Az európai ember számára ez itt földi paradicsom. Egy hete, amikor bezártak a kocsmák, mindenki ki volt akadva, hogy már csak éttermekbe lehet járni
– mesél a Szingapúrban élő Ervin arról, hogy miben más most az élet a városállamban, mint a mi kontinensünkön.
Amikor az új koronavírusos megbetegedések elkezdtek nagy lendülettel terjedni Kínában és Dél-Korában, mindkét országot sűrűn érték kritikák, amiért lassan és körülményesen reagáltak a járványra. Mostanra az európai országokhoz és különösen az Egyesült Államokhoz képest mindkettő bezzegország lett, Kína a társadalmi távolságtartás keménykezű betartásáért, Hupej tartomány vesztegzár alá helyezéséért, Dél-Korea pedig a széleskörű tesztelés miatt.
Három kis állam, Tajvan, Szingapúr és Hongkong viszont eleve gyorsan, rugalmasan és okosan reagált a helyzetre, amivel meg is tudták fogni a vírus terjedését.
Tajvan például elsők között zárta le a határait. Ez azért fontos, mert mindössze 81 kilométerre fekszik Kínától, óriási átmenő forgalommal. Amikor az Egészségügyi Világszervezet még úgy tartotta, hogy az államoknak nem szükséges lezárni határaikat, Tajvan gyorsan és határozottan lépett. Hongkong közvetlenül határos Kína egyik nagy gazdasági központjával, Sencsennel. Itt az elsők között zárták le az iskolákat, és próbálták a társas érintkezések számát csökkenteni.
Szingapúrban pedig nemcsak az autokráciákra jellemző szigor, hanem a közegészségügyi eszközök gyors és felkészült használata is jellemző. Szingapúr volt a harmadik ország a világon, ahol megjelent a vírus, de körülbelül nyolcvan esetnél sikerült megfogni a tejedését.
A városállamban az iskolák csak az elmúlt napokban álltak át online oktatásra, egyelőre azt is csak próbaként, az egyetemek pedig még mindig nyitva vannak. A kocsmák ugyan mostanra bezártak, de étterembe még mindig lehet járni, noha óriási ikszekkel vannak leragasztva a székek, hogy minél távolabb üljenek egymástól az emberek.
A három országban közös, hogy komolyan érintette őket a SARS, ezért már akkor komoly járványügyi protokollokat építettek ki. A szintén a koronavírusok közé tartozó SARS 2002 és 2003 fordulóján Európában távoli fenyegetésnek tűnt, de több ázsiai metropolisz leállt miatta. Ugyan a vírus csak nyolcezer embert fertőzött meg világszerte, de a majdnem nyolcszáz halálos áldozatból háromszáz hongkongi volt.
Egy másik, Szingapúrban élő magyar, Rigó Máté szintén ezt hozta fel a felkészültség fő indokának. Rigó – aki tavaly nyáron podcastunk vendége volt – egyébként még tanít a Yale szingapúri campusán, de azért ott is megváltozott a világ.
Korábban sosem történt volna olyan, hogy a főnökeim azt mondják, ne terheljük annyira a diákokat, és ne írassunk annyi beadandót.
A másik ok, amit Rigó fontosnak tart, hogy Szingapúr városállam, ahol kevésbé lehet bármit a szőnyeg alá söpörni. Egyébként a vezetés látványosan nem is szeretné ezt megtenni. Amikor február elején narancssárga, vagyis a második legmagasabb fokozatra kapcsolták a veszélyjelzőt, az emberek a magyarországihoz hasonlóan elkezdték megrohanni a szupermarketeket.
Itt nem csak a vécépapír, hanem az óvszer is elfogyott, szóval látszott, hogy a szingapúriak készülnek arra, hogy karantén jöhet
– teszi hozzá élményeit Ervin.
Szingapúr komoly autoriter vonásokat viselő demokrácia. Az államot a huszadik század közepe óta ugyanaz a párt irányítja. A jelenlegi miniszterelnök, Li Hszien Lung az országot alapító miniszterelnök, a legendás Li Kuang-jao legidősebb fia. A boltpánik közepette az ifjabb Li az ország négy hivatalos nyelvén intézett beszédet az emberekhez, és szokatlanul őszintén beszélt a járvány miatti helyzetről. Ezt a szakértők nagy része tökéletes kríziskommunikációnak tartotta. A kormány nyíltan kommunikál az állampolgárokkal, leginkább azért, hogy ne a WhatsAppon terjedő kamuhírek vezéreljék a mindennapjaikat.
A pánik viszonylag hamar megszűnt, és bár alapvető élelmiszerekből most is csak bizonyos mennyiséget lehet venni, pánik nincs.
Kvóta van, hat konzervet lehet egyszerre venni, az alapvető élelmiszerek vásárlását korlátozzák
– meséli Rigó Máté.
A SARS-járvány alatt szerzett tapasztalatok igazán a kontaktkutatásnál jelennek meg. Az egyik ok arra, hogy miért ilyen alacsony Szingapúrban a halálozási arány, pont az lehet, hogy szinte minden koronavírusos esetet felderítenek. Könnyen lehet, hogy más országokban, így Magyarországon is ilyen alacsony a halálozási arány, de messze nem tudunk minden fertőzöttről. Szingapúrban viszont ilyen nincs, a járvány kezelésének legfontosabb pontja pont az, hogy mindenkit szigorúan elkülönítenek, aki elkapta a vírust, és nagyon alaposan felderítik azt, hogy kivel találkozott korábban.
A kormány egy mobilappot is készített erre, amit ugyan nem kötelező letölteni, de erősen ajánlott. Az alkalmazás bluetooth-on keresztül kommunikál azokkal a telefonokkal, amelyek szintén letöltötték az alkalmazást, és megjegyzi, hogy egymás körzetében voltak. Az adatokat elvileg nem töltik fel sehova, de ha valaki beteg lesz, megkérik, hogy adja át őket a hatóságoknak.
Igazából érdekünk használni. Persze, ha lemerül a telefonom, kikapcsolom, hiszen nem kötelező, de azért jóformán mindig megy
– mondja Ervin az alkalmazásról.
Ameddig a kocsmák és bárok nyitva voltak, azokba is csak úgy lehetett bemenni, hogy az ajtónál telefonnal leolvastak egy vonalkódot, így pontosan lehetett tudni, ki járt ott aznap italozni. Hasonló a helyzet a helyi fuvarszervező appokkal, azok adatait eleve átadják a kormánynak. De nem ez az egyetlen érdekesség.
Nemrég hívtam egy autót, és beállt egy luxus Jaguar. A sofőr fuvar közben mondta, hogy gazdag kínaiakat szokott fuvarozni, de hát most nem tud, mert nem jöhetnek
– mondja Rigó. Hasonló megoldás körvonalazódott a szingapúri szállodaipar megmentésére is. Mivel a hotelek üresen állnának, ezért ezekben szállásolja el az állam azokat a maláj vendégmunkásokat, akik nélkül szinte leállna Szingapúr gazdasága. Ők ugyanis eddig jellemzően ingáztak a szomszédos országból, most viszont ezt nem tehetik meg.
A szállodákat emellett használják a fertőzöttek karanténozására is. A rendőrség pedig tényleg szinte egész nap ellenőrzi, hogy valaki nem hagyja-e el a karantént.
A járvány Szingapúrban is elsősorban a szegényeket rázza meg igazán. A helyi családok gyermekeire például jellemzően kínai vagy maláj vendégmunkások vigyáznak, de őket már a heti egyetlen szabadnapjukon sem engedik ki a családok, mert félnek a fertőzéstől. És hiába nem állt le a városállam gazdasága annyira, mint az európai országoké, így is komoly GDP-visszaesés várható. Már csak azért is, mert mindhárom kis városállam abból élt eddig, hogy gazdasági csomópont Kína és a Nyugat között. Ezt a szerepüket pedig a határok lezárása óta nem igazán tudják ellátni.
Az utcán járva egyébként sok változást nem lehet észrevenni, bár egyre kevesebben mennek ki. Maszkos embereket viszont nem látni, ugyanis a szingapúri kormány nem támogatja a nyilvános maszkviselést. Valószínűleg emögött is az lehet, ami Magyarországon: nincs elég maszk, ezért elsősorban az egészségügyben dolgozókról kell gondoskodni.
Kérdés, hogy miért tartják be ennyire fegyelmezetten a szabályokat a szingapúriak. A járvány kezelése miatt egyre többen beszélnek elismerően a keleti autokráciák módszereiről. De Szingapúrban nem ez a jellemző. Egyrészt komoly az állampolgári bizalom a hivatalnokokban, mert az országban legendásan jó minőségű a bürokrácia, amely nagy magáncégektől csábítja el a legjobb szakembereket, komoly fizetésért.
Nagyobb a tekintélye a hivatalnoki rendszernek, és nem kérdőjelezik meg állandóan az intézkedéseket. Itt egy miniszternek elég nagy presztízse, egymillió dollárnál több a fizetése, ez egy olyan karrier, amit egy tehetséges szingapúri elképzel magának
– mondja Rigó Máté. Összességében pedig a hagyományos közegészségügyi lépések és a transzparencia tűnik működőképesnek a városállamban.
Kiemelt kép: MTI /EPA /Wallace Woon
