak ellenére sem mert beleállni a kérdésbe, hogy Trzaskowski korábban részben ezzel az üggyel nyert Varsóban. A baloldali vagy nyíltan liberális szavazók kevesen vannak, a mélyen vallásos Holownia szavazói viszont inkább jobboldaliak, amellett, hogy a környezetvédelmet és a demokráciát is fontosnak tartják. Így nehéz egyensúlyozás áll Trzaskowski előtt, hogy minél nagyobb koalíciót tudjon építeni.
Ami azért is nehéz, mert a lengyel politikai narratívák nagyon hasonlítanak a magyarra. A kormánypártnak önálló, koherens mondanivalója van a világról, amelybe bármilyen újdonságot dinamikusan tudnak beépíteni, miközben az ellenzék nagyon nem tud mit mondani a választóknak azon kívül, hogy ők nem a kormánypárt.
Ha Trzaskowski nyer, azzal alapvetően változik meg a lengyel politikai élet. Az elnöki vétóval szinte minden olyan illiberális kezdeményezést le tudna szavazni, amellyel Kaczynskiék próbálkoznának, és a PiS-nek nincs akkora többsége, hogy a vétót felülírja.
Ami nem változna, az a magyar kormány és a lengyelek kapcsolata Európában. A legtöbb ellenünk indított uniós eljárás azért van alapjaiban halálra ítélve, mert tudjuk, hogy a lengyelek bármit megvétóznának, ahogy mi is megtennénk ugyanezt értük. Ezen pedig Trzaskowski győzelme egyelőre nem változtatna.
Kiemelt kép: Rafal Trzaskowski varsói főpolgármester, a Polgári Platform által vezetett koalíció jelöltje a támogatóihoz szól a vasárnapi elnökválasztás első fordulója után a lengyelországi Lowitzban 2020. június 28-án. Fotó: MTI/PAP/Piotr Nowak
