Harminc évvel ezelőtt esett darabokra a szovjet blokk Európa keleti felén. Arra a kérdésre, hogy mennyire elégedettek a volt szocialista országok a saját rendszerváltásukkal, Magyarországon is nehéz választ adni, a szinte cári rendszert visszaépítő Oroszországban pedig még nehezebb.
De az biztos, hogy ha valaki ma meghallja a Scorpions Wind of Change című számának kezdő fütyülését, és élt már a rendszerváltás környékén, valószínűleg pontosan arra a szabadságra gondol, amelyet a szocialista rendszerek felbomlása jelentett. Egy új podcast viszont épp most rondít bele ebbe a nosztalgiába.
A Wind of Change című podcast minisorozat egy furcsa értesülésnek próbál utánamenni. Patrick Radden Keefe, a New Yorker újságírója egy évtizede hallott egy pletykát egy megbízhatónak hitt forrásától, amit nem tudott elfelejteni. A pletyka a forrás szerint a CIA-től jött, tehát elvileg hitele is lehet.
Tagadhatatlan, hogy kevés dalnak volt annyira közvetlen köze bármilyen politikai eseményhez, mint a Wind of Change-nek. A szám 1991 januárjában jelent meg, hónapokkal azelőtt, hogy az augusztusi sikertelen puccsba belebukott a Szovjetunió.
A dalszöveg így kezdődik:
I follow the Moskva
Down to Gorky Park
Listening to the wind of change
Vagyis
Sétálok a Moszkva folyó partján,
A Gorkij-park felé.
És hallgatom a változás szelét.
A dal eredettörténete kidolgozott, de különleges sztori. Már az is furcsa benne, hogy a Scorpions soha nem volt igazán politikus zenekar. A másik leghíresebb számuk ez:
A számok nagy részét Rudolf Schenker gitáros írta, ehhez jött az énekes, Klaus Meine segítsége. De a Wind of Change esetében nem így történt. A szám teljes egészében Meine fejéből pattant ki, miután 1989-ben felléptek a moszkvai Moscow Music Peace Festival nevű – ahogy akkor hívták – keményrock-fesztiválon. A fesztiválé is remek történet, a podcast epizódjai mind külön témákat járnak körül, ezek egyike a szürreális zenei esemény.
A Moszkva közepén tartott óriási, kétnapos zenei fesztiválon 150 ezer ember előtt lépett fel egy rakás nyugati keményrock és hajmetál együttes a Luzsnyiki, illetve akkor még Lenin Stadionban. Ott volt a Bon Jovi, Ozzy Osbourne, a Skid Row, a Mötley Crüe és a Scorpions is.
Közülük ma már nem a Scorpions a leghíresebb, de a többi zenekart a Szovjetunióban akkor nem igazán ismerték, ráadásul a nyugatnémet Scorpions régebbi is, így több lehetősége adódott a szovjet fiataloknak lemásolni a feketén bejuttatott kazettáit.
A koncertet Doc McGhee legendás amerikai zenei menedzser szervezte le, aki a Bon Jovi és a Scorpions mellett a Kiss pályáját is egyengette egy darabig. De ahogy a rá felépített epizódból kiderül, McGhee nemcsak sikeres zenei menedzser, hanem sikeres drogcsempész is volt, akit évtizedekre börtönbe zárhattak volna, amiért
Egyenesen Manuel Noriega panamai diktátorral ápolt jó kapcsolatot. Így még furcsábbnak tűnik, hogy miközben minden tettestársa hosszú időre börtönbe került, McGhee néhány évvel később rendszeresen utazhatott Moszkvába, hogy a KGB-vel tárgyaljon egy nagy zenei fesztivál megszervezéséről. A sorozat bizonyítani nem tudja, de valószínűsíti, hogy McGhee-t a CIA hozta ki a börtönből, hogy néhány „szívességet” kérjen tőle.
Sajnos nem derül ki egyértelműen, hogy igaz-e a pletyka az amerikai hírszerzés szerepéről, Klaus Meine sem vallja be ezt Radden Keefe-nek. Közben viszont cáfolni sem sikerül, és annyi közvetlen bizonyíték van rá, hogy akár így is történhetett.
A Scorpions érdemeit a kelet-európai rendszerváltásokban nem csökkenti a pletyka, mégis szórakoztatónak tűnik, hogy egy bőrnadrágos nyugatnémet hajmetál zenekar lehetett az egyik fegyver az Egyesült Államok kezében, hogy lerombolja a rivális szuperhatalmat.
A podcast azt a lehetőséget is nyitva hagyja, hogy nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor a titkosszolgálatok filmesekhez vagy zenészekhez fordultak segítségért. Sőt, a külön erre felépített részből az is kiderül, hogy már a CIA elődje, az OSS is használta demoralizálásra Marlene Dietrichet a második világháború alatt, ahogy utána több zenészt is világ körüli útra küldtek azért, hogy segítsék az amerikai kultúra terjesztését. A Scorpions és a hírszerzés kapcsolatát a hivatalos szervek „sem megerősíteni, sem cáfolni” nem tudták. Az viszont kiderült, hogy máig részt vehetnek zenészek a hírszerzési akciókban.
A Scorpionstól azóta sem áll nagyon távol a politikai szerepvállalás. A 2019-es EP-választás előtt Leslie Mandokival együtt dolgozták fel a Vén Európa című számot, amit Mandoki azzal magyarázott, hogy illegális bevándorló volt, tudja, milyen volt a vasfüggöny másik oldalán élni. „Harminc évvel ezelőtt hihetetlen boldogság volt a berlini fal leomlása, Németország és Európa egyesülése. Újra hidakat kell építenünk. Beszélnünk kell arról, ami összeköt” – mondta.
A Wind of Change podcastot a Spotify-on lehet végighallhatni.
Kiemelt kép: A Scorpions együttes adja elő a Wind of Change című dalát a 50 years of Rock műsorában. Fotó: Rainer Jensen /DPA /AFP
