Korábban azt mondta, Magyarországon egy zsidónak nincs mitől félnie. Látta, hogy mi történt nemrég a budai hegyekben?

Nem láttam, de hallottam róla.

Talán a beszámolók nem adják vissza pontosan, hogy a Kitörés túra egy részén horogkeresztek voltak kihelyezve, és Adolf Hitler-portrék lógtak. Még mindig tartja, hogy Magyarországon egy zsidónak nincs mitől tartania?

Amikor hazamegyek New Yorkba, minden alkalommal odajön hozzám valaki, és azt mondja, sajnálom, hogy Budapesten kell élned, ahol olyan nagy az antiszemitizmus. Az, ami most történt, szomorú. De általánosságban azt mondhatom, hogy az itt élő zsidók boldogok és elégedettek. Szinte soha nem történnek erőszakos cselekmények zsidók ellen. Ha hazamegyek New Yorkba, reggelente azt olvasom az újságban, hogy Brooklynban megvertek három zsidó férfit. Minden ilyen eset szörnyű, bárhol történik is. A különbség az, hogy ha itt ilyesmit lát a rendőrség, akkor határozottan fellép, a bűnösök pedig börtönbe kerülnek. Ez a legtöbb, amit a hatóságoktól várhatunk.

Még akkor is, ha ezt a túrát egy fideszes politikus, Lezsák Sándor veje szervezte, a magyar állam pedig hirdetésekkel támogatta? Ráadásul azt se láttuk, hogy a rendőrség leszedett volna akár egy szvasztikát is, pedig Magyarországon ezek tiltott önkényuralmi jelképek. Nem nevezném ezt határozott fellépésnek.

Csak azt tudom mondani önnek, hogy személyes kapcsolatom alapján a miniszterelnökkel és a belügyminiszterrel, elmondhatom, hogy határozottan elleneznek minden antiszemita megnyilatkozást. Ha ilyesmit látnak, fel fognak lépni, és tenni fognak róla, hogy a bűnösök börtönbe kerüljenek.

A Soros György elleni kampány bújtatott antiszemitizmus volt?

Nem ez a személyes véleményem. Szerintem inkább antiliberális kampány volt egy konzervatívbarát környezetben. Nem az volt a lényeg, hogy Soros György zsidó, hanem az, hogy nagyon liberális, a magyar kormány pedig nagyon konzervatív.

Azt mondta korábban, hogy személyes nézeteltérés volt Orbán és Soros között. Még mindig így gondolja?

Semmi kétség efelől, hogy két olyan emberről beszélünk, akik a spektrum két szélén állnak, és mindketten nagyon elítélő nyilatkozatokat tettek a másikra. Egyikük sem szereti különösebben a másikat.

Soros György mondott valami rosszat Orbánra, a miniszterelnök pedig az egész országot kiplakátolta Soros fejével? Egyenlőtlen küzdelemnek tűnik.

Szerintem egyáltalán nem egyenlőtlen. Az a pénz, amit az Open Society költ, elképesztő, és mindennel szembemegy, amit a miniszterelnök gondol. Természetesen politikailag is működni látszik, hogy a kormány eljuttatta azt az üzenetet, hogy szemben áll Soros Györggyel. De ez magyar belpolitika, ebben az amerikai nagykövetnek nincs része, csak megfigyelő vagyok. Ennek ellenére egyértelműnek látszik számomra, mi a helyzet.

Nem támogatjuk sem Sorost, sem Orbánt, inkább olyan kétoldalú kapcsolatokat építünk, amelyek segítségével eredményeket tudunk elérni, és nem egyik vagy másik személyt bíráljuk. 

A Magyarországgal kapcsolatos amerikai politika változását úgy lehetne összefoglalni, hogy amíg az Obama-kormányzat alatt az Egyesült Államok nem igazán foglalkozott a régióval, Orbán Viktort pedig szinte kiközösítette, a Trump-kormányzat próbálja közelebb hozni magához a magyarokat, hogy ne Oroszország és Kína felé forduljanak. Mennyire működött ez?

Szerintem nagyon jól. Ez persze csak a személyes véleményem. Több felmérés is nagyon pozitív lett. Az egyikből azt láttuk, hogy amíg korábban csak a magyarok 42 százaléka gondolkozott pozitívan az Egyesült Államokról, most, pár évvel később már 57 százalék. Egy másik felmérés szerint az emberek 70 százaléka azt gondolja, hogy jó Magyarország és az Egyesült Államok kapcsolata. Szerintem a magyar emberek között működik ez az új politika.

És milyen konkrét politikai eredményeket értek el vele?

Elsősorban a katonai együttműködést, ami Magyarországnak, a NATO-nak és az Egyesült Államoknak is jó. Nagyon nehéz volt letárgyalni ezt a megegyezést, de azt látjuk, hogy a magyarok komolyan veszik, és a GDP két százalékát fogják honvédelemre költeni. Ráadásul új katonai beszerzéseket is terveznek, és optimista vagyok, hogy az Egyesült Államokat fogják választani, hiszen mi gyártjuk a világ legjobb haditechnikáját. Emellett, amikor az ENSZ-ben vagy az Európai Unióban számunkra fontos ügyek kerültek elő

Magyarország nyilvánosan kiállt mellettük, megvédte az Egyesült Államokat és Izraelt.

Magyarország ráadásul egyike volt a nagyon kevés országnak, amelyek diplomáciai képviseletet nyitottak Jeruzsálemben, miután az Egyesült Államok áthelyezte oda a nagykövetségét. Szijjártó Péterrel együtt utaztunk el a megnyitóra. Magyarország ezenkívül egyike volt a kevés országnak, amelyek támogatásukról biztosították Trump elnök közel-keleti béketervét. Ezek mind nyilvános események, de vannak nem nyilvános ügyek is. Amikor kapok egy hívást Washingtonból, hogy tudnék-e beszélni a magyar kormánnyal, mert szeretnénk, ha valamiben segítenének az EU-n belül, ami jó lenne Magyarországnak és az Egyesült Államoknak is. Vagy amikor a magyar kormánytól keresnek, hogy fel tudom-e hívni Washingtont, tudnak-e segíteni egy bizonyos ügyben. Ezek közül egy sem kerül be a sajtóba. Privát ügyek, el vannak intézve. Ha nincs meg a kapcsolat, senkinek eszébe sem jutna felvenni a telefont.

Mondana néhány példát ilyen ügyekre?

Nem mondhatok.

Ez is egy oka annak, hogy nem kerülnek be a hírekbe.

Ha el is mondhatnám, biztosíthatom, hogy nem kerülnének be a hírekbe.

Volt azért sok olyan dolog is, amit nem sikerült elérniük a magyar kormánynál. Az orosz hátterű Nemzetközi Befektetési Bank megjelenése, a paksi bővítés vagy éppen a Huawei magyarországi jelenléte.

Egyetlen olyan kapcsolat sincs, amelyben mindig egyetértenek a felek, legyen szó személyes vagy diplomáciai kapcsolatról. Sosincs olyan, hogy tökéletesen egyetértünk azzal, amit egy másik ország tesz. Ilyenkor két lehetőség van. Az egyik, hogy nyilvánosan kritizáljuk a kormányt, a másik pedig, hogy megkeressük azt az embert a kormányzatban, akit érdemes, és elmondjuk neki, hogy szerintünk ez nem jó Magyarországnak. Felsorolt több olyan példát is, amelyek kifejezetten nem jók Magyarországnak.

Kínával, Oroszországgal, Szíriával üzletelni rossz döntés. Ha nem értenek egyet velünk, az az ő dolguk. Mi viszont el fogjuk mondani a véleményünket, hátha meggondolják magukat. Az országok így viselkednek egymással.

Megjelent nemrég egy cikk a New York Timesban, amiben azt írták, hogy ön aláássa az amerikai külügy munkáját. Tényleg úgy tűnik, mintha a Huawei-ügy például fontosabb lenne az Egyesült Államoknak, mint Oroszország, nemrég még Pompeo külügyminiszter is erről tárgyalt Szijjártó Péterrel. Nem gondolja, hogy jobban kellett volna erőltetni az amerikai akaratot?

Először is hadd mondjam el, szerintem nincs különbség abban, ahogy az Egyesült Államok Oroszország és Kína felé tekint. Mindkét állam rossz szándékkal áll hozzánk. A különbség az, hogy Magyarország 80-85 százalékban Oroszországból szerzi az energiát, és ennek óriási hatása van a politikára.

Szerintem ez a kormány nagyon szeretne elszakadni Oroszországtól, de ez egy nagyon komplex ügy. Reméljük, egyszer sikerülni fog.

Kína és a Huawei más kérdés. Nem arról szól, hogy ki fejlessze az 5G-hálózatokat, hanem nemzetbiztonsági ügy. Arról szól, ki kontrollálja az ország információit. Elég megnézni, mi történik ma Kínában ezzel a szörnyű vírussal kapcsolatban. Emberek tízezrei betegedtek meg, de elhiszi bárki a világon azokat a számokat, amik a kínai kormánytól jönnek? Szerintem senki nem bízhat a kínai vezetésben. Hajlandók lennénk ezek után az ország összes információját Kínára bízni? Én nem szívesen hoznék meg egy ilyen döntést, mert nagyon kockázatos. Addig jó, amíg bejön egy ember egy nagy csekkönyvvel, de az a tapasztalatom, hogy nincsen ingyenebéd.

Volt egy plasztikus kép az említett New York Times-cikkben: amikor ön és a miniszterelnök együtt jöttek haza Donald Trumptól, alsóneműben feküdtek a repülőgép kanapéin, és beszélgettek. A cikk innen eredezteti az ön jó kapcsolatát Orbán Viktorral. Így volt?

Ha újra adhatnám azt az interjút, nem biztos, hogy leragadnék egy ilyen képnél… Az igazság az, hogy nagyon hosszú nap volt, éjszaka utaztunk, és mindketten nagyon fáradtak voltunk egy nagyon sikeres találkozó után. Visszafelé, a nyolcórás úton már mindketten nagyon vágytunk a pihenésre, és nem gondolom, hogy öltönyben kellett volna lefeküdnünk pihenni. Alapvetően azt szerettem volna éreztetni, mekkora különbség van abban, hogy két vezető találkozik a Fehér Ház Ovális Irodájában, majd két emberi lény pihen egy repülőgépen.

Önnek kifejezetten jó a kapcsolata Rudy Giulianival, az elnök ügyvédjével, aki Ukrajna és így az elnök elleni impeachment kapcsán került be újra a hírekbe, de nemrég Budapesten is járt. Találkozott vele?

Igen.

És Giuliani találkozott kormányzati tisztviselőkkel?

Nem tudok róla. Nyolc évig dolgoztam Giuliani polgármesternek, majd később Bloomberg polgármesternek is. Voltam az elnök esküvőjén, voltam Giuliani esküvőjén, ha ezek a régi barátok idelátogatnak, találkozni fogok velük, ugyanúgy, ahogy találkoznánk, ha én hazautaznék.

Akkor örülne neki, ha Michael Bloomberg nyerné meg a Demokrata Párt előválasztását?

Személyesen természetesen lenne válaszom erre a kérdésre, de nagykövetként csak annyit mondhatok,

ismerem az elnököt harminc éve, és ismerem Bloomberget húsz éve, de az, hogy kire fogok szavazni, magánügy.

Legutóbb, amikor a Szabad Európa Rádióról beszélt, még csak terv volt, most viszont már vezetőt keresnek neki. Mennyire folyt bele ebbe a folyamatba?

Egyáltalán nem. Tudom, hogy kell valaki, aki az irodát vezeti, és találkoztam a szervezet vezetőjével is, amikor itt járt. Általában is nagyon aggódom az újságírásért. Amikor én felnőttem, az újságírásnak hatalmas tekintélye volt. Walter Cronkite, Mike Wallace fantasztikus riporterek voltak. Ma viszont teljesen más, egyoldalú és elfogult. Ne vegye magára, de sok újságíróban csalódtam. Ha bekapcsolom a tévét, és meglátom, melyik csatorna az, egyből tudom, mi fog elhangzani.

Én azt szeretném, ha a Szabad Európa Rádió a fontos amerikai értékekről szólna. Azokról, amelyekről az Amerika Hangja szólt. Természetesen joguk van kritikusnak is lenni, csak annyit kérek, hogy ha írnak valami kritikusat, adják meg a lehetőséget a magyar kormánynak, hogy reagáljon. És ha arról írnak, hogy a kormány jót csinál, adjanak lehetőséget az ellenzéknek is, hogy megszólalhasson. Összesen ennyit kértem a szervezet vezetőjétől. Így teljes mellszélességgel tudom támogatni a projektet. Ha ettől eltérnek, nyűgös leszek.

Szóval nem kérte meg őket arra, hogy ne legyenek kritikusak az Orbán-kormánnyal?

Dehogy. Eszembe sem jutna.

A legtöbb magyar kormánnyal szembeni kritika pont olyan ügyekről szól, amelyek, ahogy említette, fontos amerikai értékekhez kapcsolódnak. Nem gondolja, hogy mindenkinek ki kellene állnia ezekért az értékekért?

Természetesen. Az Egyesült Államok számára a szólás-, sajtó- és vallásszabadság nagyon fontos, emberek az életüket adták ezekért az értékekért az elmúlt évszázadok során. Minden olyan kezdeményezésnek ellenállnék, amelyek ezeknek az értékeknek ártani akar.

És ha megjelenik egy olyan cikk a Szabad Európa Rádió oldalán, amelyben nincs benne a kormány válasza, hiszen az esetek nagy részében nem könnyű választ kapni a magyar kormánytól, meggondolná, hogy bemenjen szólni a rádió vezetőjéhez?

Nem mennék be a rádióba emiatt, és nem panaszkodnék a rádióban olyasmiről sem, amiben nem értek egyet a magyar kormánnyal. Ha elég fontos lenne, a miniszterelnökkel vagy a külügyminiszterrel beszélnék. Délután is lesz egy találkozónk a külügyminiszterrel, de ezek privát ügyek.

És ha a miniszterelnök egy ilyen találkozón arra kérné, hogy vegyenek le egy cikket a Szabad Európa Rádió oldaláról, szólna az érdekében a rádió vezetésének?

Nem. És soha nem is kérne ilyet.

Az új budapesti főpolgármesterrel, Karácsony Gergellyel találkozott már?

Pont ma fogok találkozni vele, amikor ezt a beszélgetést felvesszük (az interjú a múlt héten készült – a szerk.). Kifejezetten várom, érdekes fiatalembernek tűnik.

Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu