Az elnökválasztás meglepő eredményt hozott, hiszen korábban senki sem gondolta volna, hogy megbukik a 2018-ban még a futball-világbajnokság döntőjében világsztárokkal ölelkező konzervatív elnöknő, Kolinda Grabar-Kitarovic. Márpedig a regnáló államfő „53-47-es“ vereséget szenvedett szociáldemokrata kihívójával, Zoran Milanoviccsal szemben a voksolás vasárnapi, második fordulójában.
A focirajongó Kolinda – a horvát sajtó sokszor a keresztnevén emlegeti a jobboldali politikusnőt – a világbajnokság után, 2018 őszén még legyőzhetetlennek tűnt. A politikai mezőnyben akkor még nem volt ellenfele – erről beszélt például akkoriban a neves horvát politikai elemző és filozófus, Zarko Puhovski is.
Ennek ellenére tavaly év végén, az elnökválasztás első fordulójában, illetve idén a második körben is vereséget szenvedett a „világ legszebb államfője”. Így is emlegették ugyanis Grabar-Kitarovicot másfél évvel ezelőtt, amikor még a horvát focicsapat világbajnoki ezüstérmét is elhomályosította ideig-óráig Kolinda hirtelen támadt nemzetközi népszerűsége.
Ugyanakkor hazájában mindenki már akkor sem volt lelkes a produkciójától: a horvát sajtó például azt találgatta, vajon ivott-e a frenetikus ünneplés előtt az elnöknő, másrészt nemcsak nyílt politikai riválisai, hanem a HDZ-s párttársai is furcsán néztek az államfőre. Elsősorban azzal az Andrej Plenkovic miniszterelnökkel éleződött ki Grabar-Kitarovic viszonya, aki a horvát jobboldali kormánypárt, a HDZ mérsékelt szárnyát képviseli, s az államfő nacionalista megnyilvánulásaival szemben inkább középutasnak tekinthető.
Puhovski és más elemzők is rámutattak ezek után arra, hogy a mostani elnökválasztáson a HDZ nem állt ki teljes mellszélességgel Grabar-Kitarovic mellett. Ebben Plenkovicnak is lehetett szerepe – bár ezt hivatalosan nyilván sosem ismerné el a kormányfő.
Plenkovic és Grabar-Kitarovic között döntő különbség volt, hogy az elnök sokszor játszott rá a horvát szélsőjobboldaliak érzelmeire, egyes eseményekre például szélsőséges politikusokat hívott meg, és bagatellizálta annak a jelentőségét, hogy a világbajnoki ezüstérmes focicsapat zágrábi fogadásakor a nacionalista szerbgyűlölő énekes, Marko Perkovic, azaz „Thompson” együtt lépett fel a sikert ünneplő futballistákkal a fővárosban. (Thompson azokat az usztasa időket idézi fel időnként a dalszövegeivel, jelszavaival, amikor a nácibarát horvát erők féktelen pusztítást végeztek a Balkán népei között az 1940-es évek elején, a második világháború alatt.)
Miközben Grabar-Kitarovic körül egyre fogyott a levegő, párttársai csendesen „fúrták”, tavaly váratlanul egy komoly politikai ellenfél lépett fel vele szemben. Zoran Milanovic ugyanis 2011 és 2016 között Horvátország miniszterelnöke volt. A HDZ-vel szembeni másik politikai főerő, a szociáldemokraták színeiben, az úgynevezett Kukuriku-koalíció élén kormányozta az országot az évtized első felében.
A Kukuriku elnevezés horvátul azt jelenti, amit a magyar „kukurikú”, de ebben az esetben egy vendéglőről van szó, ahol a balközép-liberális koalíció megalakult 2010-ben. Ez a koalíció egy év múlva megnyerte a választást és Milanovicot a kormányfői székbe emelte.
Milanovic miniszterelnöki ténykedése igencsak vitatott, és nemzetközi szinten sem alakult ki róla túl pozitív kép, noha Grabar-Kitarovicnál sokkal inkább európai elkötelezettségű politikusról van szó. Ő vezette be Horvátországot az Európai Unióba, liberális reformokat próbált végrehajtani, de végül kettős válságba bukott bele: egyrészt a gazdaság nagyon rosszul teljesített a kormányzása alatt, másrészt a 2015-ös menekültválság idején a szomszédos államokkal is kiéleződött a horvátok viszonya.
A szerb határt végül lezárták Milanovicék, miután a magyar kormány kerítést épített a déli határra, így a menekültek döntően Horvátország felé igyekeztek bejutni az unióba. A horvát-szerb határ lezárását kölcsönös szankciók követték Zágráb és Belgrád részéről, amit utóbb ugyan feloldottak, de az eleve polgárháborús emlékekkel terhelt viszony sokat romlott a migránsválság következtében.
Milanovic végül 2016 elején bukott meg, ezután ügyvezető-szakértői kormány következett, majd a konzervatív-jobboldali HDZ került ismét hatalomra, amely Franjo Tudjman idejétől, az önálló Horvátország színrelépése óta többnyire irányította déli szomszédunkat. A Plenkovic vezette HDZ ugyanakkor már jelentősen különbözik a jugoszláv polgárháborúból kikeveredő, Tudjman-féle hipernacionalista HDZ-től. Európára nyitottabb politikai erővé vált, és Grabar-Kitarovichoz képest – aki Donald Trump amerikai elnökkel és Vlagyimir Putyin orosz államfővel is kiváló személyes kapcsolatot ápol – Plenkovic mindig is az európai alternatívát képviselte.
Elemzők ezért most megosztottak abban a kérdésben, hogy Zoran Milanovic elnökké választása segíti-e Plenkovic küzdelmeit vagy sem. A horvát szakértő, Puhovski szerint ugyanis Milanovic baloldaliként Plenkovicot önkéntelenül is jobbra sodorhatja. Plenkovic eddig Grabar-Kitaroviccsal szemben játszhatta el az Európa iránt lojálisabb vezető szerepét, eddig az egész „játék” egy párton belüli pozícióharc jegyében telt.
Hiába riogatnak azonban a HDZ politikusai: a szociáldemokraták vezetője, aki éppen Milanovic 2016-os bukása után került a párt élére, mindenkinél optimistább most, az elnökválasztás eredményei láttán. Davor Bernardic pártelnök szerint ugyanis a szociáldemokraták a változásra adták a szavazatukat, és immár a voksolás is bizonyítja: „a változástól való félelem vereséget szenvedett”, Horvátország pedig nyert Milanovic megválasztásával.
Bernardic nem véletlenül bizakodik (bár Puhovski szerint egy kicsit túlzottan is optimista a szocdemek vezetője), hiszen ő az idén, az év végén esedékes általános választásokra készül. Ennek eredménye azonban januárban még nehezen jósolható meg.
Milanovic megválasztásának hatásait Szlovéniában, a ljubljanai állami tévében is latolgatták. Ott abban bíznak, hogy egy Európát támogató szociáldemokrata jelölt győzte le az Amerika- és Putyin-barát focifanatikust, Grabar-Kitarovicot. A szlovének azt remélik, hogy Milanovic sikere ugyan nem közvetlenül hat a horvát napi politikára, de segítheti a horvát-szlovén határvita megoldását.
Ez a vita azért érdekes a magyarok számára, mert részben ez akadályozza a horvátok csatlakozását a schengeni övezethez. Márpedig ha Zágráb és Ljubljana meg tudna egyezni a közös határról, akkor a Schengenhez való horvát csatlakozás megkönnyíthetné a magyarok adriai utazásait. Aki járt már például busszal nyáron Horvátországban, az tudhatja, hogy a magyar-horvát határon a várakozás simán lehet akár egyórás is.
Ha tehát Milanovic – akárcsak közvetve is, hiszen nincs igazi kormányzati végrehajtó hatalma – a Szlovéniával való megegyezés felé terelné a horvát politikát, akkor az még a magyarok számára is előnyös lehet. Erre az esély máris látszik: az új horvát elnök egyik első külföldi útja várhatóan Ljubljanába vezet majd.
Kiemelt kép: Samir Jordamovic / AFP
