Nagyvilág

Megtörtént az, amitől sokan nagyon féltek a Vatikánban

Úgy tűnik, mintha a nyugalmazott pápa, XVI. Benedek nekiment volna utódjának, Ferencnek. De tényleg így van?

Alig egy hete – talán nem túlzás így nevezni – robbant a hír, hogy a korábbi pápa, XVI. Benedek a társszerzője a Szívünk mélyéből című könyvnek, amelynek a fő üzenete az, hogy ellenzik a házas férfiak pappá szentelését. Az expápa a konzervatív Michael Sarah bíborossal „közösen” jegyzi a kötetet. Sarah az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa, vagyis a Vatikán azon hivatalának a vezetője, amely az istentiszteletekkel foglalkozik. Itt szabályozzák a liturgia gyakorlatát, és ellenőrzik is, hogy helyi szinten mindent betartanak-e ezekből az előírásokból, vagyis a papi teendők meghatározása és kontrollja tartozik a hivatal feladatkörébe, éppen ezért nemcsak a korábbi pápa megszólalása ad különös jelentőséget a könyvnek, hanem a guineai származású Sarah személye is.

A hír hallatán mindenki úgy gondolta, hogy Benedek ezzel nyíltan szembefordult Ferenc pápával, aki heteken belül tervezett nyilvánosságra hozni egy olyan döntést, amely lehetővé tenné, hogy házas férfiakat is pappá szentelhessenek az Amazonas vidékén, ott, ahol a legkomolyabb nehézségekbe ütközik az egyháznak ellátni a feladatait a paphiány miatt. Az erről szóló októberi szinódust – vagyis konferenciát – lezáró dokumentumban is ezt javasolták a püspökök.

Fotó: Franco Origlia/Getty Images

Ferenc és Benedek, két különböző pápa?

Ferenc és Benedek alapvetően jó személyes kapcsolatot ápol, szívélyesek egymással, ám az őket támogató hívek már nincsenek ilyen békés viszonyban. Ferencet reformernek, Benedeket pedig inkább konzervatívnak tartják, és ezt a vélekedést erősíti a nemrég bemutatott A két pápa című film is, amelyben sokszor úgy tűnik: ők ketten már Benedek megválasztása előtt is külön harcot vívtak egymással. Csakhogy ez durva egyszerűsítés. Ferenc akkoriban, sőt későbbi megválasztásakor sem volt a „reformpártiak” jelöltje, jezsuita érsekként inkább konzervatívnak könyvelték el. Plusz a múltja miatt: a saját rendjében, argentin tartományfőnöki tevékenységére tekintettel a 70-es években kifejezetten ultrakonzervatívnak titulálták, bíborosként pedig még 2010-ben is a melegházasság ellen foglalt állást. Egyébként ma sem támogatja, akárhányszor is idézik híressé vált mondatát,

Ha egy meleg Istent keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem őt?

Amivel a homoszexuálisok iránti szeretet fontosságára hívta fel a figyelmet, nem pedig a házasságkötésük elismerésére.

Ezzel szemben a konzervatív Benedek – aki pápává választásakor egyik fő céljának a hagyományok folytatását jelölte meg – 1970-ben még azon kilenc püspök közé tartozott, akik azzal fordultak a Vatikán felé, hogy át kéne gondolni a papi cölibátus szükségszerűségének kérdését, mert a kötelező nőtlenség az utánpótlás minőségét veszélyezteti, nem is beszélve a növekvő létszámhiányról. Az is igaz, hogy később már konzekvensen kiállt a papi nőtlenség mellett, és a 70-es években is csak vitát kezdeményezett volna róla. Ahogy most Ferenc is, aki kizárólag olyan helyeken engedné meg házas férfiak felszentelését, ahol a paphiány miatt ez jelenthetné az egyedüli megoldást. Más területeken továbbra sem engedélyezné.

Kettejük között inkább az a legnagyobb különbség, hogy Benedek az elmélet embere, Ferenc sokkal gyakorlatiasabb nála. Előbbi nem is akart pápa lenni, már II. János Pál alatti, Vatikánban vállalt feladatairól is lemondott volna, ha a lengyel pápa nem ragaszkodik ahhoz, hogy folytassa a tevékenységét.

Mindebből is látszik, hogy Benedek és Ferenc sok kérdésben nincsenek eltérő oldalon, határozott véleményük van a világról és az egyház szerepéről, ugyanakkor nyitottak az ellenkező vélemények megfontolására is.

Fotó:Alessandra Benedetti/Corbis/ Getty Images

Ettől féltek

A Sarah-val „közös” könyv azonban újra felelevenítette a vélt konfliktusaikat, ráadásul megtörtént az, amitől sokan tartottak Benedek nyugdíjba vonulásakor: az előd bele akar szólni az utód munkájába. A regnáló pápáéba, akivel szemben a klérus tagjai hagyományosan csak a színfalak mögött mernek kritikát megfogalmazni.

A könyv egy bevezetőből, egy XVI. Benedek által és egy Sarah által írt esszéből, majd egy konklúzióból áll. Az utóbbit és a bevezetőt közösen jegyzik, mindketten aláírták. Az írásokban többek között az olvasható:

Nem lehet egyszerre a két hivatást megélni.

A római katolikus egyházban 900 éve előírás a papi cölibátus. Sokak szerint ez az egyik lényege a papi szerepnek, mert így csak a hivatásukért élnek, és nem vonják el a figyelmüket olyan világi problémák, mint a házasság vagy a gyerekvállalás. Ferenc sem akarja teljes egészében eltörölni a papi cölibátust, ugyanakkor a konzervatívok szerint az amazonasi lazítás elindítana egy megállíthatatlan rossz folyamatot.

A Szívünk mélyéből a címlapján az emeritus pápát (ez Benedek hivatalos megnevezése, és nem Joseph Ratzinger) társszerzőként tünteti fel. A kiadvány megszületéséről előzetesen nagyon kevesen tudtak, maga Ferenc sem. A francia Le Figaro hozott le belőle először részleteket még január 12-én, majd nem sokkal később Benedek személyi titkára, Georg Gänswein bejelentette, a nyugalmazott egyházfő kéri, hogy ne társszerzőként legyen feltüntetve, hanem közreműködőként. Gänswein ezt akkor azzal indokolta, hogy Benedek tudott arról, hogy a korábban Ferenccel már vitába bonyolódó Sarah egy könyvet készül írni a témában, ezért elküldte neki egy írását, arról azonban nem volt szó, hogy társszerzőként tüntessék fel őt a kötet címlapján, amit egyébként a megjelenés előtt nem látott, és azt nem is hagyta jóvá.

Sarah viszont tagadja, hogy félrevezette volna az expápát, és a Twitter-oldalára képeket töltött fel olyan dokumentumokról, amelyek azt támasztják alá: Benedekék tisztában voltak azzal, hogy könyv készül a projektjéből.

Közben a Vatikán, pontosabban Ferenc pápa még nem szólalt meg az ügyben.

A francia Fayard kiadó, amely szerdától elsőként árusítja a könyvet, meghajolt az expápa kérése előtt, és noha a Szívünk mélyéből első kiadásában még társszerzőként tüntették fel, a későbbiekben viszont csupán közreműködőként szerepel majd a borítón. A könyv amerikai kiadója azonban nem hajlandó erre a módosításra, és Benedeket továbbra is társszerzőnek jelöli majd.

Direkt csinálta?

A hívők és a klérus tagjai közül is sokan örültek, hogy Benedek végre „helyrerakja” Ferencet, ugyanakkor Ferencnek is megvannak a támogatói, akik szerint

a korábbi pápának nem szabadna beleszólnia utódja munkájába, ahogy erről korábban meg is állapodtak.

Felmerül a kérdés, ha a két pápa kapcsolata korrekt, és nincs közöttük ellenségeskedés, miként fajulhatott idáig a helyzet? A Guardian cikke szerint a két pápa a katolikus egyházon belüli konzervatívok és a reformisták áldozata lett. Akad, aki szerint Benedek, noha egész életében termékeny szerző volt, nem írhatott ilyen aprólékos esszét 92 évesen. Az a pápa, aki azért ment nyugdíjba, mert egészsége már nem engedte rendesen ellátni a feladatait. Mások szerint viszont Ferenc dühbe gurult, és az ő parancsára távolítják el elődje nevét a borítóról.

Iacopo Scaramuzzi vatikáni újságíró szerint a szöveg Benedek gondolatait tükrözi, és

lehet, hogy a kísérete befolyásolta, de ő választotta meg a kíséretét.

Közülük a személyi titkárának Gänsweinnek (becenevén Gyönyörű Georgnak) kulcsszerepe van a jelenlegi helyzet kialakulásában, a német érsek konzervatív is, és tényleges ellenfele is Ferencnek.

Robert Mickens, a vatikáni La Croix angol nyelvű változatának szerkesztője is arról beszélt, hogy Benedek környezetének köze lehet a dologhoz, ugyanakkor a korábbi pápa hibázott, mert hagyta, hogy felhasználják személyét a támogatói, annak ellenére, hogy lemondásakor megígérte: csendben marad.

Sarah egyébként a hévégén látogatóban volt az emeritus pápánál, ami után egy posztot is kirakott a Twitterére, és amelyben arról ír, hogy nincsen félreértés közte és a volt pápa között.

Nagyon boldogan jöttem ki tőle, tele békességgel és bátorsággal e csodálatos beszélgetés nyomán

– idézte Sarah-t a KV Blog.

Kiemelt kép: Alessandra Benedetti/Corbis /  Getty Images

Ajánlott videó

Olvasói sztorik